Gyurcsány, miközben előrelátóan a jövőre is gondolva, könyvekben teszi közzé magvas gondolatait, most, látva a pártja bárkájának a politika tengerén történő szánalmas hányódását, eldöntötte, újra színre lép. Sokáig csak gúnyosan szemlélte a tatról, miként vergődik Mesterházy a kapitányi hídon, lavírozva az éles szirtek között. Időnként veretes beszédben arra utalt a csüggedt matrózoknak, hogy ővele a dolgok egykor milyen simán mentek.

Karakterváltásért és persze a jó adag manírért nem kell a szomszédba mennie. Ha kell, beszéde közben, kis szünetet tartva, félrebiccenti a fejét, kissé lefelé nézve mélyen elgondolkodik - ilyenkor szokott néhány nagymama zsebkendőhöz nyúlni, "Istenem, pont olyan, mint a nagyobbik unokám, a Tomi" -, máskor meg a határozott államférfiú szerepébe bújik: fenyegetően villan a szemüvege, hangja sokat sejtetően fojtott, hogy aztán váratlanul éles dühkitörés következzen, és tudassa: akinek itt nem tetszik, kívül tágasabb. Ha kell, könnyeit morzsolja a tévé kamerái előtt egy közlekedési baleset halálos áldozatainak híre hallatán, de ha úgy hozza a vadregényes véletlen, elveszett gyerekre talál otthona közelében, szóval, van tarsolyában minden jó, akárcsak a Mikulástól, tőle is megkapja mindenki a magáét.

Ő az, aki az elhíresült őszödi beszédének kiszivárgását követő órákban - ki tudja, miért - a meglepetés legkisebb jele nélkül, mosolyogva fejezete ki örömét a dolgok ilyetén történései miatt; ő az, aki mindent bevetett és mindenkin átgázolt a túlélés érdekében; ő az, aki a hazugságot igazságnak hazudja - ám pártja köreiben még akad megannyi híve, mert szeretni valakit muszáj, mert gyenge ez az Attila gyerek, bezzeg a Feri, az nem engedte volna, hogy ilyen csúnyán lenyomják a pártot.

Így aztán Gyurcsány, a bukott, elérkezettnek látja az időt, hogy híveket toborozzon, és visszaosonjon a párt élére, oda, ahonnan nem olyan rég kitették a szűrét. Kivárta az időt, hogy színre lépjen. De nem hazudtolta meg önmagát: úgy próbálja átvenni szép lassan a hatalmat, hogy szüntelen arról beszél, ő igazán nem akar már semmit.