- Néhány éve mind a nyelvtudományban, mind a társadalomtudományokban nagy vita dúlt azzal kapcsolatban, hogy voltaképpen mi is a norma. Előíró, kötelező érvényű rendszer, avagy - az én véleményem szerint is - a viselkedésünket szabályozó mechanizmus, amelyet nem "fölülről" erőszakolnak ránk, hanem mi magunk alkotjuk meg. A társadalom fejlődése során kialakított egy ettől független normát, amit mintanormának neveztem el. Ez az, amit a közszolgálati rádiónak és televíziónak képviselnie kellene. A mintanormát - választékos nyelvhasználatával- hosszú időn keresztül az egyház, aztán a színház, a sajtó, majd a közszolgálati rádió és televízió szolgáltatta. A kereskedelmi televíziózás és rádiózás megjelenésével vált szükségessé ezt a fogalmat újradefiniálni. Mivel a közszolgálati rádió és televízió úgy "érezte", hogy a kereskedelmi adók "elviszik" a nézőket, a hallgatókat, megpróbálták a kereskedelmiekhez hasonló típusú műsorok és stílus segítségével visszaszerezni a közönséget. Ekkor mondtam én a Médianorma című könyvemben, hogy inkább próbáljuk meg a kulturális és a nyelvi hagyományainkat megőrizni a köszolgálatban. Hiszen templomba, színházba egyre kevesebben járnak, és egyre kevesebben olvasnak. Így, a közszolgálati televízión, a rádión kívül nem marad más, amely választékos nyelvhasználatra taníthatná az embereket.

- Balázs Géza, a Magyar Rádió Nyelvi Bizottságának elnökeként mit tesz a médianorma gyakorlati megvalósulása érdekében?

- Az egész magyar médiában csak a Magyar Rádióban kötik nyelvi követelményhez - mikrofonengedélyhez - azt, hogy valaki műsorvezetőként, bemondóként működhessen. Egy rádiósokból, nyelvészekből, beszédtanárokból álló bizottság dönt, rögzített alapkövetelmények szerint arról, hogy ki szólalhat meg a Magyar Rádióban. És büszkén mondhatom, hogy ma a magyar médiában legszebben beszélő emberek a Magyar Rádió munkatársai. Hallgassunk meg egy Esti krónikát, majd utána egy kereskedelmi rádió hírműsorát, ordít a különbség. Ha a hírek értehetetlenek, mert beleröhögnek, mert hadarják, mert nem tartanak szünetet, mert alázenélnek, az komoly gondot jelent. Meggyőződésem, hogy a híreket úgy kell tolmácsolni, hogy lehetőség szerint mindenki megértse. Ugyanis az információhoz való jutás a demokrácia alapja. Szerencsére egyre több kis rádió küldi a munkatársait beszédoktatásra és mikrofonvizsgára a Magyar Rádióba.

- A közszolgálati televíziókban azonban nem működik nyelvi bizottság...

- A választékos beszédre való igény él a közszolgálati televíziók munkatársaiban is. Például a Híradó vezetősége tanfolymokon oktatja műsorvezetőit a helyes beszédre. Azt azonban nem szabad elfelejteni, hogy a televízióban az egyik legfontosabb dolog, hogy az illető bemondó, műsorvezető egyénisége "átjöjjön" a képernyőn. A kellemes látvány, a megnyerő egyéniség feledtetni képes a némileg ügyetlenebb nyelvi kommunikációt. Természetesen, alapvető dolgokkal minden "képernyősnek" tisztában kellene lennie, csak túlzottan erős követelményrendszert nem szabad támasztani velük szemben.

- Hogyan lehetne "védekezni" a rendkívül rossz, magyartalan, nyelvtanilag hibás szinkronfordítások ellen?

- Sokat panaszkodnaka a szinkronfilmesek, hogy olyan óriási mennyiségű anyagot kell szinkronizálni, amelynek a megfelelő kimunkálására egyszerűen nem marad idő. Nekem lenne egy javaslatom. Magyarországon is be kellene vezetni azt, - ami sok más országban természetes - hogy a filmek egy részét feliratozzák a televízióban is. Elsőre, biztos, sokaknak nem tetszene a dolog, mert kényelmesebb hallgatni, mint olvasni a magyar szöveget. Pedig valószínűleg olcsóbb is lenne, arról nem beszélve, hogy elősegítené az idegen nyelvek tanulását.

- Az uniós csatlakozás után várhatóan, rengeteg új hatás éri majd a nyelvünket. Balázs Géza szerint mennyire lehetünk nyitottak az idegen kifejezések magyar nyelvbe való beramlása iránt?

- Nem hiszem, hogy be lehet "zárkózni". Ez esetben már nem csak angol szavakról beszélhetünk, hanem nemzetközi terminológiákról. Ki tudja már azt, hogy az angol szó a németből, esetleg a franciából vagy az olaszból származik-e. Ez a hatás valószínűleg minden modern nyelvet utolér. De nem kell kétségbeesni. A lényeg, hogy őrizzük meg a nemzetközi terminológiák mellett vagy alatt egyéb területeken az anyanyelvünk sajátosságait. Éles ellentétben állok azokkal a nyelvészekkel, akik azt mondják, hogy a magyar nyelvet a kölcsönös fordíthatóság jegyében indoeuropaizálni kell. Vagyis fogadjuk el az indoeurópai sajátosságokat, a terpeszkedő kifejezéseket, a széttagolt mondatszerkezeteket a magyar nyelvben is. Véleményem szerint a magyar nyelvnek, igenis, a maga grammatikáját kell megtartania. Tanuljunk meg jól más nyelveket, és azoknak a logikáját fordítsuk át megfelelően a magyar nyelv logikájára. Nem indoeuropaizálni kellene, hanem jól fordítani.

- Egyik cikkében azt írta, durvul, egyszerűsödik a nyelvünk, a nyelvi színek eltűnőben vannak. A nyelvromlás világtendencia. Tehetünk valamit ellene?

- A nyelvészek szerint nincs nyelvromlás, csak nyelvi változás. Ugyanis nagyon nehéz megmondani, hogy mihez képest beszélhetünk negatív tendenciáról. A nyelv nem romlik, inkább mintha mi romlanánk egy kicsit. Mintha mi lennénk némileg renyhébbek, hanyagabbak és kevésbé megfontoltak, amikor fogalmazunk. A kommunikációs képességünk romlik, maga a nyelv továbbra is ugyanolyan gazdag, mint Arany János idejében. Csak egyre kisebb szeletét birtokoljuk. De a lehetőség továbbra is megvan a választékos és igényes nyelvhasználatra.

- Az UNESCO szerint a nyelvek kilencven százaléka eltűnik még ebben az évszázadban...

- Ennek egészen egyszerű és szomorú oka van: az emberek képtelenek tolerálni a többnyelvűséget. A több nyelvű országokban általában csak egy nyelv válik a kommunikáció eszközévé. Ezért nagyon valószínű, hogy azok a nyelvek, amelyek nem államnyelvek, nagyon gyorsan el fognak tűnni. A vogulnak és az osztjáknak már csak egy-két generációt jósolnak...

- Három évvel ezelőtt megalapította a Magyar Nyelvstratégiai Kutatócsoportot. Tagjai egyetemi és főiskolai oktatók. Mit lehet tudni a tevékenységükről?

- Kéthavonta találkozunk, konferenciákat szervezünk. Elkészítettük a Magyar nyelvhasználati szótárt, amelyet karácsonykor tárunk a nagyközönség elé. Ezen kívül a Közérthetően angolul! - mozgalom mintájára kitaláltuk az Ez már beszéd! A tiszta és tisztességes kommunikációért- mozgalmat, amelyet ősszel szeretnénk elindítani. Hivatalok, cégek okmányait minősítenénk. Ugyanis egyre ritkábban fordul elő, hogy világos, érthető határozatokat, útmutatókat olvashatnánk. Hol van ott demokrácia, ahol az ember az adóhivatal levelét nem érti? A mozgalom kitüntetné, megbecsülné azokat az intézményeket, cégeket, amelyek közérthetően, szépen kommunikálva kívánnak az emberekhez szólni.

Lázár Fruzsina, mno