Ezért, ha László Csaba azt mondja, hogy mindenki jól jár, érdemes figyelni rá, mert lehet, csak partikuláris módon, valami igaza biztosan van. Például kifejezetten jól járnak a kiemelkedően magas jövedelemmel bíró, sok költségszámlát lobogtatni képes tőkések és a vecsési számlagyárhoz hasonló, kisebb, de kockáztatni kész vállalkozások. Jól járnak még azok is, akik egyáltalán nem fogyasztanak semmit, de ők még a multimilliomosoknál is kevesebben vannak.
A fennmaradó nagyjából tízmillió folytathatja a megkezdett fogyókúráját, tovább húzhatja a nadrágszíját, bővítheti a listát, milyen létszükségleti cikkekről mond le. Nem kell közgazdasági egyetemet, bizniszszkúlt, menedzsertanfolyamot végezni, hogy józan paraszti ésszel belássuk, ha az állam többletbevételekre törekszik, azt tőlünk, egyszerű halandóktól veszi el, ami növelheti állampolgári öntudatunkat és büszkeségünket, de több pénzünk, vásárlóerőnk, fogyasztási lehetőségünk nem lesz, magyarán: cseppet sem járunk jól. Az ismert mondást idézve: gazdagnak lenni jobb, mint szegénynek, ha másért nem is, anyagi szempontból mindenképpen.
A személyi jövedelemadó (szja) csökkentése üdvös, elismerésre méltó intézkedés, ám annyit ér, mint vaknak az éjjellátó készülék, ha egyéb adókkal, járulékokkal, kedvezmények, jóváírási lehetőségek megvonásával kompenzálják. Érdekes, régebben az áremeléseket kompenzálták, jövőre az adócsökkentést fogják - úgy látszik, ez a haladás. Az SZDSZ elszánt következetességgel ragaszkodott az új adótáblához, az alacsonyabb kulcsokhoz, még némi koalíciós torzsalkodást is elviselt az ügy érdekében, mintha a szerencsétlen többségnek, a kiszolgáltatott közteherviselőknek nem lenne tökmindegy, hogy melyik zsebéből, milyen jogcímen veszik ki a pénzt.
A szabad demokraták adómérséklő hevülete felettébb átlátható, kétszínű színjáték volt, hiszen gátlás nélkül vállalkoztak arra, hogy keresgéljék a kormány áhította többletbevételek forrását, azaz örömest segítették az adócsökkentés jelszavával kábítani próbált nép kegyetlen megsarcolását. Persze, az SZDSZ jó szándékait illetően nem voltak illúzióink, tudtuk, a párt ajándékaitól milliók gatyásodnak le.
A kormány nagy ötlete, hogy "ócsítja" az államapparátust, sok jóval nem kecsegtet. Amióta az eszemet tudom, minden baloldali vezetés belevágott az államháztartási reformba, a közszféra leépítésébe, a bürokrácia visszaszorításába. Tegyük fel, ezúttal sikerülni fog, de vajon mihez kezdenek nyolcezer, realistább számítások szerint ötvenezer kirúgott közalkalmazottal és köztisztviselővel? Brosúrákat fognak osztogatni a jóléti rendszerváltás kéjes gyönyöreiről?
Összességében még a kormány is elismeri, hogy havi négyszázezer forintos jövedelem alatt nő a lakosság adóterhelése, csökken a bevétele. Ez sem igaz, de a megmaradó kedvezmények, csökkentési, jóváírási lehetőségek miatt havi négyszázezer fölött már lehet variálni, ügyeskedni, kibúvókat keresni és megúszni. Havi négyszázezer alatt viszont megkímélik az embert az effajta verítékes agytornától. Tulajdonképpen mindenki jól járt.

Ugró Miklós - Magyar Nemzet
2003. szeptember 22.