A leendő kormány éppen ezért tanácskozik - nemzeti konzultáció keretében - a gazdasági élet meghatározó szereplőivel, az eddig "talaj menti hangnak" minősített kis- és közepes vállalkozói szektor képviselőivel és természetesen a gazdaságkutatókkal is.

Orbán Viktor leendő miniszterelnök jól tudja: minden az ütemezésen múlik. Elődei - Medgyessy Péter, Gyurcsány Ferenc és Bajnai Gordon - előbb tollvonással döntöttek a legfontosabb ügyekben, majd a tárgyalóasztalhoz hívták a gazdasági vezetőket. Úgyhogy van abban valami biztató, hogy a közeljövő miniszterelnöke azt ígéri: a nemzeti konzultáción elhangzottak majd visszaköszönnek a törvényjavaslatokban.

Tényleg minden az ütemezésen múlik. Orbán Viktor helyesen teszi, hogy előbb a gazdaság rendbetételével kezdi a munkát, s csak utóbb tervezi az alkotmányozást vagy éppen az egészségügy és a szociális intézményrendszer átalakítását.

A nemzeti konzultáció persze arra is jó, hogy a leendő kormány üzenjen arról: milyennek tartja a kialakult helyzetet. Nos, a kijelölt miniszterelnök tegnap ismét megerősítette: jelenleg Magyarországon gazdasági vészhelyzet van. Senki sem hisz az ügyvezető Bajnai-kormány adatsorának - már a Magyar Nemzeti Bank szakértői is más számokkal kalkulálnak. Erre Orbán Viktor maga is intett. Mindenesetre az igazság hamarosan kiderül - ígérik a Fidesz szakpolitikusai. A párttal együtt dolgozó szakértők június elejére készítik el a gazdaság valós helyzetéről szóló összefoglalójukat, amelynek bázisán a következő hónap közepén kerülhetnek a parlament elé az első fontos gazdasági törvényjavaslatok.

Kíváncsian várjuk mindannyian, milyen mérleget állítanak föl a szakértők, s milyen költségvetési-gazdasági pálya bontakozik majd ki előttünk. Tény azonban: az államadósság az idén tetőzik, az EU-IMF-Világbank triumvirátussal már a leendő kormánynak kell tárgyalnia a gigahitel kezeléséről, és a dél-európai fejlemények miatt idegessé váltak a befektetők, a piacok. Eközben nálunk évtizedes csúcson a munkanélküliség, ezrével számolják fel a cégeket, ráadásul ide-oda rángatózik a forint.

A választók pedig csodát várnak a kormánytól.

A leendő kabinetnek nem szabad kapkodnia, de sietnie kell. Tudniillik gyorsan el lehet veszíteni a népszerűséget Magyarországon. Emlékezzünk csak: az Antall-kormány megalakulása után öt hónappal volt a taxisblokád. A másik veszély a teljes hitevesztettség, amely az elmúlt évek következménye. A letargia ugyanis önálló társadalmi tényezővé vált, az emberek a mának élnek, nem takarékoskodnak.

Ebben a helyzetben azt kell hangoztatni, hogy van kiút, és létezik megoldás. De a gazdasági gondok nem változnak meg attól, hogy a kormány megváltozik. Focinyelven szólva: a kormány csak az egyik szereplő, amely lehetőséget teremt, nála van a labda, de más is kell, hogy a meccset meg tudja nyerni.

Zsákbamacskát nem árulnak a gazdaság érintettjei: adócsökkentést szorgalmaznak, a bürokrácia mérséklését, az európai uniós pénzek hatékonyabb felhasználását, a közbeszerzési eljárások rendszerének átalakítását, kisebb államot és a velük packázó hatóságok "pacifikálását".

A felsorolás első pillantásra talán szűk körű, de a merítés mély lehet. Ha a gazdasági élet szereplőinek jogos és legfontosabb igényeit sikerül kielégítenie a harmadik polgári kormánynak, a magyar gazdaságpolitika végre kiszámítható pályára állhat.

Vészhelyzetben pedig ez is felér egy csodával.