Bármi volt is a repülőgép-szerencsétlenség oka, a veszteség egész Kelet-Közép-Európa számára pótolhatatlan. Nekünk különösen, hiszen Lech Kaczynski, akárcsak ikertestvére, Jaroslaw, nagyon szerette a magyarokat. "A történelem rámosolygott népeinkre" - mondta meghatottan, amikor négy esztendeje Győrben, az ottani Bem téren, Sólyom László magyar államfővel együtt felavatta a magyar-lengyel barátság emlékművét. Az viszont rosszulesett neki, hogy egy másik alkalommal a magyarországi választások eredménye nyomán most távozni kényszerülő politikai garnitúra, felrúgva a protokolláris szabályokat, tüntetően nem vett tudomást itt-tartózkodásáról. A lengyel hazafit, aki a közös történelem emléke alapján nem lehet más, mint a lengyel-magyar barátság szószólója, az otromba sértésért kárpótolta, hogy ahol csak megjelent, barátian szóltak hozzá a magyar emberek.

Külpolitikai tanácsadóitól tudom: Orbán Viktorról az volt a véleménye, hogy a magyar-lengyel regionális szövetség egyik legfontosabb letéteményese. Gondja volt arra is, hogy Semjén Zsoltot mint a magyar kereszténydemokrata eszmeiség hirdetőjét külön meghívja elnöki beiktatására.

"A katyni mészárlásnak is volt magyar áldozata, akárcsak az 1944 augusz­tusában felmentő csapatait szándékosan visszatartó Sztálin által alantas módon elárult varsói felkelésnek. Apám, aki ellenálló volt, találkozott a Varsó mellett állomásozó magyar honvédekkel. Elvileg a náci Németország szövetségesei voltak, de velünk, lengyelekkel rokonszenveztek, minket segítettek" - így köszöntött bennünket Lech Kaczynski, amikor a lengyel főváros főpolgármestereként sorra fogadta a varsói felkelés hatvanadik évfordulójára érkező vendégeket.

Látszott, mennyire kedveli a történelmi parabolákat. Egy 18. század végi véres leszámolásról mesélt nekünk: akkor Szuvorov cári tábornok kozákjai Varsóban csaknem huszonkétezer lengyel katonát és civilt, köztük asszonyokat, gyerekeket mészároltak le a Prága nevét viselő külvárosban és a környező falvakban. Kaczynski ezen a találkozásunkon nem feledkezett meg az 1939. augusztus 23-án megkötött Molotov-Ribbentrop-paktumról sem, amely lehetővé tette, hogy egy héttel később Hitler megtámadja Lengyelországot. "Igen, máig fájó tragédia számunkra Sztálin alkuja Hitlerrel. Két gyilkos diktatúra hadereje megszállt, és harapóba fogott - mondta a lengyel államfő. - Ennek egyenes következménye volt a katyni tömeggyilkosság, újabb huszonkétezer lengyel katonatiszt, köztük a tartalékosként behívott értelmisé­giek halála. És ez csupán a jég csúcsa a lengyel nép szenvedéstörténetében."

A tegnap örök nyugalomra helyezett lengyel államfőnek igaza volt. Jó hetven esztendővel ezelőtt a német és a szovjet hadsereg halálos szorításában rettenetesen magára maradt Lengyelország. Miután 1939 augusztusában Hitler és Sztálin felosztotta egymás közt a fél Kelet-Európát meg a Baltikumot, már szeptemberben - amikor a Vörös Hadsereg alakulatai megszállták a paktumban "nekik jutó" Kelet-Lengyelországot - azt is eldöntötték, hogy a gyűlöletes Rzeczpospolita Polska még ütköző­állam formájában sem maradhat fenn.

A németek által elfoglalt lengyel területen öt és fél millió ember lelte halálát. A szovjet megszállás is súlyos áldozatokkal járt: az 1940-es évek első felében legalább egymillió volt lengyel alattvaló tűnt el a szovjet koncentrációs táborokban meg a börtönök kivégzőcelláiban. Ez is a 20. századi népirtások egyike volt. Olyan tragédia, amely felett a baloldali történetírók szégyenszemre Magyarországon is szeretnek szemet hunyni.

A Katyn környéki erdőkben 1940 áprilisában vörösre festette a földet a tarkón lőtt és hátradrótozott kézzel tömegsírokba dobált áldozatok vére. Évtizedeken át szégyenteljes hazugság homálya lengte körül ezt a szörnyűséget: Moszkva és varsói helytartói azt állították, hogy németek végeztek a lengyel katonai elit és az értelmiség színe-virágával. Lech Kaczynski egykor börtönt járt ellenállóként, a Szolidaritás szakszervezet jogászaként, a rendszerváltás utáni Lengyelország igazságügy-minisztereként, a hazug, korrupt lengyel szocialista politikai vezetést leváltó Jog és Igazságosság párt elnökeként, majd szeretett országa büszke államfőjeként mindvégig küzdött a hazugság ellen. Tragikus halálával ő lett Katyn egyik legutolsó áldozata.