FIDESZ.HU > Vélemények > Publicisztika Nyomtatás
Ablak bezárása
Kormányt programjáról
Madarat tolláról, embert barátjáról, tartja a mondás. Ehhez most hozzátehetjük: kormányt pedig programjáról lehet megismerni. Az, hogy a választási ígéretektől a kormányprogram lényege szerint nem különbözik, üzenetértékű. Nem kevesebbet jelent, mint hogy a polgári erők kormányra kerülve is azt fogják megvalósítani, amit a választóknak ígértek. Talán a rendszerváltás küszöbén, tapasztalatok híján még sokan megkérdeztük volna: hogyan? Ez nem magától értetődő? Nem a világ legtermészetesebb dolga, hogy egy megválasztott erő, egy csapat a kampányban ígérteket hatalomra jutva megvalósítja?
Létrehozva: 2010. május 26., 00:34

Húsz év kesernyés tapasztalataival a hátunk mögött tudjuk: nem, ez sajnos, egyáltalán nem természetes. Különösen nem volt az, amikor a szocialisták a szabad demokratákkal kormányoztak. A kampány és a kormányprogram az ő irányításuk idején úgy aránylott egymáshoz, mint ravasz piaci árusnál a kirakatba tett gyönyörű eper a pult alól a kosarunkba mért lekvárnak való lucsokhoz. Ma már a boltos, ha meg akarja tartani vevőkörét, ugyanazt teszi a kirakatba, amit a kosarunkba, sőt, ha kérjük, a kirakatból méri az árut. A Fidesz sem tesz másképp: elénk rakja, amit egy hónapja ígért, és ugyanazt az árut kínálja kormányprogramként.

A leendő kormánynak a választói bizalom nem trükkökkel megszerzett zsetonhalmaz, amivel négy éven át el lehet szórakozni. A Fidesz-KDNP-nek a választók bizalma erkölcsi erőforrás, amelynek energiáit bevallottan nem tudja nélkülözni a változások megtételéhez. A kormányprogram több szakasza is azzal kezdődik, hogy mit akarnak az emberek, mire vágynak, mi az elgondolásuk egyéni boldogulásukról és a közös jövőről, és mi az, ami mindenkinek érték, mindenkinek fontos. Munka, otthon, család, egészség és rend. Olyan pillérek ezek, amelyek erős alapokat jelentenek egy új hídszerkezethez. Az, hogy "a magyarok gyökeres és alapvető változást akarnak az élet minden területén", lehetne puszta szóvirág is. De máris utalnak rá jelek: nem lesz az. Pusztán az a tény, hogy rögtön az új Országgyűlés megalakulása után az egyik legkiterjedtebb hálózattal működő, ráadásul állami vállalatba beépülő maffia egyik tagját még aznap letartóztatták, szimbolikus üzenet volt. Nemcsak azt jelentette, hogy mindenki felelni fog azért, amit tett. Azt is magában foglalta, hogy a gyökeres változások ígérete itt nem sallang, a kimondott szó itt nem szólam. Ugyanilyen szimbolikus üzenet volt Martonyi János leendő külügyminiszter bejelentése Pozsonyban a külhoni magyaroknak megadandó magyar állampolgárságról, hiszen a kettős állampolgárság intézménye szerte Európában megszokott, és amúgy sem az ördögtől való. De egy ilyen határozott lépés a gyengécske, ide-oda kacsintó taktikázások után a külpolitikában ugyanolyan határozott üzenet volt, mint a maffiavezér letartóztatása a belpolitikában.

Jobb, ha időben hozzászokunk: sok tekintetben 180 fokos fordulat lesz az életünkben, hétköznapjainkban. Elvesztegettünk húsz évet! Nincs időnk, nincs mire várnunk. Túl sok minden ment ebben az országban emberellenesen, nemzetellenesen, magyarérdek-ellenesen. Túl sok a kiskapu, a vakvágány, a zsákutca. Más idők jönnek, és társadalmi értelemben más lesz a térélményünk is. Akinek tériszonya van, kapaszkodjon erősen.

Minden kezdet beszédes. A határozott lépések egész sorozata kezdődött el. A nemzeti együttműködés nem célja, hanem feltétele annak, hogy valóban egy új rendszer jöhessen létre, új igazodási pontokkal, új szabályokkal. S bár eddig sem mindenki halászott a zavarosban, nem mindenki dagonyázott a langyos iszapban, mégis: ha a többségnek, az átlag állampolgárnak gyökeresen megváltozik a sorsa és a kilátásai, igazolást nyert a kétharmados felhatalmazás. Hogy nem csak szerencse dolga volt. S hogy mindez másképpen nem is történhetett.