A vulkánok aktivitásának előrejelzése rendkívül nehéz, a tudósok is csak a korábbi megfigyelések eredményeire tudnak hagyatkozni; az izlandi Eyjafjallajökull gleccser alatt lévő tűzhányó esetében az 1821-es kitörésre, amikor is a vulkán intenzívebb és csendesebb szakaszokkal csaknem másfél évig működött - mutatott rá az ELTE Kőzettan-Geokémiai Tanszék tanszékvezető professzora.

A vulkáni hamu előrejelzésére az 1990-es években hozták létre a hamufelhők terjedését vizsgáló nemzetközi hálózatot (Volcanic Ash Advisory Centers, VAAC), amelynek európai központja Londonban található. A VAAC jelentéseit a légitársaságok megkapják és - amint azt a jelenlegi helyzet is mutatja - járataikat azok alapján korlátozzák. A vulkáni hamu koncentrációjára és ennek veszélyességére vonatkozóan nincsenek kialakult határértékek, ugyanis eléggé ritka jelenségről van szó, amelyet a repülők - ha lehet - el is kerülnek.

Az ELTE szakemberei már vizsgálják a meglehetősen kis koncentrációban többkilométeres magasságban Magyarország felett elvonult hamufelhő összetételét. A hamu az andezitnak megfelelő kémiai összetételű, néhány mikronnyi méretű kőzetüveg és kristályszemcsékből áll. A kőzetüveg azt jelenti, hogy a víz hatására a kőzetolvadék olyan gyorsan hűl le, hogy nem tud kikristályosodni, hanem üveggé dermed.
Harangi professzor elmondta: az Eyjafjallajökull gleccser alatt lévő tűzhányónak már ismerjük a magma összetételét, azaz azt a kőzetanyagot, amely a kitörés során a felszínre robban. Ez egy úgynevezett andezit-összetételű kőzet, és ez azért is érdekes, mert a március 20-i kitörést követően elsőként bazalt tört fel. Ennek azért van jelentősége, mert az andezites kőzet hajlamosabb a robbanásosabb kitörésre.

A mostani kitörés a magma és a jégből kiolvadó víz kölcsönhatásának következménye. A troposzférába, azaz a föld legalsó, 16-18 kilométeres magasságig tartó légtérbe bejutó szennyezés nem sokáig marad a levegőben, az esővel hamar kimosódik. A Magyarországra jutó szennyezés koncentrációja ráadásul nem sokkal több, mint a folyamatosan a világűrből érkező kozmikus por. Nagyobb problémát az jelentene, ha a szennyezés a 15-20 kilométer feletti sztratoszférába is feljutna. Ilyen magasságba azonban már nem is a vulkáni hamu, hanem a klímaváltozást is okozó kén-dioxid jut el - magyarázta Harangi Szabolcs.

A professzor szerint az izlandi vulkánkitörés okozta por- és hamufelhő terjedésével kapcsolatosan a rémhírkeltés megakadályozása a legfontosabb feladat. Emlékeztetve a Levegő Munkacsoport által vasárnap kiadott közleményre, annak a véleményének adott hangot, hogy a környezetvédelmi szervezet tudományos vizsgálatok nélkül egyből összefüggést vélt felfedezni a légszennyezettségi adatok és a hamufelhő terjedése között. A Levegő Munkacsoport szerint: "amikor Magyarország légterét elérte az izlandi tűzhányó hamufelhője, jelentősen megugrott a porszennyezettség a levegőben (...) amennyiben valóban vulkáni hamu került a talajközeli levegőbe, akkor az abban lévő gázok és nehézfémek károsíthatták a szabadban tartózkodók, különösen az asztmások, tüdőbetegek egészségét."

A kutató hangsúlyozta, hogy a súlyos következtetések levonása előtt szükséges a megfigyelések gondos értékelése. Rámutatott arra: a Levegő Munkacsoport közleményben jelzett szemcseméret-tartomány nem ülepszik le ilyen gyorsan, ráadásul a porszennyezettség növekedését már péntek este kimutatták, a hamufelhő pedig csak péntek éjjel, szombat hajnalban érte el Magyarország légterét. A hamuanyagban nincsenek számottevő koncentrációban "gázok és nehézfémek", amelyek károsíthatnák az egészséget.

Péntek este valóban megemelkedett a porszennyezettség, azonban a korábbi adatokat tekintve lényeges kérdés, hogy mikor és milyen hatások alapján volt hasonló mértékű a szennyezettség - jegyezte meg a professzor. Az asztmásoknak, légúti betegségben szenvedőknek a vulkáni hamu a kitörés közvetlen körzetében okozhat problémát, ilyen távolságban, mint Magyarország, nagyon kicsi az esélye annak, hogy egészségügyi hatása legyen. Kérdés, hogy a jelenlegi kitörés felébreszti-e az "alvó boszorkánynak" tekintett, jóval nagyobb és sokkal veszélyesebbnek tartott Katla vulkánt, amely 1918-ban tört ki utoljára.
A kitörések tőlünk függetlenül zajlanak, csak eddig nem volt alkalmunk arra, hogy ezekkel szembenézzünk, pedig, ha visszatekintünk az elmúlt néhány évszázad történelmére, négy-öt példát is lehetne mondani, ami sokkal súlyosabb hatású volt akkor, mint ez a mostani - összegezte a professzor.