A 2005-ös választásokon a Tony Blair vezette Munkáspárt zsinórban harmadszor nyerte meg a parlamenti választásokat Nagy-Britanniában. A Labour 356, a konzervatívok 198, míg a liberális demokraták 62 helyet szereztek az alsóházban. 2001-hez képest a Munkáspárt 47 helyet vesztett, míg a konzervatívok 33-at szereztek. Blair úgy értékelte az eredményt, hogy a britek a Munkáspárt hatalomban való maradását akarták, de kisebb többséggel, mint korábban.

2007 júniusában Tony Blairt a Munkáspárt élén és a miniszterelnöki székben is Gordon Brown váltotta, aki korábban pénzügyminiszter volt. Távozása azért vált szükségessé, mert pártja jelentősen lemaradt a torykkal szemben. A Konzervatívok élén 2005 decemberében történt váltás, mivel David Cameron vette át a vezetést. A liberális demokraták élére 2007 decemberében került Nick Clegg.

Belesüllyedt a válságba Nagy-Britannia

2007-től számítható az amerikai másodpiaci jelzálogválság kezdete, amely világszerte recessziót okozott főképpen a fejlett ipari államok országaiban. Nagy-Britanniát szintén nagyon erősen érintette a világválság és a gazdaság is a hosszú növekvő periódus után lejtmenetbe került. 2007-ben a brit Northern Rock Bank segélykölcsönért folyamodott a kormányhoz. A Brown-kabinet kisegítette a bajba jutott pénzintézetet és gazdaságélénkítő csomagot is bejelentett. 2008 novemberében az elhatalmasodó recessziót meggátolandó 31 milliárd dolláros élénkítő csomagot jelentett be a kormány, azonban az intézkedések jelentős mértékben elkezdték növelni a költségvetési hiányt.

A 2009-es EP-választáson a konzervatívok végeztek az első helyen a szavazatok 27,7 százalékával. A második helyen a brit Függetlenségi Párt végzett 16,5 százalékkal, míg a Munkáspárt a dobogó legalsó fokára került a voksok 15,9 százalékával.

Választójogi reformra készül a Munkáspárt

2009 májusában egy Daily Telegraphban megjelent feljegyzés arról számolt be, hogy több tucat parlamenti képviselő saját célra vett föl költségtérítéseket. Az ügyből komoly politikai botrány keletkezett, amely mindegyik pártot súlyosan érintette.

2009 decemberében dőlt el, hogy a brit választások történetében először rendeznek miniszterelnök-jelölti vitát a három fő párt között. A közvélemény 75 százaléka jó dolognak tartotta, hogy létrejött a pártvezetők közötti vita.

Brown 2010 februárjában egy választójogi reform tervezetet mutatott be, amelyről 2011 októberében tartana népszavazást. A javaslat lényege, hogy három szavazata lenne egy választónak és ezeket figyelembe vennék a végeredmény kialakulásakor. A felmérések szerint a britek 40 százaléka szimpatizált ezzel az ötlettel, míg 31 százalék ellenezte azt.

A gazdasági növekedés beindítása és a hiány csökkentése a fő cél

A konzervatívok egyik legfőbb célkitűzése, hogy öt éven belül 6 milliárd fonttal csökkentsék a költségvetési hiányt. Szeretnék csökkenteni a közkiadásokat az egészségügy és a külföldi segélyeket leszámítva. A toryk szeretnének adókedvezményt nyújtani a házasságban élő párok esetében. A konzervatívok engedélyeznék, hogy alapítványok, önkéntes csoportok is alapíthassanak iskolákat a helyi hatóságok felügyelete nélkül, valamint közszolgáltatásokat is nyújthassanak.

A Munkáspárt 2014-re irányozza elő a deficit ötvenszázalékos csökkentését. A Labour többi intézkedése nagyrészt a jóléti állam további bővítését szeretné elérni, ami az egészségügyre fordított nagyobb kiadásokban nyilvánul meg.

A liberális demokraták 10 ezer fontra emelnék azt a jövedelmi határt, amelytől adót kell fizetni. A 2 millió font fölötti értékű ingatlanokra adót vetnének ki, valamint növelnék a tőkenyeresség adót. A liberálisok nagy súlyt helyeznének a zöld gazdaság bővítésére és az ebből remélt munkahelyek támogatására. 2,5 milliárd fontos támogatást nyújtanának a hátrányos helyzetű diákokat oktató iskoláknak.

Akárki kerül is kormányra, az országra komoly gazdasági gondok megoldása vár, úgyhogy a következő kabinet várhatóan jócskán kényszerül népszerűtlen lépések meghozatalára.

Nem lesz képes senki többséget szerezni?

A csütörtöki választáson 650 egyéni kerületben választják meg a parlament alsóházának képviselőit. Nagy-Britanniában nincsen kompenzációs lista és emiatt jelentősen torzulhatnak az eredmények a győztes javára.

2010 elején az összes közvélemény-kutató intézet felmérése szerint a konzervatívok 40-35, a Munkáspárt 25-33, míg a liberális demokraták 18-21 százalék között ingadoztak. A pártok támogatottságában jelentős változás egészen az április 15-i első televíziós vitáig nem állt be. Az első vita egyértelműen Nick Clegg liberális pártvezető fölényes sikerét hozta. Pártja pár napon belül átvette a vezetést, de a második vitát követően ismételten a Konzervatívok álltak az első helyre. A Labour ez idő alatt újra 30 százalék alá került és a liberális demokraták is megelőzték őket. A harmadik vitát követően a konzervatívok előnye ismét 10 százalék körülire nőtt és a Munkáspárt sem tudott változtatni a helyzetén. A legutolsó kutatás szerint, amelyet a Sun közölt a konzervatívok 35, a Munkáspárt 30, míg a liberális demokraták 24 százalékon állnak.