E szerint 2009 utolsó negyedében az előző év utolsó negyedéhez mérve négyszázalékos volt a GDP csökkenése. Ezzel a vizsgált 42 ország közül az utolsó előtti helyre kerültünk. Huszonhárom országban növekedett a gazdaság. Ezek közül húsz országban a növekedési ütem meghaladta a két százalékot. A csökkenő gazdaságú országok között három százaléknál nagyobb csökkenés csak öt országban volt. Ezeken a rossz eredményeken nem sokat változtat az, hogy a KSH szerint ez év első negyedében a GDP már 0,1 százalékkal nőtt. Ez annyira minimális érték, hogy akár statisztikai hibának is tekinthető.

A nemzetközi elemzők viszont még 2010-ben is gazdaságunk szűkülésére számítanak. Ez azért nagyon rossz hír, mert a gazdasági teljesítmény romlása már csak négy országban várható. Közöttük a legnagyobb - ötszázalékos - gazdaságiteljesítmény-zuhanást Görögország szenvedi el. Ezen nincs mit csodálkoznunk. Ezt a magas költségvetési hiány miatti, bevezetés alatt lévő megszorítások okozzák majd. Azonban az előre jelzett 0,7 százalékos magyar gazdaságiteljesítmény-romlásnak sem örülhetünk. Ha ez bekövetkezik, akkor tovább csökkennek az állami bevételek, és a magas hitel- és kamatterhek miatt az új kormány nehezen tud forrást találni ígéretei betartására.

Magas inflációnk is rossz hír. Az 5,9 százalékos értékkel a 35. helyen vagyunk a vizsgált nemzetek között. A gazdaság betegségének a legnyilvánvalóbb tünete azonban a romló munkanélküliségi helyzet. E tekintetben a 38. helyre szorultunk. Arra is gondolnunk kell azonban, hogy munkanélküliségünk még magasabb lenne, ha a munkanélküliek számához hozzáadnánk azokat, akik az elveszett vagy alulfizetett munkahelyek miatt külföldre mentek dolgozni. Tegyük hozzá, hogy ezeknek az embereknek a többsége jól képzett szakmunkás vagy felsőfokú végzettségű szakember. Éppen ezért nagyon fontos lenne, hogy ezek az emberek itthon találjanak munkát. De mi akadályozza ezt jelenleg? A kérdésre adott válasz rámutat egy kevéssé elemzett gazdasági problémánkra: a rendelkezésre álló munkahelyek rossz szerkezetére. Magyarországra ugyanis többnyire olyan cégek települtek be, amelyek olcsó, betanított munkásokat igénylő munkahelyeket létesítettek. Stratégiai fontosságú feladat ezért az igényesebb, nagyobb tudást igénylő munkahelyek teremtésének bátorítása. Csak így lehetne hazacsábítani a jó szakembereket, és megakadályozni azt, hogy az értékes tudás továbbra is külföldre vándoroljon.

Az igényesebb munkahelyek egyben - a nagyobb hozzáadott érték termelés miatt - növelnék az állami adóbevételeket, valamint - a magasabb bérek miatt - javítanák az életszínvonalat is. Az életszínvonal javulása, a bővülő hazai piacnak köszönhetően, jótékony hatással lenne a kis- és közepes vállalatok fejlődési lehetőségeire. A hazai kis- és közepes vállalkozások erősödése pedig további munkahelyek létrehozását tenné lehetővé, hiszen nemzetközi elemzések igazolják, hogy ez az a vállalati típus, amely megfelelő gazdasági környezet esetén mindenhol a legtöbb új munkahelyet képes teremteni és megőrizni. Mindez a gazdasági növekedés mellett a minőségi, fenntartható fejlődés felé történő elmozdulást jelenthetné. A minőségi fejlődést viszont hangsúlyoznunk kell. Hiszen tudjuk, növelhető a GDP összeszerelő munkahelyeket teremtő cégek betelepülésével, a környezetszennyező logisztikai központok számának növekedésével vagy a részegeskedni, duhajkodni hozzánk jövő külföldi turisták kiszolgálására létrejövő vendéglátóhelyek számának növelésével is. Ez azonban csak mennyiségi és nem minőségi fejlődést eredményez, ezért nem lehet a megújulás útja.

A feladatok tehát sokrétűek. Ezért, hogy ne tévedjünk el, célszerű hangsúlyokat kijelölni. Ilyen hangsúlyos feladat kellene hogy legyen a munkahelyteremtés, ezen belül is kiemelten a tudásalapú munkahelyek teremtése. Ebből már adódik az is, hogy az oktatást és a kutatás-fejlesztést a fontossági lista elejére szükséges tenni, vagyis ezen tevékenységek a kormányzati munka hangsúlyozottan kezelt feladatai közé kell, hogy kerüljenek. Ezzel összefüggésben nem elég, ha a teljesítmények és a hatékonyság növelését tűzzük ki célként. Hiszen ettől csak mennyiségi változást várhatunk. Minőségi, színvonalbeli javulásra is törekedni kell. Különösen fontos lesz ez a kormány és az államigazgatás munkájában. Ezért az általános minőségjavulást is a hangsúlyozottan kezelt feladatok közé kell emelni. Egy a hangsúlyokat mutató jövőképben ez így lenne kifejezhető: öt éven belül a tudáson és innová­ción alapuló, a mennyiségi növekedés mellett a minőségi fejlődést is megvalósító gazdasági fejlődés útjára térünk, amelynek következtében a szükséges számú, nagy hozzáadott értéket teremtő, jól fizető munkahely jön majd létre.