Katyn a lengyel nemzeti emlékezet része. Megtestesíti a lelketlen, személytelen terrorgépezetet, az arc nélküli sztálini rendszert, amelyben a végrehajtók, az emberek csupán egy gépezet apró csavarjai. E diktatúra éppúgy eltaposta a lengyel tiszteket, mint az oroszokat vagy az ukránokat. A lengyelek számára maga a hatalmas, égető fájdalom, amit a társadalom még mindig nem tudott feldolgozni, lezárni. Katyn hosszú árnya máig rávetül a lengyel társadalomra, a lengyel-orosz kapcsolatokra, s az elnöki gép katasztrófája, feltépve a még be nem gyógyult sebet, e tragédiának most új fejezetét nyitja meg.

Katyn megkerülhetetlen kérdés Lengyelország és Oroszország viszonyában. Míg a több évtizedes elhallgatás után a lengyelek azon dolgoznak, hogy ki lehessen mondani, népirtás történt, addig a bűntettet elismerő oroszok tagadják a népirtás tényét. Fokozva a drámai hatást, ebben a helyzetben hozott áttörést Vlagyimir Putyin és Donald Tusk közös katyni főhajtása. Az orosz miniszterelnök bocsánatot ugyan nem kért, de határozottan kimondta, a bűncselekményt Sztálin parancsára követték el, ezt a mai orosz állam elítéli, és ez megváltoztathatatlan.

Elutasítva a cinikus hazudozást, Putyin kiállt a két nép közös szenvedésen is alapuló barátsága mellett. E mondandót megerősítve Tusk arról beszélt, a halottak elvárják, hogy az emlékezés és az igazság elvezessen a megbékéléshez. Áttörésként értékelhető az is, hogy mintha az eddig elutasító orosz társadalom is nyitottabbá válna e tragédiára. Ezt erősítheti, hogy nagypénteken a legnézettebb orosz tévécsatornán levetítették Andrzej Wajda Katynról szóló filmjét. E folyamatnak lett volna újabb állomása az Oroszországgal szemben mindig következetesen kemény Lech Kaczynski látogatása a kegyhelyen.

Nagy kérdés, hogy e példa nélkül álló tragédia miként hat majd erre a közeledésre. Egyértelműen pozitív fejleményként értékelhetők a részvét katasztrófát követő oroszországi megnyilvánulásai, amelyek nemcsak az ilyenkor szokásos összeesküvés-elméleteket gyengítik, de erőt adhatnak a nyitás folytatására is. A két nép viszonyát, a mindkét oldalon érzékelhető ellenérzéseket ismerve ugyanis komoly dolog, hogy az orosz emberek mécseseket gyújtanak, virágokat helyeznek el a lengyel képviseleteknél.

Egyértelmű gesztusnak nevezhetjük azt is, hogy a lengyel szakértőket engedik részt venni a katasztrófa körülményeinek kivizsgálásában. Dicsérően írnak e minden bürokráciától mentes segítségről a lengyel lapok is. Ugyanígy értékelhető a hétfői gyásznap, s az, ha a temetésre elmegy Dmitrij Medvegyev elnök és Vlagyimir Putyin kormányfő. Bár óvott a túlzott várakozásoktól, lélektani és érzelmi áttörésről írt a Gazeta Wyborczában megjelent cikkében Radoslaw Sikorski is. A lengyel diplomácia vezetője úgy vélte, e gesztusoknak a politikában is meglesz a folytatása.

Az első lépés megtörtént azzal, hogy Moszkva húsz év óta először tett lépést a mészárlás miatti felelősségvállalás és bizonyos bűnbánat felé. Újabb erőt lehet meríteni a mostani tragédiából. A fájdalom ugyanis elavulttá teszi a régi számlákat. Így minden eddiginél nagyobb az esély arra, hogy az újabb tragédia áldozataival együtt el lehessen temetni a két ország viszonyát mérgező történelmi vitákat, sikerüljön átlépni Katyn hosszú árnyát.