- A Nemzeti Fejlesztési Minisztérium a gazdaság szempontjából meghatározó területek felett diszponál majd. Milyen cél vezette a fejlesztési csúcstárca létrehozatalát?

- A kormány legfontosabb célja, hogy Magyarország ismét a régió vezető, erős állama legyen. A nemzeti ügyek kormányának részeként a fejlesztési tárca feladata, hogy összefogja azokat a kezdeményezéseket, amelyek elősegítik ennek a célnak a mihamarabbi megvalósulását. Azzal, hogy koncentráljuk az erőforrásokat, meg tud jelenni egyfajta, kívánatosnak tartott, egységes szemlélet a közvagyon kezelésében és a nemzeti fejlesztésben. Hogy teljesen egyértelműen fogalmazzak: előtérbe fogjuk helyezni a nemzeti érdekek hatékony érvényesítését minden területen.

- Mit jelent mindez a gyakorlatban?

- A tárca négy területet foglal magába. Elsőként a hazai és az európai uniós fejlesztési forrásokkal való gazdálkodást, az ehhez kapcsolódó intézményrendszer irányítását, amelynek két legfontosabb része a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség és a Magyar Fejlesztési Bank csoport felügyelete. Önálló ágazatként az állami vagyongazdálkodás is a minisztérium irányítása alatt lesz. Először történik meg, hogy ilyen módon központosítható lesz az állami tulajdonosi jogok gyakorlása, illetve az állami vagyongazdálkodás különböző intézményeken, például a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.-n keresztül. A közbeszerzési feladatok központosítását és ágazati felügyeletét is ez a tárca fogja ellátni. A harmadik terület az infokommunikáció lesz, ami a piaci és kormányzati informatikai hírközlési és postaügyi szabályozási és irányítási feladatokat tartalmazza. Ideértendő az audiovizuális politikának az a része is, ami a mostani Miniszterelnöki Hivatalhoz tartozik. A negyedik nagy terület az infrastruktúra, amelyhez a közlekedési és az energetikai szektor szabályozási és hatósági feladatai tartoznak. A kormány által meghatározott legfontosabb prioritásokat, melyeket az előző kérdésben már részleteztem, mind a négy területen meg fogjuk valósítani. Érezhető elmozdulás lesz a lehető legrövidebb időn belül.

- Hogyan kerülik el a súrlódásokat a többi minisztériummal? Esetleg hárompólusú gazdaságpolitikára kell felkészülnünk? Varga Mihály a Miniszterelnökségben, Matolcsy György a nemzetgazdasági, ön pedig a fejlesztési tárcánál őrködne a kassza felett. Kinél lesz a kulcs?

- Minisztertársaim és magam is a munkamegosztásban hiszünk, és együttműködésben gondolkodunk. Valóban jelentős érintkezési felületek jönnek ugyanis létre más minisztériumokkal, főként a nemzetgazdasági tárcával, amely nemcsak a gazdasági feladatok, hanem a Pénzügyminisztérium jogutódjaként a költségvetési és pénzügy-politikai feladatokat is ellátja majd. Ilyen értelemben jogos a felvetés, hogy az együttműködés technikája hogyan fog alakulni. Az a megállapodás született, hogy a fejlesztési szaktárca irányítja a pályázatok lebonyolítását, kiírását, az ehhez kapcsolódó intézmények felügyeletét és a monitoringrendszert. A pályázatok előkészítésénél azonban kettéválnak bizonyos feladatok, de a gazdasági és a fejlesztési minisztériumok mindenképp szoros együttműködésre vannak ítélve. Bizonyos hatásköröket tehát megosztunk egymással, így például a kis- és középvállalkozásokat leginkább érintő, a Széchenyi-tervhez hasonló típusú pályázatok előkészítése a nemzetgazdasági tárcához kerül, a pályázatok lebonyolítása azonban a fejlesztési minisztériumnál maradna. Nyilvánvalóan kapcsolódási pontokat kell létrehozni a minisztériumok között: az ágazati fejlesztéseknél és a vagyongazdálkodásnál egyaránt.

- Nehezíti az önök munkáját, hogy az állami vagyonnal való gazdálkodásba vetett közbizalom jelentősen megrendült az utóbbi években tapasztalt számtalan visszaélés miatt. Várható-e ezekben az ügyekben felelősségre vonás?

- Azt hiszem, egyértelműen kimondható, hogy a közvagyon egy részét elherdálták, a korrupcióval átitatott kormányzati politika a magáncélok és egyéni üzleti érdekek mentén szerveződött. Nem múlik el hét, hogy erre ne látnánk valamilyen példát. Ennek véget kell vetni. Ezért azonnal felülvizsgáljuk az állami vagyongazdálkodás eddigi módját, elsősorban a privatizációs döntéseket, a magánszektor és az állam együttműködésében megvalósuló, úgynevezett PPP-beruházásokat. A folyamatban lévő állami beruházásokat, pályázatokat, a már kiírt közbeszerzési tendereket is ellenőrizzük, ahol szükséges, a projektek megállítását vagy módosítását kezdeményezzük. Hogy később lesz-e felelősségre vonás, az a vizsgálatok eredményétől függ, és nem a mi tárcánk, hanem az igazságszolgáltatás dolga ennek eldöntése. Egy biztos: teljesen fel fogjuk számolni a hatalommal való visszaélés tömeges méretűvé nőtt jelenlétét az állami vállalatokban és intézményekben. Fontos feladat a mögöttünk lévő korszak romjainak eltakarítása, a felelősség megállapítása és az újjáépítés.

- Milyen terveik vannak az állami vagyonnal? Terveznek-e további privatizációt?

- Az elmúlt évtizedek elhibázott privatizációs politikája következtében az állami vagyon egy részét eltékozolták, állami monopóliumokból magánmonopóliumok jöttek létre. A vagyongazdálkodás területén hiányzik a következetes ellenőrzés, nincs például hiteles állami vagyonleltár, ami megmagyarázhatatlan mulasztás. Nincsenek egyértelmű felelősségi viszonyok. Itt is jelentős változásra kell felkészülni az eddigi gyakorlathoz képest. A mi kiindulópontunk az, hogy az állami vagyon gyarapodjon, értéke nőjön. Ezért mi nem leépíteni, privatizálni akarjuk, hanem gazdálkodni vele. Be fogjuk bizonyítani, hogy az állam lehet jó gazdája a vagyonának. Ez egyben azt is jelenti, hogy fel fogjuk számolni azt a képtelen rendszert, amelyben az állami tulajdon a pazarlás, a korrupció és a pusztítás szinonimájává vált. A lényeg tehát: privatizáció helyett vagyongazdálkodás. Elképzelésünk szerint az állami vagyon tulajdonosi koncentrációja a minisztériumban lesz, bizonyos tulajdoni formák esetében pedig más tárcák lesznek az adott vagyonelem kezelői. A parlament már tárgyalja a vagyontörvény módosítását, ahol egyértelmű felelősségi rendszert és egységes szemléletet jelenítünk meg. Ez azt jelenti, hogy a miniszter egy személyben lesz felelős - és nem mellesleg a parlament által ellenőrizhető - az állami vagyon felhasználásáért.

- Mit kezdenek az átadás-átvétel egyik csontvázával, az állami vállalatok megörökölt adósságtömegével? A minap derült fény például a Malév nyolcmilliárd forintos garanciavállalási kötelezettségére, amely csak egyetlen tétel a sok közül.

- Ami a Malév privatizációja kapcsán történt, csupán csepp a tengerben, és jól mutatja az előző politikai rendszer működési modelljét. A Malév-saga pontos részletei még nem ismertek, de már a jelenlegi pénzügyminiszter is vizsgálatot lát szükségesnek az ügyben. A vizsgálatot mindenképpen le fogjuk folytatni. S ennek eredményeképp megtesszük a szükséges, adott esetben büntetőjogi lépéseket. Az ugyanakkor már most nyilvánvaló, hogy jelentős pluszteherként jelenik meg a költségvetésben a légitársasággal kapcsolatos probléma.

- Többek között a pécsi vízművek visszafoglalása kapcsán korábban már felvetődött a részleges visszaállamosítás, amely révén csökkenteni lehet a hatósági árakat. Ön ezt mennyire tartja járható útnak a közszolgáltatások területén?

- Tarthatatlan, hogy a családok költségvetésének jelentős részét az energiaszámlák teszik ki. Elkezdtük áttekinteni a teljes árszabályozási rendszert és a közszolgáltatási szerződéseket. Már látjuk azokat a pontokat, amelyek a háztartások szempontjából kifejezetten hátrányosak. Jogállami keretek között, az Európai Unió tagjaként felvetjük a szolgáltatóknak a változtatási igényeinket. Az egyeztetések már el is kezdődtek. Biztos vagyok benne, hogy rövid időn belül találunk közös megoldást.

- A lassan és sokszor átgondolatlan célokra érkező uniós pénzekkel kapcsolatban terveznek irányváltást?

- Szándékunkban áll az egyes operatív programok forrásainak átcsoportosítása, a konkrét akciótervekhez azonban a pályázati szervezetek átvilágítására van szükség. Szeretnénk lényegesen egyszerűsíteni az intézményi rendszert, és szeretnénk lerövidíteni a pályázatok lebonyolítási idejét. Egészen elképesztőnek tartom, hogy egy-egy támogatott beruházás első kapavágásáig, illetve a kifizetésekig milyen hosszú idő telik el. Célunk az, hogy a jövőben gyorsan, egyszerűen és hatékonyan jussanak el az uniós források a magyar kis- és középvállalkozásokhoz, ők ugyanis az új munkahelyek megteremtésében kiemelkedő szerepet játszanak.

- A Gyurcsány-Bajnai-kabinet a brüsszeli források több mint felét egyedi kormánydöntéssel kötötte le, amit az Állami Számvevőszék is kifogásolt. Felülvizsgálják a kijelölt nagyberuházásokat?

- A jelenleg futó kiemelt és nagyprojektek esetében alapos vizsgálat után megnézzük, valóban szükség van-e ezekre a beruházásokra az ország jelenlegi helyzetében. Ha úgy találjuk, hogy a munkahelyteremtés, valamint a kis- és középvállalkozások szempontjából jobb helye van a pénzeknek, akkor megtesszük a szükséges lépéseket, természetesen betartva a jogállami kereteket, illetve az uniós szabályokat.

- A közbeszerzéseknél milyen változtatásokat terveznek a korrupció leszorítására, illetve a magyar cégek pályázási esélyeinek javítására?

- A korrupció olyan mértékben átszőtte a közbeszerzéseket, hogy sokszor kisvállalkozások azért nem indulnak el egy-egy tenderen, mert meggyőződésük, hogy a nyertes már úgyis megvan. Ezen változtatni kell. A közbeszerzési eljárásokat egyszerűsíteni, gyorsítani szükséges, és biztosítani, hogy Magyarországon a magyar tulajdonú vállalatok kedvezményt élvezhessenek az uniós szabályok keretei között. Lehetővé kell tenni, hogy a tőkeszegény kis- és középvállalatok is elindulhassanak a pályázatokon, ahol eséllyel tudnának nyerni. Meg kell szüntetni azokat a közbeszerzési kiírásokat, amelyeknél csak nagy tőkeerejű multinacionális vállalatok lehetnek a befutók, miközben a mögöttük lévő alvállalkozók végzik el a munkát jóval kisebb összegért. Tervezzük tehát a közbeszerzési törvény módosítását, politika célkitűzésünk ugyanis a magyar tulajdonú vállalatok helyzetbe hozása.

- Ön az infokommunikációs szektorból érkezett. Mit tekint a tárca által felügyelt terület legfőbb feladatának?

- Valóban, ez a terület közel áll a szívemhez, órákig tudnám sorolni a feladatokat. A minisztérium létrejöttének egyik célja, hogy a modern "szolgáltató állam" szerepet kialakítsa. Csak röviden foglalnám össze politikánk legfontosabb elemét: az állampolgár-központú informatikai rendszer elterjedésével egyszerűbbé válik az e-közigazgatási szolgáltatásokhoz való hozzáférés, amellyel hatékonyabb kommunikációt, gyorsabb ügyintézést, olcsóbb működést érünk el.

- Eddig soha nem dolgozott a közigazgatásban. Hogyan birkózik meg a hivatali apparátussal?

- Volt dolgom a minisztériumi apparátusok különböző szintjeivel, volt, hogy együtt dolgoztunk kormányzati feladatok megoldásán. Az a tapasztalatom, hogy az államigazgatásban sokan vannak, akik szeretnek jó munkát végezni, büszkék rá, ha szakmailag megtalálják a megoldást egy-egy problémára, és szívesen dolgoznak a közigazgatásban, ha nem kényszerülnek politikai színvallásra. Persze vannak olyanok is - nyolc év után nem is kevesen -, akik a politikai karrierjüket most hirtelen a közszolgálatban gondolják folytatni. Azt tudom mondani: ez a különbség kívülről pontosan látszik.

- Ön egy médiabirodalmat hagyott hátra egy minisztérium vezetéséért. Miért döntött a változtatás mellett?

- Olyan feladatra kaptam felkérést, amelyet nem lehet visszautasítani. Történelmi helyzetben történelmi megbízatásnak tekintem, meg sem fordult a fejemben ilyen értelemben, hogy mit hagyok hátra. Le fogunk zárni egy rendszert, és létrehozunk egy újat - ez a politikatudománnyal foglalkozó kutatóként is foglalkoztatna, de be kell, hogy valljam, résztvevőként még izgalmasabb. Egy kifelé méltán büszke és tekintélyes, befelé gyarapodó és hatékony Magyarországot képzelek el, amelyik elkötelezett az euroatlanti integráció mellett, de ragaszkodik a hagyományaihoz is.