A forint hullámvasútja több tényezőnek tulajdonítható. Devizapiaci szakértők szerint a hazai fizetőeszköz romlása túlnyomórészt a görögországi fejleményeknek tulajdonítható. Ennél a pontnál ragadjunk le, mert ez talán nem mindenki számára világos.

Görögország tagja az Európai Unió elitklubjának, az eurózónának. A görög költségvetési hiány elszállását, adósságuk duzzadását pedig "kibírja" az EU. Úgyszólván egy kvázi, most kialakuló szokásjognak lehetünk a tanúi: az eurózóna tagállamai úgy támogatják meg Athént, hogy hitelt vesznek fel. Például a Görögországhoz képest "nettó szegény" Szlovákia is így tesz - a jelentős deficitet produkáló, országgyűlési választások előtt álló Pozsony nem kis bánatára.

Viszont a Görögországnak nyújtott nemzetközi hitelcsomag, amelyben döntő a része a Nemzetközi Valutaalapnak is, nem nyugtatta meg a befektetőket. Ráadásul Athénban tegnap tovább durvultak a közállapotok: felgyújtottak egy épületet a város központjában, s hárman a tombolás áldozatául estek. A legjelentősebb görög szakszervezetek az egész országra kiterjedő, 24 órás sztrájkot hirdettek, tiltakozásul az athéni kormány takarékossági politikája ellen, amelyet az Európai Unióval és a Nemzetközi Valutaalappal kötött megállapodása nyomán vezet be.

Tehát sem a befektetők, sem maguk az érintettek - más-más okokból kifolyólag - nem nyugodtak meg. A befektetők azért aggódnak, mert gond mutatkozik a spanyol, a portugál, de még az olasz államadóssággal is. Mi kerekedik ki ebből? Arra még vészforgatókönyv nincs. Szoszo a görögök még hagyján, de az egész dél-európai térség konszolidálására aligha lesz pénz a brüsszeli kasszában. Pontosabban: a berliniben, de ezt most ne piszkáljuk.

Hogy jövünk mi a képbe?

Hazánk a befektetők és a világ szemében feltörekvő piacnak minősül, szemben az említett dél-európai, hozzánk képest dúsgazdag eurózónabeli tagállamokkal. A magyar forint pedig azért kockázatos, mert rettentően felduzzadt az elmúlt nyolc év során az államadósság, amit nem pusztán vissza kell fizetnünk, hanem annak tőkére vetített kamatát is le kell nyelnie a költségvetésnek. Ilyen helyzetben a befektetők azon pénzek felé fordulnak, amelyek relatíve kockázatmentesek. Mint például a dollár. Vagy éppen a svájci frank. Utóbbi kapcsán is ránk jár a rúd. A magyarországi háztartási és vállalati hitelállomány jelentős része tudniillik svájcifrank-alapú. Ha tehát erősödik Svájc pénze, akkor nálunk tovább drágulnak a hitelek. Momentán azt figyelhetjük meg, hogy az a globális kör, amely nagyban játszik a világ devizáival, amerikai dollárt vásárol, illetve svájci frankot is. Az euró pedig gyengülésnek indul - hozzájuk képest.

A magyar probléma különlegessége nem pusztán abban rejlik, hogy nyakig úszunk az államadósságban, és gyengül a forint, hanem az úgynevezett külpiaci kitettségünk is tetemes. Vagyis a világgazdaság apró hibái nálunk toronymagasan érvényesülhetnek. Vannak persze technikák a forint gyengülésének kivédésére. Különösen, ha az tartós marad. A Magyar Nemzeti Bank kamatot emelhet, az uniós forrásokat még inkább a piacra vezetheti, és végső esetben forintot vásárol a piacon - hazánk devizatartalékából. A forint persze akkor is erősödhet, ha a kormány gazdaságpolitikáját megfelelően díjazzák a piacok. Fantáziát és kiszámíthatóságot látnak benne.

Illúziónk azonban ne legyen: amíg Görögországot, illetőleg az ottani helyzetet lehet pacifikálni, Magyarország jelen helyzetben nem súlyponti kérdés.

Ezért szállt fel a forint a hullámvasútra.