Mi, magyarok is éppen ebben a pillanatban vagyunk, ám a mi "filmünk" nem itt ér véget, hanem éppen most kezdődik el. Nyolc éve vártunk erre a napra, hogy végleg távozzon hazánk éléről ez a Gyurcsány-Bajnai-féle társaság, s most szombaton végre esküt tehetett az új Orbán-kormány. Az igazi ünnepi pillanata mégsem ez volt a szombati napnak és a tényleges kormányváltásnak. Az igazi ünnep a Kossuth téren történt meg velünk. Kordonok nélkül, jókedvű és bizakodó emberek tízezrei előtt beszélt a Magyar Köztársaság új miniszterelnöke. Lassan már az idejét sem tudjuk, mióta történt utoljára ilyen. Az elmúlt években egyszer sem lehetett felszabadultan ünnepelni, emlékezni semmire sem. Nemcsak azért, mert sok ünneplésre nem is igen akadt okunk, hanem azért is, mert akik a hivatalos ünnepeket szervezték, akik a pódiumon álltak, nem voltak méltók arra sem, hogy segítségükkel vagy velük együtt ünnepeljünk. Természetes volt hát, hogy ha mégis kimerészkedett egyikük-másikuk - vasfüggönyök és marcona rendőrsorfal védelmében -, harag, bekiabálások, tojászápor fogadta őket. Rettenetes volt ez a 4-8 év. Nem csak, és nem is elsősorban azért, mert könyékig turkáltak az MSZP-vezetésű kormányok zsebeinkben, hogy újabb és újabb megszorításokkal leplezzék hozzá nem értésükből fakadó sorozatos gazdasági vészhelyzeteinket, miközben gyakorlatilag szétlopták, ebek harmincadjára juttatták az országot.

A legrosszabb nem ez volt. A legrosszabb, és már-már elviselhetetlen az volt, ahogyan e négy-nyolc év alatt elborította a sötétség országunkat. Mintha örökké tél lett volna ("tél van és csend és hó és halál"), mert el akarták venni nem csupán a pénzünket, hanem a reményeinket, a hitünket, maradék jókedvünket is. Hát nem sikerült. Túléltük őket. Túlélte Magyarország. Szombaton új világ kezdődött. Olyan kormány kezdte meg működését, amelyet szinte soha nem látott bizalom övez. Ahogy Tölgyessy Péter a Lánchíd Rádióban fogalmazott: az új Orbán-kormány felé áramló reménnyel hegyeket lehetne mozgatni. Szükség is van erre a rendkívüli támogatottságra és erőre, mert ami a kormány, s természetesen az ország népe, s tágabban a nemzet előtt áll, nem mindennapi feladat. Alig akad területe életünknek, amelyen ne kellene változtatnia a kormánynak, az önkormányzatoknak, az intézményeknek, s természetesen nekünk magunknak is változnunk kell, ha be akarjuk váltani reményeinket, ha valóban egy új, sikeres és derűs Magyarországot szeretnénk megteremteni.

"Én maradok, fent vagy lent, de mindig maradok, mert ez nem jutalom, hanem hűség kérdése. Engem mindig meg fogtok találni a sikerben, a bajban, az örömben, a munkában. És én az elkövetkező négy évben is harcolni fogok veletek, értetek, a hazámért" - erősítette meg Orbán Viktor a Kossuth téren korábbi "esküjét". Az ország nagy része most Orbán Viktor mellett-mögött áll. Meggyőződésem, hogy még azok is, akik egyébként nem a Fidesz-KDNP-re szavaztak, szívük mélyén ugyanúgy szeretnék visszaszerezni "lóvá tett" reményeiket, mint az örök fideszesek. Soha jobb lehetősége kormánynak és kormányfőnek nem volt erre az elmúlt századokban sem szinte. Ha Orbán Viktorék élni tudnak ezzel a rendkívüli, "forradalmi" bizalommal, végre valóra válhat Széchenyi álma: Magyarország nem volt, hanem lesz!