Annak arányában, ahogy szertefoszlik egy világ, amely - egészen a főváros első emberének szégyenletesen pitiáner módon, közpénzen abszolvált lakásfelújításáig - biztosította nekik a gondtalan jólétet, az anyagi bőséget, a korlátlan médiamegjelenést, a kitüntetéseket és mindennek nyomán az intellektuális felsőbbrendűség hamis hitét, a régi elit tagjai egyre gyakrabban emlegetik a demokráciát. Pedig eddigi életükben nem sok közük volt hozzá. Mégis, úgy használják a fogalmat - vagy inkább csak a szót -, mint valamiféle ideológiai Viag­rát. Pótszert, amely visszaadhatja politikai férfiasságukat.

Lehet, furcsa a hasonlat, de fel kellett figyelnem rá, hogy az ATV újságíróklubjának résztvevői hétfő esténként - megszámoltam! - negyvenszer, a már-már erotikus kéjjel, cuppogva emlegetett "demokrácia" védelmében fellépve, gyaláznak, kioktatnak, ledorongolnak mindent és mindenkit, aki nem ért velük együtt. Mintha ők, az állampárti diktatúra gyermekei lennének a demokrácia letéteményesei. Lehetnének persze, ám az elmúlt húsz esztendőben eljátszották a lehetőséget, amikor politikai ellenfeleiknek a demokráciákban szokásos érdemi bírálata helyett éjt nappallá téve - egy egészen más rendszerből hozott módszerrel - a lejáratásukon dolgoztak. Tudatos aljassággal, megfontoltan és szívósan. Ezt tette a szocialista-szabaddemokrata politikai garnitúra is. Ideje észrevenni, hogy az álbaloldali, kínosan hazug közhelyeken kívül az ellenfél mocskolása az egyetlen mondanivalója a Gyurcsány Ferencnél semmivel sem kevésbé agresszív, pökhendi, dölyfösen ágáló Mesterházy Attilának is, akinek semmilyen érdemi mondanivalója nincs a szocialista párt megújításáról.

Gyurcsány és Mesterházy a választások után feltehetően egymásnak esnek, de a "baloldali" média véleményformálói azt csinálják majd, mint eddig: gyalázni fognak bennünket. Tegyék. De ne hivatkozzanak a demokráciára. Azok ne akarják a demokráciát megvédeni a választók döntő többségének bizalmát elnyert pártszövetségtől, akik közel két évtizede egyfolytában "nácizzák" a polgári oldal vezetőit. Annyira még nem meszesedhetett el az agyuk, hogy ne tudnák: a kétharmados többség nem a demokráciára leselkedő veszélyt jelenti.

Most azt próbálják elhitetni a világgal, hogy az alkotmányozó többséget a győztes a diktatúra bevezetésére használná. Nem, uraim, ha meglesz a kétharmad, az nem azt jelenti, hogy az Andrássy út fáin akasztottak lógnak. (Évekig ezt hazudta az 1956-os forradalomról Jurij Andropov akkori szovjet nagykövet, a KGB, majd az SZKP későbbi feje.) A kétharmad nem diktatúrát jelent, hanem azt, hogy megszülethetnek végre az ország húsz éve elmaradt modernizálásához szükséges törvények.

Abba kellene hát hagyni a hazudozást. Különösen a demokrácia védelmében folytatott hazudozást, amelynek legfrissebb gyöngyszeme, hogy Paul Lendvai az ATV szerda reggeli műsorában követelte a Fidesz elhatárolódását a Jobbiktól. Nehéz eldönteni, hogy a látványosan körberajongott vendég kórosan alulinformált, vagy tudatosan dezinformál. Én az utóbbira tippelek.

Sokszor eszembe jutott az elmúlt években, hogy vajon miként mekegnének-makognának a demokrácia kéretlen védelmezői, ha bíróság előtt kellene bizonyítaniuk: Orbán Viktor diktátor. Ha egyetlen, tényleg csak egyetlen valós ténnyel kellene igazolniuk ezt a rendkívül súlyos állítást. Ugye, nem megy?

Orbántól - tőlünk - féltik a demokráciát? Nem az 1956 ötvenedik évfordulóját ünneplő tömegre csuklyában, azonosító nélkül rátámadó, máig ismeretlen fegyveresektől kellett (volna) védeniük?

Nem szégyelli magát a filozófus Tamás Gáspár Miklós, aki nemrég csőcseléknek merte nevezni a békés tüntetőket - bennünket -, akiket vízágyúkkal, könnygázzal támadt meg a megfélemlítés jellegzetesen pártállami módszereit alkalmazó Gyurcsány-Szilvásy-féle titkosszolgálat? A pártállam azért maradt fenn olyan soká, mert a megtorlás és a megtorlástól való félelem volt a cementje. Ezt akarták újjáteremteni azok, akik - bizonyára demokratikus meggondolásból - könnygázgránátokkal kergettek el bennünket Budapest centrumából.

Nem az UD Zrt.-re 2008. szeptember 12-én törvénytelenül - s mint azóta perek sorában bizonyítást nyert, minden jogalap nélkül, hamis vádakkal - rátámadó, ismét csak csuklyás brigantiktól, főleg pedig az adófizetők pénzén a nemzet védelmére tartott kommandósokat pucér pártérdekből odavezénylő politikusoktól kell védeni a demokráciát?

Uraim, ha ezt elmulasztották az elmúlt nyolc évben (amely Magyarországot a "demokrata", "reformer" Gyurcsány-korszak jóvoltából szánalmas sereghajtóvá tette az Európai Unióban), akkor szépen kérem, ne vegyék a szájukra a demokrácia szót. Akár van kétharmad, akár nincs.