Minden fejtegetésnél érthetőbbé teszik e kemény leckék a világ működését. Vulgárközgazdászok tucatjai értekeznek arról egy-egy sör mellett, hogy kik húznak mindebből hasznot, hogyan híznak válság idején a spekulánsok, s miért nyílik egyre több bankfiók akkor is, ha bukik a forint. Aztán osztanak, szoroznak, s végül arra jutnak, hogy a sor végén álló kisember már megint rosszul jár. A forint zuhanását látva rögtön helyre tudják tenni a Bajnai-csomag stabilizációs hatását is, s kormányprogram nélkül is tudják, hogy nehéz idők várnak rájuk. Ilyen árfolyamok mellett idén is sokan lemondhatnak a külföldi nyaralásról, s örülnek, ha a lakáshitel törlesztése nem rengeti meg nagyon a családi kasszát.

Közben az ember nem tudja, hova is tegye most a tüntető, bankokat felgyújtó görögöket. Szimpatikus, élni szerető és tudó, kedves népnek ismerte meg őket, bár tudta, hogy a munkában azért nem szakadnak szét. E mediterrán tempóval nem is lett volna baj, hiszen a turizmusból, ha nem is német színvonalon, de csak megéltek. Ebbe azonban már nem fér bele a mindent elöntő korrupció, a feketegazdaság burjánzása, az iparszerű adókerülés és a hitelek eltapsolása. No meg a 13. és a 14. havi bér sem. Nehéz tehát kiállni a megszorításoktól megvadult tüntetők mellett, még akkor is, ha az utcára vonulóknak bizonyos mértékben igazuk van. Aligha igazságos ugyanis, hogy csak ők vigyék el a balhét, miközben az elitnegyedekben és a parlamentben is minden a régi marad. Valahol azt is meg lehet érteni, ha a görögök nem akarják magukat feláldozni az euróért. A nagyok ugyanis azért az ő dorbézolásukból is komoly hasznot húztak. S valójában ezért fogják megmenteni az államcsődtől is Görögországot. Az európai bankok ugyanis nem akarnak belebukni a görög állampapírokba. Maga a görög állam azonban ezzel már aligha takarózhat. Rendet kell teremtenie, s sürgősen le kell faragnia a költségvetési hiányt. Csakis ennek fejében várhatják el, hogy működjön az európai szolidaritás. Mert a német kisember is áldoz azért most Athénra pár eurót, s ezt nem szabad összekeverni a Deutsche Bank hasznával.

E görögtűzön át is látszik, hogy Európa azért csak megmenti Görögországot. Persze, nem azért, mert szolidáris, hanem mert így veszít kevesebbet. Az is egyértelmű, hogy az európai polgárok szemében ezzel nem lesznek népszerűbbek sem az Athén felé kénytelen-kelletlen segítő kezet nyújtó kormányaik, sem pedig maguk a görögök. Még nyugtalanítóbb a helyzet, ha arra gondolunk, mit tesz Európa és a világ azért, hogy az ilyen esetek ne ismétlődhessenek meg. Felelős magatartásra intette a pénzügyi piacok szereplőit az Európai Bizottság elnöke, mondván, ellenkező esetben az unió lépéseket tesz a káros spekuláció visszaszorítása érdekében. Az euróövezet egysége és stabilitása mellett tett hitet a francia elnök és a német kancellár, sürgetve az eurózóna költségvetési ellenőrzésének "hatékonyabb szankciókkal" történő megerősítését. Mindez azonban kevés. A görögtüzet elolthatja, a következő felelőtlen gyújtogatást azonban aligha akadályozhatja meg.