Négy esztendővel ezelőtt, a második forduló utáni éjszakán Még négy nehéz év címmel jelent meg jegyzetem ezeken a hasábokon. - Konzervatív gondolkodású emberként nehéz keserűség nélkül írni ezekben a percekben. Nehéz szembesülni azzal a ténnyel, hogy egy olyan Magyarországon élünk, ahol nagyobb az ázsiója a bulvárnak és a látszatnak, mint a tényeknek és a valóságnak - fogalmaztam meg akkor, arra biztatva magamat és az olvasót, hogy másnap is derűsen, egyenes derékkal fogjunk neki újra dolgozni, miután a nekünk fontos dolgokat gondosan elrejtettük a párnánk alá. - Ha a következő négy évben megpróbálják is széthordani az értékeinket, átírni múltunkat, elvágni gyökereinket, egyszer - jobb idők jöttén - úgyis rajtunk fog múlni, hogy össze tudjuk-e gereblyézni újra - írtam azon az elkeserítő éjszakán.

Akkor még csak sejteni lehetett azt, ami aztán pár hónap múlva bizonyossággá is vált, hogy hazugsággal, ezernyi apró trükkel nyerte meg Gyurcsány Ferenc a választást a szocialistáknak. Azt viszont elképzelni sem tudtuk akkor, mennyire leromlott, hitevesztett, reménytelen állapotba kerül az ország a ciklus végére. Hazugságtól hazugságig bukdácsoltunk (emlékezzünk az Őszödtől Szanyi Tibor hangfelvételéig tartó ívre), hogy aztán az utolsó négy évhez méltó módon, egy tragikomikusan megszervezett szavazáson, késő éjszakába nyúló kampánycsenddel záruljon ez az egész. De most már mindegy, az a lényeg, hogy túléltük ezt a négy évet is, és hétfőtől eljött az idő a kemény munkára.

Előbb még hadd ünnepeljünk egy kicsit, hiszen tegnap bekövetkezett az, amiről a nyolcévnyi rémálom alatt még reménykedni is alig mertünk: totális, példátlan győzelmet aratott a Fidesz-KDNP szövetség, miközben a balliberális politika látványosan megbukott. A szocialisták megtehetik azt, amire Kovács László annak idején az egész országot biztatta: zavartalanul merhetnek kicsik lenni. A szabad demokraták nyomtalanul eltűntek a süllyesztőben, és a Dávid Ibolya által szakadékba kormányozott Magyar Demokrata Fórum is kiesett a parlamentből. A most megbukottaknak - őszintén remélem - legközelebb csak akkor lesz beleszólásuk az ország ügyeibe, amikor nem a közösségek rombolásában, hanem a nemzet építésében versengenek majd egymással. A falak ereje nem a kőben vagyon, hanem a védők lelkében, mondta Dobó kapitány az Egri csillagokban, és ez a mondat most is különösen fontos, amikor hajlamosak vagyunk mindent a pénzzel mérhető nehézségekre fogni. Nemcsak a gazdaságot kell majd újjáépíteni, hanem az országot, a nemzetet, a közösségeket, a lelkeket is, hiszen ezeken a területeken talán még nagyobb volt a rombolás az elmúlt nyolc esztendőben, mint másutt. Be kell gyógyítani az önhibájukon túl a határokon kívülre szakadt magyaroknak okozott sebeket, fel kell emelni a reménytelen szegénységbe süllyedt milliókat, vissza kell adni a munkába és a becsületbe vetett hitet és azt az ellopott érzést, hogy jó magyarnak lenni.

Győzött a Fidesz, a rá váró munka hatalmas, de nem kell megijedni a feladattól. Ha lesz elegendő erő és alázat, akkor nem lehetetlen a küldetés. Nem szabad elkövetni azokat a hibákat, amelyeket az 1998-tól 2002-ig terjedő ciklusban elkövettek. Mindenekelőtt nem lehet balettcipőben felmenni arra a küzdőtérre, ahol az ellenfél szöges bakancsot használ. Aki bizonyíthatóan lopott, azt meg kell büntetni; aki hibás azért a tragikus helyzetért, amibe az ország belekerült, azt felelősségre kell vonni.

Ezeket a sorokat a győztes párt eredményváró központjának sajtószobájából írom: az irodaház előtti Vörösmarty tér megtelt, sok ezer boldog ember vár az ünneplésre. Sokan vannak a VIP-szobában is, ám némelyikük arcát négy évvel ezelőtt egy másik, akkor győztes párt központja körül is láttam. A most győztes politikai erő előtt az sem lesz kis feladat, hogy helyén kezelje a szerencselovagokat, és ne higgyen a megszaporodó mézesmázos szavaknak. Tudom, hogy van damaszkuszi út, de nem árt az óvatosság a tömeges megtérés láttán - most talán eljött az az idő is, amikor már nem éri meg politikai-gazdasági szélkakasnak lenni.

Szeretném hinni, hogy az ország nem csupán a Fidesz-KDNP szövetség mellett, hanem az erkölcstelenség ellen is voksolt ezen a kétfordulós választáson. Ez a legfontosabb, hiszen egy párt nem akkor veszíti el végképp a választást, amikor egy másik legyőzi, hanem akkor, amikor elveszíti azt az iránytűt, ami egy politikán túli felső erő felé mutat. Ez az egyetlen mankó, amely átsegíthet mindenen, vereségen és lavinaszerű győzelmen egyaránt.

Most úgy tűnik, az Országgyűlésben a Fidesz maradt az egyetlen rendszerváltó párt, amelynek még megvan ez az iránytű. Ha az elkövetkező években sem veszíti el, nagy baj nem történhet.