A hazai privatizáció évei alatt 20 milliárd dollár vagyonveszteség érte Magyarországot. Az elmúlt nyolc év alatt két és félszeresére nőtt az államadóság. Ma minden magyarra 2-2,5 millió forint adóság jut, 11,5 százalékos a munkanélküliség, a gazdaság romokban hever. Az elmúlt években naponta hallhattunk a kormányzati korrupciós esetekről, s közben gyakorlatilag ellopták Budapestet.

A korrupció mértéke sem a társadalom, sem pedig a nemzetközi közösség által nem tolerálható mértéket ért el. Áthatja az egész társadalom szervezetét, intézményeit, az emberek életét és gondolkodását. Megtámadja a kiszámíthatóságot és megbízhatóságot, csökkenti a társadalom átláthatóságát és a társadalomba vetett bizalmat, így felbomlasztja a közösségeket.

A szocializmus idején a proletároknak kinevezett hatalmi elit állami segédlettel eltulajdonította mások vagyonát. S amikor mindezt felélte, akkor átadta a hatalmat. Fiai cinikusan feladták a marxizmus elveit, és még a rendszerváltás előtti időkben, állami segédlettel, megszerezték a magyar állam gazdasági hatalmát. A rendszerváltás után úgy árulták az állami vagyont, "mint tolvajok a lopott holmit".

A korrupció lehetőségeinek tekintetében nem volt esélyegyenlőség, mert az mint többszintű háló fedte az országot. A hálózatba való bejutás a holdudvarba való behatolás lehetőségét jelentette. Az előrejutást nem a szakértelem, a munka, hanem a személyi kapcsolatok biztosították.

A szürke- és feketegazdaság mértékét a GDP 25-30 százalékára becsülik a szakértők. A szürkegazdaság azonban nem történelmi adottság, nem magyar átok. A foglalkoztatásra rakodó adó- és járulékterhek csökkentésével mérsékelhető. Ehhez kell társuljon a munka-, a polgári és büntetőjog szigora. A kormányzati politikusok és a közhivatalnokok elszámoltatása az ország gazdasági és morális csődjéért, a nemzeti vagyon elherdálásáért mára általános társadalmi igénnyé vált. Mégis, nem a bűnüldözést és az igazságszolgáltatást kell első helyre sorolni, hanem a megelőzést. A tisztességes magatartás becsületének visszaállítását és megerősítését.

Az új kormányra minden téren gigászi feladatok várnak, de a legsúlyosabb teendő a morál és a közbizalom visszaállítása. Az erkölcsi válság alapvető oka, hogy a nyugati világban az ember elveszítette a transzcenden­ciában való hitét. Ha pedig nincs Isten, akkor minden szabad. Vissza kell térnünk a gyökerekhez, újra kell evangelizálni az országot s a világot. Ahogyan az egyház fogalmaz, a mammon civilizációja helyett az ámen kultúráját kellene építenünk.

"Akik meg akarnak gazdagodni, kísértésbe esnek, sok esztelen és káros kívánság kelepcéjébe, amelyek romlásba és kárhozatba döntik az embert. Minden baj gyökere ugyanis a pénz utáni sóvárgás." (1 Tim 6,9-10). Megmaradásunk esélye azonban a kereszténység. Az egyház tanítása ugyanis az Isten képmására alkotott ember méltóságára épül. Az egyház szociális tanítása Krisztus igazságát hirdeti, amely szabaddá teszi az embert. Ez a belső szabadság adja meg az erőt neki, hogy elutasítsa a világ kísértéseit, a hatalmat és dicsőséget, és szeretettel forduljon minden embertársa felé. Ez adja csak a kitörés esélyét.