Kevesebb víz lesz a Dunában 50 év múlva

Létrehozva: 2010. május 20., 14:13	nyomtat	küld

A Duna felső szakaszán a klímaváltozás hatásai szoros összefüggésben vannak a folyók vízellátásával. A Duna vízállásának hosszú távú változása elsősorban az Alpok állandó hótakarójának csökkenése miatt lesz érezhető, de a természetes növénytakaró átalakulása és a mezőgazdasági termelés változása is befolyásolja a felszíni vizek lefolyását. Mindezek a hatások a szokatlan kisvizes időszakokban és a mostanihoz hasonló, jelentős árvizekben mutatkoznak meg már napjainkban is. Annak érdekében, hogy az ebből fakadó jövőbeni változásokra és a vízkészletek ésszerű felhasználására felkészüljünk, az emberi tevékenység okozta globális felmelegedés hatásainak felmérésére van szükség.

A GLOWA projekt a Duna németországi szakaszának hegy- és dombvidéki vízgyűjtőterületén mérte fel ezeket a hatásokat. A Dunának ez a részvízgyűjtője 11 millió ember lakhelye, és a néhány száz méteres dombságoktól a 3000 méteres hegycsúcsokig vezeti le a vizet. A közlekedés, a turizmus, az öntözés, az energiatermelés és az ipari vízfelhasználás igényeit kell itt összehangolni, ami mutatja a vízigények összetett természetvédelmi, szociális és gazdasági jellegét.

A projekt során a különböző éghajlat-változási modellek adatsorait felhasználva elsősorban arra kerestek választ a szakemberek, hogy milyen mértékben fog változni a folyó átlagos vízellátása, és milyenek lesznek a vízhozamok aszályos évszakokban. A Duna vízállására számos összetevő van jelentős hatással: a klímaváltozási modellek szerint a vizsgált területen a következő 50 évben a csapadék 3,5-16,5 %-kal fog csökkeni, a középhőmérséklet emelkedése elérheti a 3 °C-ot, a párolgás pedig 10-25 %-kal is nőhet. Az előrejelzések szerint az Alpok hótakarója is jelentősen csökkenni fog a jövőben, ami eddig a vízfolyások állandó forrása volt.

Ezek a hatások tovább csökkentik a vízi áruszállítás adottságait, és a vízre épülő energiatermelésben is komoly nehézségeket okozhatnak. Várhatóan sokkal több lesz a kisvizes időszak, amikor a hajók csak mélységi korlátozásokkal közlekedhetnek, a folyóvizek egyre magasabb hőmérséklete korlátozni fogja a vízzel hűtött hőerőművek kapacitását, és akár 10-15 %-kal csökkentheti a vízenergia-termelést.

A mezőgazdaságra és a turizmusra gyakorolt hatások mellett fontos kiemelni, hogy a Duna bajorországi szakaszán előre jelzett változások hatványozottan jelentkezhetnek a Duna középső és alsó szakaszán: a Duna vízhozama várhatóan 5-35 %-kal fog csökkeni, ami azt jelenti, hogy a jelenlegi 1450 m?/s átlagos vízhozam helyett 1000-1300 m?/s lesz a Duna németországi szakaszát elhagyó vízhozam. Ez Magyarországon, Budapestnél azt jelenti, hogy 2200 m?/s vízhozam helyett 1500-2100 m?/s lesz az átlag.

A projekt fontos eleme a 'Danubia' névre hallgató döntéstámogató rendszer kifejlesztése, ami ötvözi a természettudományok, valamint a társadalom- és gazdaságtudományok tapasztalatait és eszközeit. A fenntartható vízgazdálkodás módszerének kifejlesztésében a tudományos munkatársak mellett 150 érdekcsoport vesz részt. A széles körű vizsgálatra azért van szükség, hogy a klímaváltozás, a népességváltozás, az életmód és a földhasználat várható jövőbeni változásait egy rendszerben lehessen modellezni. A projekt végére, 2010 októberére a 'Danubia' mindenki számára elérhető lesz, de főleg a döntéshozóknak lesz jó eszköz.

A modell előrejelzései nagyon fontos összefüggésekre figyelmeztetnek, de a vízgazdálkodás, a tájhasználat átalakításával a társadalom felkészülhet a változásokra. A GLOWA projekt jól szemlélteti, hogy miért van szükség a folyókat érintő infrastrukturális beruházások, például a dunai hajózás fejlesztésének alapos átgondolására. A közlekedési szektor hiába törekszik arra, hogy minél mélyebb és szélesebb legyen a hajóút, ha az előrejelzések markánsan csökkenő vízhozamokra figyelmeztetnek. A várható változások jól szemléltetik, hogy a hajóút szélesítése és mélyítése a legkevésbé hatékony beavatkozás. A hajózás kiegészítő infrastruktúrájának fejlesztése, mint a kikötők, a hajópark, a navigációs és vízállás-előrejelző rendszerek fejlesztése sokkal inkább előremutató lenne. A németországi döntés-előkészítő rendszer a hazai döntéshozók számára is hasznos lehet, és felhívja a figyelmet arra, hogy a különböző szakmák alapos együttműködésére van szükség, ha Magyarország is fel akar kész ülni ezekre a változásokra.