Az MSZP-sek fő ellensége pillanatnyilag az LMP, amely elszipkázta a szavazóikat, ráadásul nem hajlandó visszalépni a javukra, cinkos módon szabad utat engedve a Fidesz "túlhatalmának". Várkonyi Tibibá a Népszavában azon szörnyülködik, hogy "több bennük az egyénieskedő (imádni való kifejezés Várkonyi aranyéveiből) akarnokság, a mindenáron eredetieskedést igazolni akaró hajlam, mint az őszinte változtatási szándék". Ezért az elempések megérdemlik, hogy Tibibá "dilettánsoknak, kocapolitikusoknak" nevezze őket. Ha a fiatal pimaszok így folytatják, a Fidesz ölébe sodródott Lányi András sorsára fognak jutni, ami pedig "nem ígér valami üdvös jövőt". Az LMP gyalázása másutt is a közös vörös többszörös, a gyurcsányi Kapcsolat.hu-n a DEMOKRATA (így, nagybetűvel) nevű blogger például nem kertel: "Kár itt tovább magyarázkodni, ettől az LMP-től csak a Fidesz támogatását lehet várni. Schiffer Sólyom és Orbán embere, és nyilván már a jutalmát is megkapta." Tegyük hozzá, el lehet képzelni az új SZDSZ jövendő fene nagy Fidesz-barátságát, például az általuk annyira preferált homoszexuális többletjogok vagy a drogliberalizáció kérdéskörében. Van azért más irányzat is: szintén a Kapcsolat.hu-n egy külföldről visszatelepült blogger az MSZP antiszemitizmusát okolja a bukásért, és fájlalja, hogy az egyik magas rangú, idősödő szocialista politikusnő egy alkalommal nyíltan lezsidózta. Hogy Szanyi Tibor rémlátomásáról az ezrével masírozó, a második fordulós győzelmét letörő voksturistákról ne is beszéljünk.

Aztán itt van Dávid Ibolya, aki az Mdf.hu-n búcsúzik a politikától, elismerve, hogy súlyos vereség az MDF 2,66 százalékos eredménye. Ám ennek egyetlen oka van - tessék kapaszkodni -, a fórumot "az elmúlt időszakban ért támadássorozat". "Az elmúlt két hónapban nem beszélhettünk a programunkról, nem vidéki utakra jártunk, hanem beadványokat írtunk" - panaszkodott. Tényleg, bár hadd jegyezzük meg, kedves Ibolya, hogy aki nem a temetőben gyűjti össze az állítólagos ajánlóit, annak nem is kell utólag a választási bizottság előtt magyarázkodnia. Mint ahogy örök igazság, hogy jobban tud koncentrálni az országjárásra az a politikus, aki nem az utolsó pincsi kutyái kizárásával foglalatoskodik.

Dávidi mélységekbe merül Pörzse Sándor is, akinek az egyik szeme sír, a másik meg nevet. Ám a Barikádba írt vezércikkből inkább az tűnik ki, hogy mindkét szeméből könny patakzik, hiszen nyíltan bevallja, hogy maga is többet várt. (Nem szerepel a cikkben, de ő például 6,9 százalékot hozott össze Budán, mint ahogyan hiába keresi valaki a választás napján még a Barikad.hu címoldalán virító Jobbik: 52% című kampányfilmet, azt azóta gondos kezek törölték.) Pörzse, ahogyan Vona Gábor is, a "példátlan rágalomhadjáratot" okolja a tavaszi eredményüket alig meghaladó 16,67 százalékos teljesítményért. Persze a Jobbik-vezetők olvasatában a rágalom kifejezés a fájó igazság szinonimájává vált. A Barikád főszerkesztője különösen haragszik a jobboldali értelmiségre, mert felült a támadásoknak, és még azt sem látja, hogy Fidesz-MSZP-LMP-koalíció (!) közeleg. Ehhez képest a szocik még úriemberek, ők csak a szakállas trükkel jönnek a billegő körzetekben, miszerint X. Y. fideszes képviselő már bejutott a parlamentbe, nem kell elmenni szavazni. Mintha nem a kétharmad lenne a második forduló óriási tétje.

Április 11. legfőbb tanulsága, hogy a választópolgárok megüzenték: ne tessék őket hülyének nézni. Nem kértek a polgári oldal és a szociálliberális rablóbanda összemosásából, mint ahogy nem ültek fel a diktatórikus túlhatalommal való riogatásnak sem. Felelős, becsületes magyar emberek. Ezzel nem számoltatok, fiúk!