FIDESZ.HU > Vélemények > Publicisztika |
Nyomtatás Ablak bezárása |
Egy jobb kor(mány)
|
|
Új rendszer, új kor(szak), új kor(mány). És mindez egy olyan új kormányzati szerkezetben, amelyről érdemes részletesen töprengeni. A szerkezet eredeti gondolati íve 2001-ben kezdett kialakulni. A Miniszterelnöki Hivatal Stratégiai Elemző Központja azt igyekezett felvázolni egy Orbán Viktor számára készített tanulmányban, hogy miként kellene megformálni az akkor még előttünk álló évtized kormányzati rendszerét, hogy megfeleljen a "nemzet újjáépítési" törekvésének. |
|
Létrehozva: 2010. május 25., 08:46 |
Ebből persze az is kiderül: komolyan bíztunk abban, hogy kormányzásunk 2002 után is folytatódik. Nem így történt, és ahogy keserű iróniával megfogalmaztuk, a nemzetrekonstrukcióból nemzet-dekonstrukció lett. Ám most Orbán Viktor második kormánya példátlan felhatalmazással vághat neki.
A legfőbb elem a miniszterelnök szerepének radikális átalakítása. Orbán Viktor a nemzet spirituális vezetője, és a körülötte kialakuló szervezeti-intézményi teret is ennek kell alárendelni. Olyan központi agytröszt létrehozása volt a cél, amely méltó segítséget ad ahhoz, hogy a miniszterelnök, ahogyan akkor filozofikus hasonlattal mondtuk, ne csak a Kronosz, hanem a Kairosz világát is birtokolja. Az ókori görög kultúrában a Kronosz jelentette a mennyiségi értelemben vett életidőt, a hétköznapok rutinját, ám a Kairosz a minőségi értelemben vett létidőt, amelybe belépve az ember a történelmi folyamatok alakítójává válhat. A most kialakuló Miniszterelnökség éppen ezt az eredeti célt váltja valóra: hogy Orbán Viktor a nemzetstratégia legfőbb alakítójává válhasson. E cél elérésének második eleme - mintegy kiegészítésként - azt követeli meg, hogy felépüljön egy olyan intézmény is, amelyben egyfajta ügyvezető miniszterelnökként az igazgatástechnikai folyamatok irányítója a kormány üzemvitelét koordinálja. És végül arra is szükség van, hogy ne csak igazgatástechnikai, hanem politikatechnikai értelemben is felszabaduljon a miniszterelnök. Jelenlegi három helyettese tehát e három feladatnak tesz eleget. Egyikük a Miniszterelnökséget vezeti, a másik Közigazgatási Minisztériumot, a harmadik a politikai egyeztetések világát irányítja.
A többi hét minisztérium két csoportra osztható. Az egyikbe azok a klasszikus minisztériumok tartoznak, amelyek a világon mindenütt csereszabatosak: a külügy, a belügy és a hadügy. Az Európai Unióban és a NATO-ban viselt tagságunk elengedhetetlenné is teszi, hogy ezek megfeleljenek a nemzetközi szabványoknak, így ez az új kormányzati szerkezetnek olyan eleme, amely szinte semmit sem változott. Nem így a többi négy minisztérium... E szervezeti egységek belső logikája úgy épül fel, hogy a centrumban egy nemzetstratégiai minisztérium áll, amely a miniszterelnök elgondolásai alapján megvalósítja és koordinálja a három másik elem működését. Ennek megértéséhez kis kitérőként: minden emberi társadalom legmélyebb talapzatát az emberi erőforrások újratermelése jelenti, a másik döntő elem a természeti erőforrások kezelése és végül harmadik a társadalom anyagi javaival való gazdálkodás. Van tehát egy eddig soha nem látott komplexitású "emberügyi" minisztérium, egy a természeti erőforrások felhasználást koordináló minisztérium, amely messze több és más, mint az eddigi FVM volt. És végül, de nem utolsósorban minden anyagi jövedelemáram és vagyongazdálkodás (stock és flow) összehangolása zajlik a harmadik minisztériumban. A Miniszterelnökség mellett e négy minisztérium létrehozása a változások lényege.
A megbuktatott régi romjain felépülő új rendszer fő feladata a kifosztott nemzet feltámasztása. És mivel ez a kifosztás az emberi, a természeti és az anyagi erőforrásokat egyaránt katasztrofális helyzetbe hozta, teljesen logikus, hogy a történelmi léptékű nemzetépítő munka egészen új szervezeti-intézményi megoldásokat igényel. A legelső feladat nagyon pontos számvetés arról, hogy az elmúlt évtizedekben az emberi, természeti és anyagi erőforrások terén milyen vagyonvesztést szenvedett el a magyar társadalom. Erre logikusan azért van szükség, hogy pontosan tudjuk, mire építkezhetünk. Második feladatként el kell készíteni egy tíz-tizenöt évre szóló stratégiát, amely felvázolja, hogy milyen összehangolt nemzetstratégiával nyílik mód a lepusztulás visszafordítására. Arra van tehát szükség, hogy elbeszéljük a helyzetet és megbeszéljük a teendőket.
Aligha vitatható, hogy a stratégia legkényesebb elemét a mindhárom létszinten fennálló globális hatalmi függés jelenti. Csak ennek újratárgyalása és alapos módosítása nyithatja meg az utat az emberi, természeti és anyagi értékfolyamaink és vagyonunk folyamatos és kiszámítható gyarapodására épülő új nemzetstratégia előtt. Mert remélnünk kell, hogy az új kormányzati struktúra, csaknem egy évtizednyi kényszerszünet után, végre valóban szolgálni tudja ezeket a történelmi jelentőségű célokat. És mivel a derű fontos egészségvédő tényező, jegyezzük meg azt is, hogy az itt elemzett kormányzati felső vezetés egy Orbán Viktor nevű csapatkapitánnyal együtt éppen tizenegy főből áll, ami nyilván csak a véletlen műve. Mint ahogy az volt 2001-ben is, amikor hogy, hogy nem, szintén tizenegy tagú kormányt gondoltunk el.