Ezért okozott igen nagy meglepetést, amikor az Amundsen-tengeren folytatott jégfúrás közben egy sárga, több mint hét és fél centiméteres rákszerű élőlényre és egy medúza csápjára bukkantak.

Egy húsz centiméter átmérőjű lyukat vágtak a jégbe, és ezen keresztül engedték le a kamerát, először hajtották végre a műveletet, azzal az előfeltételezéssel, hogy nincs odalenn semmi. A rák - amely valójában nem is rák, hanem úgynevezett Lyssianasid amphipod, a garnélák távoli rokona - egyszer csak belekapaszkodott a kamera leeresztő kábelébe. Sikerült ezzel együtt kihúzni egy csápot is, amely a tudósok szerint egy körülbelül harmincméteres medúza része.

A felfedezést persze rögtön megkérdőjelezték. A brit mikrobiológus és Antarktisz-kutató, Cynan Ellis-Evans szerint például lehetséges, hogy a két állat csak odaúszott a fúrás helyéhez, és nem él folyamatosan a jég alatt. Hozzátette, vannak már olyan adatok, amelyek jelzik, hogy a jégperem alatt lehet élet, de ez lenne az első konkrét bizonyíték erre.

Stacey Kim, a Kalifornia Egyetem tengerkutatója viszont azzal érvelt, hogy a Kelet-Antarktiszon fúrt lyuk majdnem húsz kilométerre van a nyílt tengertől, így szinte képtelenség hogy ekkora utat tett volna meg két állat. Egyelőre nem tudni, mivel táplálkoztak a talált élőlények. A legnagyobb kérdés azonban az, hogy ha ők képesek élni ilyen rideg környezetben, akkor vajon mi lehet a helyzet a távoli bolygók befagyott felszínén. A NASA felvetette, vajon a Jupiter holdján, az Európán lehet-e hasonló élet.