fidesz.hu főoldal
Hírek
Interjú
Publicisztika
Európai Unió
Mondatok
Válaszút előtt Európa
2010. április 29., 08:39
Nemcsak az árfolyamok, de némelyek fantáziája is elszabadult tegnap, miután a bankközi devizapiacon az euró ára átlépte a hónapok óta nem látott, 270 forintos határvonalat. Összeesküvés-elméletek sorát hívta életre a gyors léptekben gyengülő magyar valuta. Ezek között még olyan is akadt, amelyik máris a második Orbán-kormány ármánykodásának tulajdonította a devizahitel-adósok számára kétségkívül kedvezőtlen fejleményeket. E politikai szempontból ártatlannak nem nevezhető elemzések szerzőit az a nyilvánvaló tény sem zavarta, hogy az új kabinet még nem alakult meg.

Mert természetesen nem Orbán Viktor volt az, aki tegnap félúton a köztársasági elnök hivatala, a Sándor-palota felé fél kezével valamiképp megkavarta a nemzetközi devizapiacokat. Az okok jóval délebbre keresendők, meg egyre inkább nyugaton. A pánik oka az, hogy kiszabadult a görög vírus a karanténból. Portugália is ágynak esett, erősödik a járványveszély. Európa boldogabbik fele most szembesül azzal, hogy milyen irdatlan pénzekbe kerülhet a mediterrán felelőtlenség. Recseg-ropog az eurózóna, a németeknél már a régi jó nemzeti valuta, a márka visszaállítása is szóba került, és nem csak a nosztalgiahullám miatt. A görög békát még ha nehezen is, de lenyelték Brüsszelben. A közösség mélyen belenyúlt a zsebébe, és fizet Athénnak, hogy ne rántson a szakadékba magával mindenkit. De ha kiderül, hogy mások is az összeomlás szélére kerültek, mert úgy gondolták, a dínomdánom cechjét a gazdag testvérek közül majd kifizeti valaki, akkor kettétörhet Európa és a kontinens gazdasági egyesítésére hivatott közös uniós pénz.

A nem is olyan rég még legendás jóléti államokat fenntartó nyugati nagybácsik amúgy is rossz bőrben vannak. A válság még nem ért véget, az európai gazdaság olyan törékeny, hogy egy izlandi vulkánkitörés is képes elfújni az idei növekedést. A számos gond és baj közepette egyre nehezebb a választópolgároknak elmagyarázni azt, hogy miért kellene helytállniuk azokért, akik akkor is nagy lábon éltek, amikor már nem lehetett, és egy vállrándítással elintézték a világon végigsöprő pénzügyi krízist. Nem beszélve arról, hogy ma már a közös uniós kassza befizetői sem mutatnak jó példát másoknak. Jócskán aláássa az euró tekintélyét, hogy az Európai Unió huszonhét tagországából jelenleg huszonegy ellen zajlik Brüsszelben túlzottdeficit-eljárás, ami azt jelenti, hogy az államok zöme nem tartja be azokat a költségvetési feltételeket, amelyek a kontinens gazdaságát aládúcolnák.

Egyre több fejlemény támasztja alá azoknak a közgazdászoknak az igazát, akik szerint azokban az országokban, ahol az emberek jövedelme és anyagi helyzete messze elmarad a nyugati szinttől, előbb-utóbb visszaüt az euró bevezetése. S nemcsak a szegény rokonok szenvedik meg a közös valuta hirtelen átvételét, de mindez megrengeti az uniós pénz árfolyamát a nemzetközi pénzpiacokon is. Ha túl nagy lesz az ára, nem biztos, hogy az eurózóna öszszes országa vállalja azt, hogy ne csak együtt nevessen, hanem együtt sírjon is a többiekkel. Európa hamarosan válaszút elé kerül. Vagy erőssé teszi az eurót egy olyan kőkemény rendszerrel, amibe nem mindenki férhet bele, tehát egy-két eurózónás országnak útilaput kellene kötni a talpára, vagy bukdácsol még egy ideig, majd a saját sírjába hanyatlik az uniós fizetőeszköz. Egy tegnapi friss előrejelzés szerint hazánk 2015-ben éri el azt a szintet, amikor leválthatja a forintot az euró javára. Öt év múlva tehát beléphetnénk az elitklubba. A kérdés csak az, hogy mire odaérünk, egyáltalán lesz-e még közös európai valuta.

(Nánási Tamás, Magyar Nemzet)