- Lényegileg ugyanaz a feladvány, mint két héttel ezelőtt. Akkor a Fidesz győzelmét vette mindenki biztosra, most a kétharmadot. Hogyan lehet ilyen helyzetben rávenni a választókat, hogy menjenek el még egyszer szavazni?

- Ha csak abban bíznánk, hogy vasárnap a Fidesz mozdítja meg ismét az embereket, akkor szerények lennének a reményeink, bár kétségtelen, hogy soha ilyen sokan nem dolgoztak még a Fidesz kampányában, soha ilyen sokan nem látogattak még végig ilyen sok családot, és még soha nem volt ilyen intenzív és szoros kapcsolatunk a választókkal, mint most.
Mégis, ennek ellenére sem hihetjük, hogy a Fidesz szervezeti ereje önmagában elegendő lesz ahhoz, hogy a választókat egy ilyen nagy győzelem után még egyszer elvigye a szavazóurnákhoz. Van azonban olyan körülmény, ami segíthet ebben, Magyarország ugyanis ráérzett a siker ízére. Az elmúlt nyolc évben ránk telepedett depressziós árnyék, ami miatt elhatalmasodott rajtunk az az érzés, hogy nem vagyunk urai a saját sorsunknak, hogy egyszerűen nincs mit tennünk, úgysem lehetünk hatással az életünket befolyásoló események alakítására, az első forduló után eltűnt, megszűnt. Felcsillant mindannyiunk előtt a lehetőség, hogy soha nem látott összefogást alakítsunk ki, és ezáltal soha nem látott mélységű és gyorsaságú változást indítsunk el. Az egész ország érzi, hogy itt és most történelmet ír, és ez a hangulat hatalmas hajtóerő. Biztos vagyok abban, hogy akinek alkalma van arra, hogy még egy voksot leadjon, élni fog ezzel a lehetőséggel.

- Az ellenhatás sem csekély. Két hete azt hallják, olvassák a választók, hogy a Fidesz túlhatalma milyen veszélyeket hordoz. Ezt nem tartja lényeges tényezőnek?

- Az ellenfeleink rossz céltáblára lőnek. Úgy gondolom, hogy mindaz, amivel ők riogatják az embereket, leszámítva természetesen az egészen extrém ostobaságokat, inkább feltüzeli és mozgósítja a szavazókat.

- A baloldali és liberális értelmiség képviselői ma már nem csinálnak titkot abból, ami egyébként eddig is világos volt mindenki számára: a baloldal minden lépését 2002 óta az motiválta, hogy önt távol tartsák a hatalomtól. Nem sikerült nekik, sőt gyakorlatilag megsemmisültek ebben a harcban. Miért félnek ennyire öntől?

- Nem szeretem ezt az értelmezést, túl nagy teher lenne nekem az a tudat, hogy mindaz, ami történt Magyarországon, miattam történt volna. Egyébként nem is igaz ez a megközelítés. Nem tőlem félnek, nem személy szerint én vagyok a baloldal, illetve most már a baloldal és a szélsőjobboldal ellenfele. Attól a sok millió magyar embertől idegenkednek, akiket politikai értelemben a Fidesz és én testesítünk meg. Végső soron az aggodalmuk arra vezethető vissza, hogy mi alapvetően máshogyan képzeljük el a magyar emberek világát, mint ők. Mi hiszünk abban, hogy a kezünkbe vehetjük és irányíthatjuk a sorsunkat, ők nem, ők mindig valami üdvözítő megoldást várnak valahonnan. Mi hiszünk abban, hogy az emberek dolgozni, boldogulni, gyarapodni akarnak, ők nem, ők inkább mindenkinek segélyt osztanának, mert szerintük senki nem ért semmihez, csak ők, és inkább majd mindent eldöntenek helyettünk. Mi tudjuk, hogy sarkalatos ügyekben nem lehet az emberek nélkül, a fejük felett dönteni, szerintük nem így van, szerintük elég kéthavonta előrukkolni egy újabb zagyva programcsomaggal, egy újabb meggondolatlan, előkészítetlen reformötlettel, és ha egy társadalmi rétegnek ez nem tetszik, hát akkor majd ráuszítanak más társadalmi rétegeket. Mi a magyar embereket a magyar nemzet képviselőinek tekintjük, akikkel lehet párbeszédet folytatni, és érdemes rájuk hallgatni, ők lakosságot látnak, akik felé ravaszul kell kommunikálni, és rögtön aranynak látják a rezet. Mi mernénk nagyok lenni, mire ők nemcsak hogy nem engednek minket, hanem megfogalmazzák, hogy merjünk kicsik lenni.

- Nos, ez a vágyuk most valóra vált.

- Kétségtelen, talán ez az egyetlen programpontjuk, amit sikerült teljesíteniük. De nem én őröltem fel a balliberális oldalt, hanem ők őrölték fel saját magukat, hiszen bár egy-egy hazugságot mindig elő lehet rántani, és ebben ők nagy mesterek, de ahogy az idő múlik, és a hazugságok is elérnek egy kritikus tömeget, akkor egyre több és több embernek nyílik ki a szeme, hogy kik ők, és mit is műveltek valójában. Ezt a felismerést, ráébredést kikerülni nem tudták, csak elodázni. Eddig. Ezért iparkodtak minden eszközzel, hogy Magyarországon ne tudjon kialakulni és egyben maradni egy stabil, bármikor kormányzóképes jobboldali politikai erő, illetve, ha mégis megjelenne egy, akkor az a lényegi kérdéseket tekintve inkább olyan legyen, mint ők. Amilyen állapotban ma Magyarország van, az egy oligarchikus kormányzás szükségszerű eredménye, hiszen egy védtelenné, kiszolgáltatottá vált, évekig manipulált emberekből álló ország ideális terep a spekulatív politikai és üzleti tevékenységek számára. Ezt a terepet féltik ők, ezért rettegnek látványosan a politikai váltógazdálkodástól, illetve konkrétan attól, hogy más is kormányra kerülhet, nem csak ők.

- Az elmúlt két hétben sem történt más. Az összes hivatásos rettegő feltekerte a hangerőt, keményen féltik öntől a demokráciát. Nem tart attól, hogy az évek alatt behuzalozott reflexek ismét működésbe léphetnek?

- Sajátos aggodalom az övék, nem a demokráciát féltik, hanem a demokráciától félnek, valójában nem tőlem féltik a demokráciát, hanem a választópolgároktól. Rá kell nézni az első forduló eredményeire. Ráadásul a Jobbik megjelenése az ő érveik lába alól kihúzta a talajt. Minket körülbelül olyannak ábrázoltak az elmúlt években itthon és külföldön egyaránt, olyan durvának, közönségesnek, erőszakosnak, mint amilyenné a Jobbik lett mára. Azzal, hogy a Jobbik bekerült a parlamentbe, önálló politikai erővé és tényezővé vált, kiderült, hogy ha minden úgy volna, ahogy azt a baloldalon állítják, akkor mi lennénk a Jobbik. De nem vagyunk. Most éppen az a helyzet állt elő az ország több részén, hogy a hivatásos rettegők által befolyásolt baloldali embernek, aki a demokráciára, a nyugalomra, a biztonságra vágyik, és az életmódok sokszínűségét félti, annak a Fideszre lesz érdemes szavaznia, nem az MSZP-re. Ha úgy tetszik, ez valamiféle jutalom a kitartásunkért, és ugyanekkora büntetés az állandóan farkast kiáltóknak.

- Abban nem tévednek a rettegők, hogy a Fidesz kétharmados sikere rendkívüli hatalmat ad egyetlen párt kezébe. Miért kell a Fidesznek a kétharmad?

- Erre a kérdésre két dimenzióban szeretnék válaszolni. Az első dimenzió a nemzeti akarat és a nemzeti közösségi erő létezésébe vetett hitünk kérdése. Hogy létrejöhet valami, amit racionálisan, hideg fejjel csaknem mindenki lehetetlennek tartott, hogy a nemzeti egységnek van modern formája, ami megjelenhet a viaskodó többpártrendszer körülményei között is, hogy lehet olyan pillanat, amikor egy nemzet elsöprő egységben tud állást foglalni. És itt nem a tételes kétharmad az érdekes, ez a lelki dimenzió a három harmadról, az egybehangzó, vagy csaknem egybehangzó nemzeti akarat megszületéséről szól.

- Tartok tőle, hogy önön kívül kevesen foglalkoznak ezzel a megközelítéssel.

- A másik dimenzió viszont mindenki által megragadható és elfogadható. A kilábalás sebességéről és költségeiről van szó. Vannak olyan ügyek, amelyek gyors rendezéséhez, a már elviselhetetlen konfliktusok felszámolásához igenis kell a minél nagyobb, a kétharmadon is túllendülő többség. Gondoljuk el azt, hogy a közrend megteremtése érdekében, tiszteletben tartva a polgári szabadságjogokat, de módosítanunk kell a rendőrségről szóló törvényt. Kétharmad nélkül jó egy évet is eltölthet a parlament a vitával, hogy pontosan hogyan is módosítsunk, ha egyáltalán sikerrel járunk végül, mert e tekintetben nincsenek illúzióim a leendő ellenzék hozzáállásával kapcsolatban. Erre nincs idő, mert emberéletekbe kerül, és óriási kárt jelent azok számára, akik már holnap reggel sem szeretnének bűncselekmény áldozatává válni, elveszteni életüket, vagyontárgyaikat, életük munkáját. Ezek az emberek megoldást várnak tőlünk, és mi a lehető leggyorsabban segíteni fogunk nekik. Hasonlóképpen, bár nem ilyen súlyos szituációról van szó, de az emberek mégiscsak azt várják, hogy az állami és az önkormányzati rendszer végre ne ellenségeket lásson a polgárokban, ne akadályokat támasszon eléjük, amiket le kell küzdeniük, ha el akarnak valamit intézni, hanem hogy jöjjön már létre a szolgáltató állam, ami partnereket lát bennük, és segíti őket az ügyeik intézésében. Ehhez kisebb és hatékonyabb önkormányzati képviseleti rendszer, területi, megyei és helyi szinten is jól szervezett állam kell, amit a közigazgatás átalakításával lehet megvalósítani. Vagy itt van a gazdasági talpra állás és a szociális biztonság kérdése is, ahol egyes vonatkozásokban szintén rászorulunk a kétharmados többségre, ami nélkül hosszú és terméketlen vitákat lehetne folytatni, miközben emberek veszítik el a házukat, lakásukat, kisvállalkozások mennek csődbe, és családok süllyednek le a mélyszegénységbe. Tovább megyek: az ország gazdasági rendbetétele komoly nemzetközi szervezetekkel való tárgyalásokat is szükségessé tesz. Minél nagyobb az egység a kormány mögött, ezek a szervezetek annál könnyebben hiszik el, hogy valóra tudjuk váltani mindazt, amit tervezünk. És persze itt van az elszámoltatás is, amelynek ugyancsak vannak olyan vonatkozásai - vagyonbevallások, vagyonvizsgálatok, adóbevallások összevetésére gondolok -, amelyek szintén igényelhetik a nagy nemzeti egységet. Vasárnap az emberek mindezt kikövetelhetik a szavazatukkal, hiszen ne legyenek illúzióink: akik bűncselekményeket követtek el, noha Magyarország vezetőiként azok megakadályozása lett volna a kötelességük, gőzerővel dolgoznak majd azon, hogy áldozatként tüntessék fel magukat. Nekik a mentelmi jogban van minden reményük. Óvnám Magyarországot attól, hogy a bűncselekményekért felelős politikusok a hatósági eljárásokat blokkoló pártszövetségeket tudjanak összehozni az Országgyűlésben, mert ez végképp szétzilálná az állampolgárok jogos elvárását a politikusok számonkérése tekintetében. És még valami. Magyarországon a tartósan legnagyobb társadalmi felháborodást a korrupció váltotta ki, a balliberális oldal e téren minden kontrollt ledobott magáról. Az utóbbi években a korrupció lett a szabály, a becsületes eljárás pedig a kivétel. A magyar baloldal oligarchikus kormányzásának az lett a következménye, hogy a rablás alapértékké vált és rendszerré szerveződött a politikájukban. Ma már olyan zülléssel állunk szemben, amelyet egyfajta módon lehet kezelni. Ki kell mondani, nyilvánvalóvá kell tenni, hogy ennek vége. Az ehhez szükséges gyakorlati lépésekhez is kell a nagy többség.

- Az elmúlt nyolc évben olyan kormányokat láthattunk, amelyek mindig arra hivatkoztak, hogy az ellenzék, nevezetesen a Fidesz miatt nem tudnak jól kormányozni, pedig higgyük el, ők igazán képességeik teljes vértezetében futottak neki a munkának, de a Fidesz minden érdemi tevékenységet lehetetlenné tett. A kétharmad birtokában a sok lehetőség mellett minden felelősség is az önöké lehet. Nem nyomasztja előre ez a teher?

- Nem. Sőt, vonz. A valóságtól teljesen elrugaszkodott elképzelésnek tartom, hogy az emberek majd azért adnak felmentést a gyenge kormányzati teljesítmény alól, mert sikerül valaki másra áttolni a felelősséget. Ez súlyos tévedés. Bújhatnék én, ahová akarnék... Ha nem lesz rend, nem lesz rendőr, nem lesz közbiztonság, a választópolgárok ugyanúgy lapátra tesznek majd, mint most a szocialistákat. Hivatkozhatnék én világgazdasági válságra, IMF-megállapodásra, ha az emberek azt tapasztalják, hogy nem tettem meg minden tőlem telhetőt az érdekükben, ha nem lesz adócsökkentés, ha nem lesz egyszerűbb adórendszer, ha marad ez a mostani állapot, amelyben bárki elszórhatja a pénzét a játékautomatákba, és nem történik semmi, ám ha ugyanezt a pénzt arra fordítja, hogy vállalkozzon, munkát adjon néhányaknak, akkor azonnal vizsgálják, nyaggatják, megbüntetik, szóval magyarázkodhatnék meg kommunikálhatnék éjt nappallá téve: lapátra fognak tenni. És igazuk lenne. A felhatalmazás mértéke tehát a legkevésbé sem rettent vissza, sőt arra sarkall, hogy a tőlem telhető legjobb teljesítményt nyújtsam.