De a vérbő drámákat maga az élet írja. És most tetszett neki valóságos tragédiát, példátlan természeti csapást produkálnia. A hatalmas vihar falvak-városok sorát verte végig, kíméletlenül, válogatás nélkül. Orkántól szenvedett az egyik, vízártól a másik, Ászár és Berzence, Potony meg Ipolytarnóc, Detk és Vámosgyörk, Kazincbarcika, Sátoraljaújhely, Miskolc és a környékbeli hatvan község, és hány meg hány település országszerte. És hány meg hány embert tett otthontalanná, nincstelenné, földönfutóvá az ítéletidő. Amely a legnagyobb árat is megkérte: az emberéletet.

A pénz most nem számít, mindenre lesz elég, a legfontosabb, hogy mentsük az embereket meg az értékeket - mondta a tévében a jó bácsit és gondoskodó vezetőt alakító ügyvezető kormányfő. Semmi kétségünk, az ő sajátos gyakorlatukban a pénz tényleg nem számít - ha rövid távú érdekeiket szolgálja, ha holdudvarukat kell kistafírozni, baráti brancsot fölékszerezni, láttuk ezt elégszer az elmúlt években. Most pedig kivált nem számít, amikor a számlát másnak kell majd fizetnie. A hét végén ránk zúdult eső és szélvihar már eddig is áldozatokat szedett, fölmérhetetlen károkat okozott, de még nincs vége. És tudjuk azt is, persze, hogy további súlyos áldozatot ró az országra, mert a romokat el kell takarítani, a kárba veszett javakat majd pótolni kell, a csapást elszenvedettek életét pedig valahogy egyensúlyba hozni.

Mindez az új, még meg sem alakult kormányra hárul. Mint annyi más eltakarítani való, mint annyi más elmaradt jóvátétel. Csak a legkézenfekvőbbek közül említve egy-kettőt: hogy az állam bocsánatot kérjen a 2006-os Szent István-napi tűzijáték áldozatainak hozzátartozóitól vagy az ugyancsak a 2006-os tragikus őszön történt brutális rendőri fellépések sérültjeitől, a rokkanttá vert, megalázott emberektől; és persze teljes körű anyagi és erkölcsi kárpótlásban részesítsen mindenkit. Erre már tegnap törvényjavaslatot nyújtottak be - mondanom se kell, a javaslat nem a pénznemszámít-kormányfőt delegáló párttól érkezett... Ahogy a szocialistáktól függetlenül születik meg majd a kisebb parlamentet lehetővé tevő alkotmánymódosítás és megannyi más, új minőséget teremtő törvény. Említhetjük az etnikai kisebbségek parlamenti képviseletének biztosítását s így a régóta meglévő mulasztásos alkotmánysértés megszüntetését. (E dologban a szocialisták feltűnő "aktivitásának" egyetlen tegnapi jele az emlékezetes Bárándy Gergely-féle bonmot volt, egy tökéletes tájékozatlanságról árulkodó kérdés: miért éppen tizenhárom kisebbségi képviselő...?)

Az új Országgyűlés első munkanapja nem tartogatott semmi meglepetést. A Fidesz tartotta magát az előre ismertetett menetrendhez, így kifejezte szándékát, hogy az Országgyűlésnek politikai nyilatkozatban kell deklarálnia: világosan megértette a magyar emberek akaratát, és készen áll a nemzeti együttműködés rendszerének megalapítására. Az MSZP máris kinyilvánította, hogy nem támogatja a nyilatkozatot. Mi mást vártunk?

Három csapás - a kormánypárt közrendprogramjának kulcseleme. Erre a három csapás törvényre és főként annak jótékony hatására még kicsit várnunk kell. Nem várt csapásként viszont megjött a pusztító vihar meg az ár. Tegnapra az is kiderült, hogy az államháztartás adóssága már elérte a nyolcvan százalékot. Vagyis a megbukott kormány katasztrofális örökséget hagy utódjára. Ez a második, a természetinél is súlyosabb csapás. És az átadás-átvétel csak eztán következik, a dossziék csak eztán fedik fel titkaikat. Vajon hány újabb csapást rejtenek?