Germán Rojas FAO-szóvivő szerint az elsődleges feladat az, hogy az egyes országok vezetése tisztában legyen a jelenlegi élelmezési és mezőgazdasági problémákkal, valamint felvállalják az ezek megoldásához szükséges politikai elkötelezettséget - tudta meg az Efe hírügynökség.

Természetesen, mint az a világ minden egyes régiójának, úgy Latin-Amerikának és a Karib-térségnek is megvannak a sajátos problémái a globális kihívások mellett, így például Dél-Amerikában az áradások, Közép-Amerikában az El Nińo nevű éghajlati jelenség, illetve a karibi szigeteken a termelés korlátai miatt veszélybe kerülhet az élelmezési biztonság, míg Haiti esetében nem szabad megfeledkezni a januárban pusztító földrengésről, melynek okán jelenleg a gyermekek 30%-a szenved krónikus alultápláltságban.

Gyors kilábalás a válságból

José Graciano Da Silva, a FAO regionális képviselője a csúcsértekezlet során rámutatott arra, hogy a 2008 őszén kirobbant globális gazdasági válságból a latin-amerikai és karibi térség viszonylag hamar kilábalt, hála a mezőgazdasági szektorban - főként Ázsia felé - megindult exportnövekedésnek - értesült az Infolatam.

Persze ez nem jelenti azt, hogy a problémák itt enyhébb formában jelentkeztek volna: 2009-re a mezőgazdasági termékek óriási áringadozása miatt az élelmezési biztonság közel húsz éve nem tapasztalt mélységet ért el, az alultápláltak száma megközelítette az 52 millió főt. Azonban a kedvező makrogazdasági helyzet és a anticiklikus politikák bevezetése lehetővé tette, hogy a nemzeti gazdaságok gyorsan válaszoljanak a krízis kihívásaira.

A térségbeli állattenyésztés a korábbiakhoz képest 4%-os növekedést mutat, mely a világátlag kétszeresének felel meg, míg a szarvasmarhahús világexport 41%-át adja a régió.

A további növekedéshez azonban az szükséges, hogy ez a fejlődés fenntartható legyen, valamint a növekvő exportbevételek hozzájáruljanak a szegénység csökkentéséhez. Továbbá fontos az olyan állandó és hosszú távú politikák kialakítása, melyek környezetkárosítás nélkül tudják biztosítani a fenntartható mezőgazdaságot.

Latin-Amerikában ugyanis nagy gondot okoz az (illegális) erdőirtás, a talajerózió, illetve a mezőgazdasági tevékenységből származó, üvegházhatású gázok kibocsátása. A FAO munkatársai szerint az erdőknek nagyon lényeges szerepük van a szegénység elleni küzdelemben: Bolíviában például az erdészeti export 45%-át a gesztenye teszi ki, mely ezáltal 70 millió dollárral járul hozzá a nemzeti gazdaság bevételeihez.

Mind a FAO, mind a CEPAL (ENSZ Latin-amerikai és Karib-térségi Gazdasági Bizottsága) szakértői egyetértenek abban, hogy a jólét növelésének alapja azon tény elismerése, miszerint az agrárszektor rendkívül összetett rendszer, melyet befolyásol a helyi és nemzetközi gazdaság, az éghajlatváltozás, egyéb gazdasági szektorok; és mely rendkívül széles eszköztárral rendelkezik a szegénység csökkentéséhez és a gazdaság talpra állításához.

Jacques Diouf, a FAO főigazgatója az ülés során elmondta, hogy Latin-Amerika "egy olyan régió, melynek élelmiszer-termelése fedezi a helyi szükségleteket, és feleslegéből nem elhanyagolható mennyiséget exportál a világ más tájaira", így paradox jelenségnek számít, hogy éhínségről kell beszélni a térség esetében. A globális éhínség növekedéséért pedig a vidéki ágazatokba való nem hatékony beruházásokat, a pénzügyi válságot és a növekvő élelmiszerárakat tette felelőssé.

Diouf szerint az agrárszektor fenntartható fejlődésének záloga az, hogy megfelelő válaszok szülessenek a legnagyobb kihívásokra, mint az éghajlatváltozás vagy a természeti csapások, valamint fejlesszék a vidéki infrastruktúrát, és megkönnyítsék a minőségi vízhez való hozzáférést.

A főigazgató kihangsúlyozta a mezőgazdaság stratégiai jelentőségét a régió társadalmi és gazdasági jólétének vonatkozásában. Ennek jegyében az ülésen kiemelték azon programok fontosságát, melyek a kisgazdákat támogatnák, ezzel is csökkentve a vidéki szegénységet.

Diouf beszédéhez hozzátette, hogy a válságból eredő drámai helyzet azonban mára a nemzeti és regionális fejlesztési programok középpontjába helyezte az agrárium fenntartható fejlődésének és az élelmezési biztonság kérdését - így már lehet okunk a jövőbeni optimizmusra.