A BNP Paribas francia nagybank a lengyel valutát ajánlja a magyar forinttal szemben. A 4cast nevű londoni elemzőcég pedig azt jósolja, hogy a forint a régió devizáival szemben általában alulteljesítő lesz. A Magyarország vonatkozásában eddig kimondottan optimista Bank of America-Merrill Lynch is a kockázatokat hangsúlyozza a magyar pénzpiaci befektetésekkel kapcsolatban.
A hazai baloldal is támadásba lendült, már ami a pesszimista sugallatokat illeti. Békesi László, a Horn-kormány egykori pénzügyminisztere szerint a leendő kormány gazdaságpolitikája a nagyobb költségvetési hiányt, a nagyobb inflációt és a nagyobb gazdasági növekedést célozza meg. Egyidejűleg. Békesi álláspontja szerint az Egyesült Államok és az Európai Unió fejlett országai is visszavonulót fújnak már a költségvetési hiányt növelő állami támogatásoknak és gazdaságösztönző programoknak. Az érvelésből, amely akár igaz is lehetne, csak egy apró momentum maradt ki: a válságot a magyartól eltérően kezelő országokban az elmúlt két év következetes gazdaságélénkítő programjainak hatására megindult a gazdasági növekedés, és csökkent a munkanélküliség.
Bajnai kormánya a gyenge politikai támogatottsága miatt nem mert kockáztatni, vagyis nem kezdett bele a gazdaságélénkítésbe, amely való igaz, hogy a költségvetési hiány növekedésével járt volna együtt. Az eredmény nyilván önmagáért beszél: a hiány maradt, bár kikozmetikázott, vagyis nem valós, a munkanélküliség nőttön nő, a gazdasági növekedés pedig várat magára. Egy kimaradt fázist átlépve, most az új kormánynak kell a gazdaságot élénkíteni, és pontosan azokkal az eszközökkel, amelyekkel az Egyesült Államok már célt ért. És mondjuk ki: amely módszert a szocialisták elmulasztottak alkalmazni.
Nyilvánvaló, hogy az új gazdaságpolitika nem kockázatok nélküli. A görög válság és a kezelésére invesztált eurómilliárdok a pénzpiacokról rengeteg szabad pénzt szívnak fel. A görög válság destabilizálhatja az új magyar kormány lehetőségeit is. Számot kell vetni a magyar gazdaság külső piaci kitettségével. Ha növekszik a költségvetés hiánya, a külföldi befektetők bepánikolhatnak, kivonják még az itt hagyott pénzüket is, és ez bizony az új kormány pénzügyi mozgásterének további szűküléséhez vezethet. Ha nő a hiány, romolhat a forint árfolyama is. Ami nem előzmények nélküli, emlékezzünk csak a 2009. márciusi, 317 forintért adott euróra. Kiemelkedően magas a magyar gazdaság devizapiaci függősége. A kijelölt nemzetgazdasági miniszter szemei előtt most két szám lebeghet: 60 milliárd euró és 85 milliárd euró. A 60 milliárd euró a magyar gazdaság exportteljesítménye. Nem kis összeg. Tudjuk azt is, hogy mi GDP-nk exportfüggő, exportvezérelt, de lehet tudomásunk arról is, hogy a 2009 évi 60 milliárd eurós exportteljesítményünk húsz százalékkal kevesebb, mint a már egyébként sem túl magas 2008. évi volt. A másik szám a 85 milliárd euró, amellyel az új kormánynak számot kell vetni. A hazai pénzintézeteknek 52 milliárd euróval tartoznak a vállalatok, a háztartások és az önkormányzatok. Csak devizában, devizaalapú hitelekben és kötvényekben értendő a szám. És 33 milliárd euró a központi költségvetés devizaalapú adóssága, így adódik a 88 milliárd eurós tartozás. No és nem mellékes, hogy rövidesen lejár a 20 milliárd eurós készenléti hitel is, amelyet 2008 őszén kényszerült felvenni a Gyurcsány-kormány.
Ha gyengül a forint, többe kerül az euró, az állami devizaadósságokért és családok devizahiteleiért is több forintot kell kitermelni. Ami nem kis társadalmi kockázatokkal jár, hiszen az 5,1 millió hitelszerződésnek a harminc százaléka már most bedőlt, lejárt hiteleket tartalmaz. Jobbára, hetven százalékban, devizában felvett hitelekről van szó, amelyek a forintromlás következtében kezelhetetlenné váló törlesztőrészleteket jelentenek családoknak, vállalkozásoknak egyaránt. A gyengébb forint az exportnak kedvezne, de inkább legyen a magyar valuta stabil, kiszámítható, védhető.
Hogyan tovább? Ha az új kormány nem kezd gazdaságélénkítésbe, a munkanélküliség tovább terjed. Ha elmarad az új piacszerző gazdasági stratégia, akkor a magyar termelőkapacitások - építőipar, mezőgazdaság, gépipar - továbbra is kihasználatlanok maradnak. A gazdasági növekedés elindítása kulcskérdés, olyan növekedésé, amely nem a raktárkészleteket növeli, hanem piacképes és a vásárlók által kifizetett árukban, szolgáltatásokban ölt testet.
A kétharmados többséggel a felhatalmazás adott, igaz, a harmadik forduló is elkezdődött...