- Nyolc év után elköszön a Heti Választól, mivel kormányzati szerepet vállalt. A lapunkban ismertetett közel négyszáz közgazdasági könyv, cikk és elemzés közül melyik gyakorolta a legnagyobb hatást önre?

- Főként közgazdasági művek recenzálására vállalkoztam, de a lélektan, a biológia területeire is átmerészkedtem időnként: minden könyv külön izgalmas világ volt. A harmadik egyetemet jelentették nekem. A közgázt Budapesten végeztem el 1977-ben. A másodikat Kopátsy Sándor műhelyében a nyolcvanas-kilencvenes években. A külföldi szerzők közül a legtöbbet az amerikai Nobel-díjas közgazdásztól, Joseph Stiglitztől tanultam. A Heti Válaszban ismertetett írásoknak azonban van egy közös vonásuk: szerzőik az új korszakról értekeznek, s túlléptek a neoliberálisnak nevezett felfogáson, amely a globális pénzügyi-gazdasági válság következtében szinte mindenhol megbukott.

- Ön szerint a magyar közgazdászok mennyire vannak elmaradva a világ szellemi élvonalától?

- Fényévnyire. A magyar közgazdász-társadalom ott tart, ahol a világ a nyolcvanas években tartott: a szakma hazai elitje beleragadt a neoliberális gondolkodásba. Persze vannak üdítő kivételek. Kopátsy Sándor, Cséfalvay Zoltán, Szapáry György, a fejlődéstani csoportból Róna Péter, Varga István és Csaba László könyvei a régióban is kiemelkedőek. A fordulat azonban a fiataloktól jön: ígéretes új műhelyek működnek a Közjó és Kapitalizmus Intézettől a Követig.

- A Fidesz gazdaságpolitikájának meghatározó műhelyeit hová sorolná?

- Mi ugyanazt gondoljuk és mondjuk a közgazdaságról és a gazdaságpolitikáról, mint a Heti Válaszban ismertetett művek szerzői. Azaz hogy a munka, a termelés és a növekedés fontos, mint ahogy az erkölcs és az állam szerepe is újra fontos. S hogy létezik politikai gazdaságtan, mert a politika formáló erővel jelen van a gazdaságban. Valljuk, hogy a globalizáció új szakaszba lépett: újra értékes lett, ami regionális, ami hazai, ami helyi.

- Milyen sorsa lesz az ön által vezetett Magyar Gazdaságfejlesztési Intézetnek?

- Utoljára beszélgetünk itt, ahol az 1998-ban győztes Fidesz gazdasági programja készült, s ahonnan később is számos tanulmány került napvilágra. Az intézet álomba merül. Szakértői - már az új kormány alatt - munkába állnak, hogy a napi gazdaságpolitikában is megvívják azt a harcot, amelyet a Fidesz programalkotó műhelyében már megharcoltak, amikor megalkották a Talpra állás és felemelkedés nevet viselő, hamarosan nyilvános vitára kerülő új gazdaságfejlesztési programot.

- Mi lesz az új kabinet első gazdaságpolitikai lépése?

- A gazdaságpolitikai fordulatnak két szakasza lesz. Az első azonnal megindul a kormányváltással, az új kormányszerkezet kialakításával. Meghatározó döntéseket azonban csak gyors, de alapos leltár után szabad hozni. Ebből látni fogjuk, hogy az év közepén milyen azonnali változtatásokra lesz szükség és lehetőség az adórendszerben, a bürokrácia leépítésében a növekedés beindítására és a gazdasági versenyképesség megerősítésére. A magyar gazdaság 17 éves beruházási és ötéves építőipari mélyponton van. Ezt kell megfordítani. A második szakasz 2011. január elsején veszi kezdetét egy teljes körű adóreformmal, és egy új, a korábbihoz képest tágasabb, s forrásokban is gazdagabb Széchenyi Tervvel.

- A több ellentmondó fideszes nyilatkozat után valljon színt: lesz idén adócsökkentés?

- Lesz. Két teher nyomja ma a vállalkozók és munkavállalók vállát: a túlzott bürokrácia és a túladóztatás. Magyarország 183 állam közül a 151. helyen áll az adóterhelés mértékét tekintve, miközben Írország a 7., Szlovénia a 75. helyen szerepel. Így nem lehet versenyezni. De a bürokratikus terheket tekintve sem vagyunk sokkal kedvezőbb helyzetben. Ha a bürokráciát nyesni akarjuk, ahhoz az adórendszert is át kell alakítanunk. Az egyik csökkentése nem képzelhető el a másik nélkül. Az adórendszer gyökeres átalakítása három alapelven nyugszik majd: az egyszerűségen, az adók számának és mértékének csökkentésén, valamint az adózók körének kiszélesítésén. Idén elindul az adócsökkentés, és 2011. január elsejétől már életbe lép az új, immár családi adózásra épülő rendszer. Ezt ígértük a választóknak, s erre van szükség a népesedési fordulathoz is.

- Gondolja, hogy demográfiai problémákat lehet közgazdasági és adózási technikákkal kezelni?

- Csak közgazdasági és csak adózási technikákkal nem lehet, de ezek nélkül sem. A népesedési fordulathoz öt feltétel kell. Mindenekelőtt elérhető otthonra van szükség, második helyen a kismamák munka világába való visszatérését kell megoldani. A gyermekvállalás ösztönzői között a harmadik helyre sorolhatók az adórendszerben nyújtható kedvezmények. Franciaországban három gyermek esetén a két kereső szülőnek például már nem kell adót fizetnie: nekünk is ez a célunk. Negyedik helyen áll az óvoda és a bölcsőde: kétszeresére kell emelni a férőhelyek számát. Az ötödik: legyen divat a gyerekvállalás! A magyar nők vállalnák Európában a legtöbb, kettőnél is több gyermeket. A vágyak terén tehát jó helyen állunk, de visszahúz a valóság, és nem születnek meg a kívánt gyermekek.

- Aligha hat serkentően a gyermekvállalási kedvre a devizaalapú lakáshitelek törlesztőrészleteinek kiszámíthatatlan emelkedése.

- A közel 900 ezer devizahitellel rendelkező család veszélyeztetett helyzetét meg kell szüntetni, a kilakoltatásokat fel kell függeszteni. Legalább 300 ezer devizahiteles van közvetlenül veszélyben. Nem lehet egy országot talpra állítani úgy, hogy közben emberek százezrei veszíthetik el fejük fölül a tetőt. De spekulánsokkal sem lehet gazdaságot építeni, akik hiéna módjára csapnak le a bajba jutott emberek ingatlanjaira. A kialakult állapotokért az állam és a bankrendszer felelős: bűnös felelősség terheli a jegybank vezetését és a Gyurcsány-Bajnai-kormányt azért, hogy tétlenül nézte a devizahitelek elszaladását. Sőt! Valójában még támogatták is, hogy a háztartások forint helyett devizában adósodjanak el, miközben sorra adták fel az euró átvételére kitűzött céldátumokat. Eltörölték a lakásvásárlásokhoz és az építkezésekhez nyújtott állami támogatásokat. A jegybank és a kormány felelőssége, hogy ilyen mérvű gazdasági kockázat lépett fel másfél millió embernél. Az új polgári kabinet megteszi mindazt, ami javíthat a helyzeten.

- Milyen alapelveken fog nyugodni az új Széchenyi Terv?

- Szellemi alapja és gazdaságfejlesztési iránya ugyanaz lesz, mint az elsőnek, de az új terv már uniós forrásokra is támaszkodik majd. Teljes fordulatot kell elérni az európai uniós pénzek felhasználásában. Ma papíron növekedésre és munkahelyteremtésre megy el a támogatások nagy része. A gyakorlatban viszont szökőkutakra, díszburkolatra, nem munkahelyteremtő beruházásokra: pazarlás, átgondolatlanság és káosz jellemzi az uniós források szétosztását, amiből nem indult be sem a gazdaság növekedése, sem a foglalkoztatás bővülése. Az idén csak kisebb kiigazításokat és a pályáztatási folyamatok felgyorsítását tervezzük. Itt egy gyors változás több kárt okozna, mint hasznot. Jövőre viszont új pályázati rendszert vezetünk be a kitörési pontokra, így a foglalkoztatás javítására és az innovatív iparra koncentrálva.

- Mit várnak a változtatásoktól?

- Azt, hogy a foglalkoztatás javítása révén sikerül mindenekelőtt a képzetlen embereknek munkát biztosítani főként az építőiparban, a mezőgazdaságban, a turizmusban és a családi szolgáltatások terén. Ma a képzetlenek körében 19 százalékos a foglalkoztatási ráta, míg a diplomások esetében 72, a képzettséggel rendelkezők esetében pedig 63 százalék. 850 ezer embert szeretnénk az új pályázatok, a beinduló lakásépítések, az energiahatékonyságot szolgáló felújítások, valamint a belföldi mezőgazdasági programok révén munkához juttatni. Gazdaságfejlesztési programunk a high-tech ipar terén 25 kitörési pontot tartalmaz. Legfontosabb eleme az egészségipar: a gyógyszer- és orvosiműszer-ipar, a gyógy- és egészségturizmus, a négy nagy egyetemünkön zajló orvosképzés, a magyar gasztronómia. Alapvető nemzeti érdek, hogy a magyar emberek egészséges magyar élelmiszereket fogyasszanak. Ezért támogatni, s nem elsorvasztani kell a hazai élelmiszeripart.

- Ezek szerint már nemcsak a kisvállalkozások állnak az új program középpontjában?

- A pályázati rendszerbe minden olyan vállalkozásnak bele kell férnie, amelyik növekedni és munkavállalóinak létszámát tekintve is bővülni akar, így a mikrovállalkozásoktól kezdve a nagyobb, magyar magántulajdonban lévő vállalatokon át a multinacionális társaságokig. Legfontosabb célunk egy erős, hazai tulajdonú középvállalati kör felépítése. Ennek érdekében átalakítjuk az állami beruházással foglalkozó intézményrendszert, mert ma kaotikusak a játékszabályok. Átvizsgáljuk a Magyar Fejlesztési Bank pénzügyi és támogatásközvetítő vállalkozásait, tőkével is megerősítjük a vidéken jelentős helyismerettel rendelkező takarékszövetkezeteket, hogy a gazdaságfejlesztésben nagyobb szerepet játszhassanak. Az energiahatékonysági programokat finanszírozó zöldbank pedig az MFB leánybankjaként alakulhat meg.

- Benne lesz abban a bizottságban, amely újratárgyalja hitelünket a Nemzetközi Valutaalappal?

- Természetesen igen. Két szempontból is nyomasztó az IMF-hitel. Egyrészt nyomasztó a felvett összeg nagysága, amely miatt 80 százalék fölé ugrott a magyar állam adóssága a bruttó hazai termékhez képest. Ráadásul mértéke még a távozó kormány szerint is növekedni fog legalább egy-két százalékkal, miközben a gazdaság teljesítménye még fél évig zuhanni fog. De az is nyomasztó, hogy az IMF a leköszönő kormány megbízhatatlan számainak foglya. Rajtuk kívül már mindenki tisztában van a 3,8 százalékos államháztartási hiány tarthatatlanságával. Ha ezt sejtik is az IMF-nél, nyilvánosan egyelőre nem mondhatják ki az új kormány megalakulásáig.

- Korábban úgy nyilatkozott, hogy az elmúlt nyolc év gazdaságpolitikája tömegszerencsétlenséghez vezetett. Mitől tart jobban: a választók csodavárásától vagy a feladat nagyságától?

- Egyiktől sem, mert a kihívás lelkesítő. A feladat nehéz, de egyszerű. Tudjuk, hogy újra kell indítani a gazdasági növekedést. Tudjuk, hogy tíz év alatt egymillió munkahelyet kell létesíteni ahhoz, hogy elérjük az unió foglalkoztatási átlagát és fenntartható költségvetési egyensúly jöjjön létre. A fordulat elindul az új kormány alatt, az első pozitív jelekre a gazdaság terén még legalább 6-12 hónapot kell várni. 2013-ra - hiszem és remélem - már mindenki érezheti az eredményeket. A csodavárás érthető és helyes, de a csoda nem egy óra vagy egy nap alatt fog megszületni, hanem a négy év során.