Már az országgyűlési voksolás előtt tudni lehetett, hogy a magyar közvélemény java része kiábrándult a hazai politikai elitből. A kormánykoalíció pártjai súlyos, mondhatni megsemmisítő vereséget szenvedtek, ahogy ezt minden szakértő prognosztizálta.

Ám esélyesként is, a Fidesz csendes, fű alatti választási kampányt szervezett. Nem kívánta kiélezni a politikai versenyt, nem állt érdekében például a kormányfő-jelölti vita. Vagyis nem próbálta meglovagolni forradalmi retorikával a forradalmi helyzetet. Ami, valljuk be, egy konzervatív párt részéről nem hiba, inkább erény.

Ehhez képest Orbánnak valamit mégiscsak ki kell találnia, hogy kezelni tudja a kormányára váró feladatokat. Hamarosan támadásokra számíthat nem csak az ellenfél oldaláról, de saját táborából is. Kormányának ugyanis súlyos érdekeket kell majd sértenie feladata végrehajtásához, s a hátrányt szenvedők minden létező legális, és feltehetőleg többféle illegális módszert is be fognak majd vetni e törekvések ellehetetlenítésére.

Ezért Orbánnak elemi érdeke a helyzet különleges természetére irányítani a nyilvánosság figyelmét. A válságretorika ugyanis nem nehezíti, inkább tágítja egy politikai vezető mozgásterét. Hiszen a krízis leküzdése az egész közösség érdeke. Aki tehát ezekben az ügyekben a kormány intézkedéseit nem tudja/akarja elfogadni, arra könnyen rá lehet támadni azzal, hogy a közösség evidens érdekeit hagyja figyelmen kívül.

Orbán már a választási eredményeket latolgatva is utalt arra, hogy gyökeres átalakításra lesz szükség, mert az állami intézmények nem végzik hatékonyan a munkájukat. Ám legutóbbi, székesfehérvári nyilatkozata azért érdekes, mert az átalakulás nagyságrendjére most nagyon egyértelmű módon utalt. Szerinte mostantól az Országgyűlés másként fog működni, mint korábban. "Ez forradalmi országgyűlés lesz" -mondta. Mintha csak az áprilisi törvényeket beterjesztő reformkori országgyűlésről lenne szó: a polgári kormány képviselői magukon kezdik az ország ráncba szedését, megfelezve a parlamenti férőhelyek számát.

Hogy mivel indokolja a forradalmi retorikát a konzervatív párt elnöke? Szerinte "(a)z emberek nem balesetszerűen, hanem előre megfontolt szándékkal," az első körben meghozott döntésüket jól megerősítve adták az alkotmányozó felhatalmazást pártjának. Ezzel mintegy kijelölték kormánya számára az utat: a polgári szövetségnek most már minden konzervativizmusa ellenére forradalmi programot kell majd végrehajtania.

Elszámoltatás és a nemzetgazdaság talpra állítása. Ez az első két év legfontosabb kormányzati feladata Orbán szerint: "hogy világos legyen, Magyarországon soha többé felelősségvállalás nélkül egyetlen vezető sem végezheti a dolgát. Utána vissza fogjuk rántani Magyarországot annak a szakadéknak a széléről, amely felé közelít, s amely gazdasági vészhelyzet formáját ölti".

Vészhelyzetben igencsak kezdeményezésre kész kormányzati stratégiára van szükség - nem véletlen, hogy Orbán igen nagy felhatalmazást adott leendő első helyettesének, Navracsics Tibornak. Mivel hamarosan fel kell húzni "az új politikai és gazdasági rendszernek a pilléreit, falait, egész épületét", a jogász-politológus egyetemi oktató e tekintetben igen fontos szakmai hátteret tud biztosítani Orbán és kormánya számára. Navracsics a parlamenti földharcban már megvillantotta politikai erényét, a kormány második embereként is gyakorlati vezetői készségeire és képességeire lesz szükség, de nem lesz hátrányára jogászi-politológusi képzettsége.

Fontos szempont a székesfehérvári nyilatkozatban, hogy Orbán említést tett olyan "inproduktív" kormányzati szférák megújulásáról, mint amilyen az egészség- vagy az oktatásügy. Hiszen napnál világosabb, ha újra akarja kódolni és kodifikálni a hazai politikai életet, ahhoz a közösség tagjainak mentális- és szellemi felkészültségén kell döntő mértékben változtatnia.

Ez pedig nem megy e két valóban sok közpénzt felemésztő szféra erőteljes átfazonírozása nélkül - amire jó ideje senki nem vállalkozott igazán. Pedig a konzervativizmus nem maradhat érzéketlen az aktuál politikai realitások iránt.