L. Simon László (1972) József Attila-díjas költő, szerkesztő, kulturális szakértő. 2004 óta a Magyar Írószövetség titkára. Évek óta figyelemmel kíséri a magyar irodalom és a kulturális élet működését, problémaérzékeny tanulmányait, előadásait 2007-ben Versenyhátrány, 2010-ben A római szekér című kötetében tette közzé (Ráció Kiadó). Utóbbiban átfogó, évenkénti elemzéseket, leltárokat olvashatunk, illetve a magyar művészeti és kulturális élet egy-egy részterületét térképezi föl. Eredetileg arra gondoltam, hogy a könyvben megfogalmazott kérdésekről faggatnám, az élet azonban fölülírta a forgatókönyvet. Időközben Fejér megye gárdonyi körzetében megválasztották országgyűlési képviselőnek, majd pedig az országgyűlés Kulturális és Sajtóbizottsága elnökének; ebben a pozíciójában távlatosabban kérdezhetem.

Könyvének bevezetõjében Illyés Gyulát idézi: "egy-egy országnak a jó haladása olyan, mint a római szekéré. Két kereke van, az egyik a közéleti, a politikai, a másik a szellemi élet. Akkor jó, ha az együtt mûködik." Az utóbbi években a mi római szekerünknek egyik kereke se forgott rendesen. Tanulmányaiban - különösen az elmúlt évek tapasztalatai alapján - nagyon súlyos kritikákat fogalmaz meg a magyar kultúra mûködését, finanszírozását illetõen. Azt írja: "a pártpolitikának két évtizedes adósságai vannak a kultúra finanszírozása és irányítása, a kulturális élet konszolidációja és kárpótlása terén." Ön szerint a magyar kultúra területén melyek a legsúlyosabb, azonnal orvoslásra váró bajok? 2009-ben példátlan méretû költségvetés-elvonást kellett a kultúra intézményeinek is elszenvedniük.

A teljes beszélgetés elolvasható az ujkonyvpiac.hu oldalon.