A nemzet élni akar, és nemzetként akar élni. A választás a kormányozhatóságról szólt, és nem a riogatásnak szánt kétharmadról, a szélsőségek minden formájának elutasításáról, a múlt és a rendpártiság hazugságainak elvetéséről.

De miért gondolták a múlt hálózatának emberei, hogy riogatni lehet a kétharmad emlegetésével? Demokráciában - ahogy lassan hozzászokunk - a leghatásosabban fejezzük ki a véleményünket: választunk. Választás után a parlamenti pártok érdekeik szerint koalíciót szoktak kötni. Adott esetben, mint 1994-ben, akár a minősített törvények változtatásának lehetőségét is biztosítják a koalíciókötéssel. Mégsem biztos, hogy az így megkötött és megszerzett többség egyben jobb kormányozhatóságot is jelent.

A zsarolási potenciál előbb-utóbb az irányíthatóságot veszélyezteti, az érdekek könnyen egymás, majd önmaguk ellen fordulhatnak. Új demokráciánk nem hosszú történelme ennek igazolása: az SZDSZ-MSZP-koalíció megkötése nem az ország javára történt. Ezen a helyzeten még a felbomlása sem segített. Az igazság ked­véért tegyük rögvest hozzá, a kisgazdák sem segítették elő sem az Antall-, sem az Orbán-kormány hatékonyságát.

Van azonban másik út, másik lehetőség is. Pártok és szövetségeseik, jelesül a Fidesz-KDNP értékrend alapján, nem szimpla választási, hanem kiszámítható és hosszú távú szövetséget kötnek. Sokan teszik fel a kérdést, miért nem önálló a KDNP? Válaszom lehet, hogy a kérdezőnek nem kielégítő, de attól még igaz. A kérdést ugyanis megelőzi egy másik kérdés: az értékrend a fontos, vagy az intézményrendszer? Ha az értékrend a fontos, akkor abban az intézményrendszerben kell érvényesíteni, amelyikben hatékonyabb. Az értékrend ugyanis nem önmagának való, ha az ország kormányozhatósága a tét, akkor értékrendünk megtagadása lenne annak esélyét eljátszani vagy csökkenteni. Különösen akkor, ha a másik fél nem csak elfogadja, de igényli is ezeket az értékeket. Sokszor hivatkoznak arra, hogy a politika szolgálat, miközben elfeledkeznek arról, hogy a szolgálat alázatban teljesül ki. Értékrend szerint a nemzet szolgálata közösségben, szövetségben valósul meg. Az egység és különbözőség egymást feltételező fogalmak, de mindig az egység irányába szükséges lépéseket tenni. Csak az egységes ellenzéki erők érhették el ezt az eredményt, a többiek kihullottak.

Felnőni a feladathoz, új szemléletet, új stílust, főleg újfajta gondolkodást és cselekvést igényel. Valódi vitákat szükséges, álvitákat felesleges folytatni. Az országot azok féltik a kétharmados túlhatalomtól, akik még kisebbségi - bocsánat, látszatkisebbségi - kormányzásuk alatt sem vettek figyelembe semmiféle ellenzéki javaslatot. Európai államokban, kiérlelt demokráciákban is előfordul, hogy a döntések nem igényelnek minősített többséget, mégis működik a hatalom kontrollja, és a viselkedéskultúra meghatározza a demokrácia minőségét.

A valódi változáshoz azonban több kell. Ahogy II. János Pál pápa Emlékezet és önazonosság című művében kiemeli: "Mind a család, mind a nemzet természetes társadalmi egységek, s nem pusztán konvenció eredményeképpen jöttek létre." Ezért az emberiség történelmében ezek semmi mással nem helyettesíthetők. Nem helyettesíthetjük például a nemzetet az állammal, noha a nemzetek természetüknél fogva igyekszenek államot alkotni, mint az egyes európai nemzetek, így a lengyelség tapasztalatai mutatják. "Kirekesztés nélkül és a nemzeti egység megteremtésének igényével intézni a köz ügyeit, ez az igazi változás."

Ma még csak ízlelgetjük, értelmezzük a nemzeti ügyek szókapcsolatot, de az ország akaratnyilvánítása már érezteti a jelzős szerkezet súlyát és felelősségét. A szó elsődleges jelentése, hogy az előttünk álló feladatok megoldása nem egy bármely országban előforduló kérdés, hanem konkrétan a mi viszonyainkhoz igazodó, történelmünk által is formált hús-vér emberek és közösségek gondjainak a megoldása. Új korszakot kell nyitni, olyat, amire nincsenek kész sémák, válaszok. Ahogy Orbán Viktor fogalmaz a kötcsei beszédében: "Nem csupán szellemi értelemben zárul le azonban most egy korszak. Nem egyszerűen az élet élésére adott bizonyos fajta minták és példázatok vesztették el érvényességüket vagy tömegvonz­erejüket, hanem ezzel párhuzamosan összeomlott egy hatalompolitikai rendszer is."

Mindenekelőtt a nemzeti ügyek kormányzásának előfeltétele az erkölcsi minimum megteremtése, amely nélkül egyetlen közösség sem létezhet. Ennek a közös pontnak hiteles megtalálásában meghatározó lehet a történelmileg kiérlelt kereszténydemokrata értékrend és gondolkodás, amelyre valaha az európaiság is épült.

Embert próbáló feladat, embert próbáló kihívás. Megküzdeni a kisihitűséggel, és megküzdeni a csodavárással. Tisztázni, számon kérni és nem háborogni, hinni a jogállamiság elsődlegességében és abban, hogy minden cselekvésnek és mulasztásnak van következménye.

A hindu vallás tanítása szerint az élet körforgásában magunkkal visszük karmánkat, az előző életünk jó és rossz cselekedeteit. A pártoknál sincs ez másként. Milyen ellenzéki magatartásra lehet, kell számítani azoktól a hatalomtechnikusoktól, akik mindent fel- és beáldoztak a zsákmányszerzés érdekében? Őszöd után még megújulhattak volna, de maradtak azok, akik voltak. A számonkérés elkerülésére minden nemtelen eszközt be fognak vetni, a maradék hálóza­taik működtetni fogják a pénzcsapokat. Jobb ezzel reálisan számolni, de meg nem tántorodni.

A Jobbik vagy domesztikálódik a parlamentben, vagy jobb esetben érdektelenné teszi magát. Hiszen ha folyamatosan hangosan és kritika nélkül támadja a nemzeti ügyeket, összemossa magát a mellette ülő MSZP-vel, amely logót és nevet változtathat, de a személyeket le nem cserélheti.
Az LMP parlamenti ereje létszámát tekintve csekély, de nem kizárt, hogy lesznek ügyek, amelyekben megmutathatja magát. Hacsak meg nem jelennek bizonyos háttéremberek, és nem kísérlik meg az SZDSZ reinkarnációját.

A lehetőség felelősség. A választás következménye, hogy létrejön a politikai rendszer egysége. A parlamentarizmus kiterjedése, új összhangja az önkormányzati világgal új lehetőséget kínál a nemzetstratégia megalkotására az élet minden területén. A jövőt már nem igazodási kényszerek irányítják, hanem mi magunk. Rajtunk múlik fiaink, lányaink és unokáink holnapja. Ehhez szükséges az erkölcsi alapokat megteremteni, mert a pluralizmus nem jelentheti azt, hogy mindent megtagadunk.

Ebben a párbeszédben a szerénység és az alázat kell hogy vezessen, akkor, és csak akkor hivatkozhatunk Alcide De Gasperire: "Sikerem esetére az eszme lesz, amely győzedelmeskedik, bukásom esetén pedig személyem jelentéktelensége okolható!"