A bámulatos sebességgel terjedő kór ellen egyelőre nincs hatékony orvosság, a betegséggel kapcsolatban még az alapkérdések többsége is tisztázásra vár. A Velencei-tó közelében, a Dinnyés-Kajtori csatorna felé vezető egyik földúton sétálunk. A keréknyom mellett hatalmas tócsák, a léptek zajára a szúnyogokra leső unkák hangtalanul buknak a felszín alá. Az átlátszó vízben azonban nem tudnak eltűnni a szemünk elől: egy gyors mozdulat, és egyikük máris a merítőhálóban kapálózik.

- Kelet-Közép-Európa kutatási szempontból szinte fehér foltnak számít, miközben a gombabetegséget tekintve korántsem ilyen kedvező a helyzet. A fertőzés már a magyar békaállományban is jelen van, igaz, egyelőre valószínűleg csak szórványosan. Pontosabbat viszont nehéz mondani, mivel kevés a megbízható eredmény - állítja Vörös Judit zoológus, aki a Magyar Természettudományi Múzeum zoológusaként egy OTKA-pályázat keretében kezdett hozzá a Batrachochytrium dendrobatidis nevű bőrgomba hazai elterjedésének vizsgálatához. A szakembert lapunk is elkísérte egy mintavételi körútra, ennek során szembesültünk az ökológiai probléma súlyosságával, és a kutatás nehézségeivel. Az állat elfogásának pillanatában a mocsári rét átalakul laboratóriummá. A kutatóra nejlonkesztyű kerül, a békákat ugyanis nem szabad megfogni (a fertőzés egyik leghatékonyabb közvetítője az ember). A mintavétel egy fültisztító pálcikához hasonlító steril eszközzel történik: a vattát végighúzzák a béka combján és úszóhártyáin, majd az egész pálcika eltűnik egy zárható kémcsőben.

Ezután az unkát visszaengedjük a pocsolyába, a tégelyen rögzítjük a mintavétel helyét és idejét, majd indulunk a következő béka után. Az egész művelet időigénye alig néhány perc - ha nem lenne a milliónyi szúnyog, egész kellemes munkának tűnne.
Vörös Judit szerint a fő gondot az jelenti, hogy nem ismerjük pontosan a terjedés mechanizmusát. Az biztosnak tűnik, hogy a betegség Dél-Afrikából indult: ott azonosították először olyan múzeumi békák bőrén, amelyeket még az 1930-as években tartósítottak alkoholban. Mára a kór eljutott az összes kontinensre. A génvizsgálatok megmutatták, hogy a különböző helyeken felbukkanó gombák között nagyon kicsi a variabilitás, ami a nagyon gyors elterjedésre utal. Az egyelőre nem világos, hogy milyen klimatikus vagy egyéb ok indította be ezt a terjedést. Maga a betegség viszont mindenütt halálos, ahol a kétéltűeknek még nem volt módjuk alkalmazkodni hozzá.

Mint a közelmúltban kiderült, a bőrgombásodás következtében felborul a békák elektrolit-egyensúlya, ami végső soron szívleálláshoz vezet - vagyis a békákat legtöbbször szívük viszi el, de a legyengült állatok a ragadozóknak, illetve más fertőzéseknek is könnyebben áldozatul esnek.
Nyilvánvalóan a terjesztők közé tartoznak maguk a kétéltűek, de ez még nem magyarázná meg a viharos sebességű, a földrészek közötti ugrást is lehetővé tévő terjedést. Valószínűleg a halak és a vízimadarak is szerepet játszanak a kór továbbadásában. Meg - mint már említettük - az ember is: a fertőzést akár a cipőnkön vagy a kocsi kerekén is behurcolhatjuk egy korábban még érintetlen területre. - Természetesen a kutatók is széthordhatják a fertőzés - magyarázza Vörös Judit. A zoológus ennek megelőzésére a gumicsizmától a kesztyűig minden felszerelést rigorózusan fertőtlenít. Mivel a gombairtószer enyhén mérgező, ez a művelet már a békáktól távol, a főút szélén, maszkban és gumikesztyűben történik. Apró, de pozitív mellékhatás, hogy amint a rózsaszínű permet a levegőbe kerül, a szúnyogok fejvesztve menekülnek.

- Magyarországon rajtam kívül egy doktorandusz és egy egyetemi hallgató végez rendszeresen hasonló vizsgálatokat, alkalmilag több kollégám és korábbi tanárom is besegít - jegyzi meg a kutató. A munkát nehezíti, hogy a gomba meghatározása DNS-vizsgálattal történik, egy-egy minta elemzése több mint kétezer forintba kerül. Vörös Judit jelenleg egy OTKA-pályázat keretében méri fel a hazai békaállomány fertőzöttségét - az elnyert pénz ezer állat megvizsgálására elég, jelenleg négyszáznál tartanak. A betegséget már megtalálták többek között az Őrségben, a Kőszegi-hegységben, a Bakonyban és a Pilisben is, ami rossz hír - kedvező ugyanakkor, hogy súlyosan fertőzött területre egyelőre nem akadtak. Úgy tűnik, a magyar klíma nem igazán kedvez a halálos békakórnak.