- Nemrég egy ismerősöm azt mondta, még ma is büszke arra, hogy húsz évvel ezelőtt anatómiából négyesre szigorlatozott önnél.

- Jólesik, egy tanárnak a volt tanítványai elismerését a legkedvesebb hallani.

- Az illető ezzel arra célzott, hogy rettegett tanár hírében állt.

- Nem gondolnám. A segítőkészség mindig ott volt bennem, de a vizsga arra való, hogy megméressék a tudás.

- Ilyen kemény lesz majd akkor is, amikor minisztertársaival szemben kell forrásokért harcolnia?

- Állandó vitákra számítok, de azon leszek, hogy olyan ügyeket képviseljek, amelyeknek kell a támogatás, és amelyeket a kormány is fontosnak tart.

- Kitől tudta meg, hogy felkérik miniszternek?

- Több barátom is értesített, hogy a nevem szóba került ennek a posztnak a betöltésénél. Később telefonon hívtak, hogy Orbán Viktor szeretne velem beszélni.

- Tudta, hogy nem ön az első, akit felkérnek, csak éppen a többiek nem vállalták?

- Ez a felkérés olyan lehetőséget adott, hogy nem is gondoltam erre.

- Rögtön igent mondott?

- Nem, ilyen horderejű döntésnél az komolytalan lett volna. Alaposan meg kellett beszélnem a dolgot önmagammal és a családommal. Összeállítottam egy listát is, hogy milyen fontos dolgokat kell majd abbahagynom.

- Miket írt a listára?

- Az oktatást például, amit 1961 óta kisebb-nagyobb megszakításokkal végeztem. A tanteremben és a szövettani gyakorlóban heti hat órát töltöttem együtt a hallgatóimmal, amit most le kellett állítanom. Az is biztos, hogy a gyerekekre, unokákra fordítható idő csökken majd, és nemcsak az enyém, hanem a feleségemé is, hiszen neki többet kell törődnie velem. Nem tudom azt sem, hogy a kertünkben lesz-e időm a fák metszésére, fűnyírásra.

- Megpróbálta meggyőzni Orbán Viktort, hogy egy miniszternek kevesebb feladat is elegendő volna?

- Kifejtettem, hogy talán túl nagy vállalkozás összevonni, egymás mellé állítani ezeket a területeket. Erre ő válaszképpen olyan filozófiai indoklást adott, amit el kellett fogadnom. Ez arról szólt, hogy nem ötből lesz egy minisztérium, hanem közelebb kerülnek egymáshoz azok a témák, feladatok, amelyek az emberek mindennapi életét igyekeznek szabályozni.

- Mennyivel látja jobban az önhöz került öt szakterület - az egészségügy, az oktatás, a szociális szféra, a kultúra és a sport - problémáit, mint egy átlag értelmiségi, aki követi a napi híreket?

- Nem szeretnék mindent tudó miniszterként feltűnni. Persze tájékozódnom kell, az éppen kritikus ügyeknek a részleteivel törődnöm kell, de nagyon bízom abban, hogy megalapozott döntési javaslatok kerülnek majd elém. Az ágazati munka a területekért felelős államtitkárok kezében lesz. Nem mondom, hogy minden problémát látok, de mint itt élő és újságolvasó, magyar állampolgár, nagyjából tudom, mik azok a nyilvánvaló gondok, amelyeket 2010-ben meg kell oldani.

Az interjú teljes terjedelmében a Magyar Nemzet 2010. május 10-i számában olvasható.