Ha az egykori baloldali elődpártokra, a Magyar Dolgozók Pártjára vagy a későbbi Magyar Szocialista Munkáspártra gondolunk, s a hozzájuk kapcsolódó "sarló és kalapács" szimbólumra, akkor az újjászülető pártnak valamilyen hasonló emblémát kellene választania a hervatag vörös szegfű helyébe.

A magyar demokratikus baloldal újjászervezését és új baloldali politikát meghirdető Mesterházy Attila, mint azt a minap nyilatkozta, újfajta politikai stílust, újfajta párton belüli politizálást kíván megvalósítani, bármit is jelentsen ez. Mesterházy a legény most a gáton, és ő nem fogja engedni, hogy csak úgy, a "fejek felett átnyúló kiegyezés" eredményeként kapjon pártelnöki megbízatást.

Mostantól nem úgy lesz majd, mint volt régen, ő persze nem tér ki a feladat elől, öntudatos módon vállalja is azt, de csak az elveknek megfelelően: ha a kongresszus is úgy dönt. Nahát! A kongresszus ezentúl valódi kongresszus lesz. Napirendi pontokkal. És szigorú önkritikával. Amúgy Mesterházy mögé állítólag betömörültek az elvtársak. Egységben az erő.

Az MSZP-sek lógó orral új logón, új branden agyalnak. A jól értesült Népszabadság úgy tudja, hogy Új Baloldal néven szervezhetik újjá a pártot. Talán nem tudják, hogy ilyen már volt, éppen ellenükben szerveződött, a népszerű Cicciolinával.

Talán azt kellene megjelenítenie a nevében is magáról, hogy a bérből és fizetésből élők, a dolgozók érdekeit akarja képviselni. Ki hinné el ezt már róluk? Az elmúlt nyolc esztendőben inkább képviselték a nagytőke, a milliárdos elit érdekeit. Kísérletezni azért még lehet. Az újjáépítők nem nélkülözhetik a kubikosokat, akiknek nélkülözhetetlen szerszáma a kubikostalicska. Találó jelkép lehetne a talicska vérvörösre mázolva. Egy füst alatt felvehetnék a Talicskapárt nevet is. A füstös kocsmák közbeszédében már most is garantáltan Mesterházy Attila pártjára asszociálnak, ha meghallják, hogy Talicskapárt.

Komolyra fordítva a szót, teljesen mindegy, hogy milyen néven szervezik újjá a szocialista pártot, és milyen arculatot alakítanak ki hozzá a politikai marketingesek. Mesterházy Attila akár vissza is növesztheti a bikaviadalok vörös posztós matadoraira emlékeztető szakállkáját, nem ezen múlik, hogy vissza tudják-e majd szerezni régi híveik elvesztett bizalmát, vagy sem. Mesterházy, a baloldal reménysége (és most felejtsük el egy pillanatra, hogy ő is ott ült a zuschlagoló minisztérium vezetésében) lehetne bármilyen okos, tisztességes, rátermett, tehetséges és rokonszenves, ha... Ha ugyanazok a leharcolt, hitelüket vesztett, gyanús ügyekkel beárnyékolt figurák, pártállami múmiák ülnek majd a háta mögött az Országgyűlésben, mint akiket megszoktunk, akikkel azonosítottuk az MSZP-t, nem lesz esélye.

Ez akkor is így van, ha az ügyészség és a rendőrség mostanában nagyon sokat segít abban, hogy a baloldal megtisztuljon és megerősödjön. Jó kertészként kigyomlálják a gazt, alig győzik, úgy elburjánzott a gyom, de a megmaradt palántáknak így több fény, több tápanyag jut az erősödéshez, a fejlődéshez. Mesterházynak már csak a locsolás marad. Nem lesz könnyű feladat az öntözés sem azoknak, akiknek a keze a vízágyúk tömlőjéhez szokott.