A briliáns eszmefuttatás így hangzott: "Németh Zsolt, aki most erdélyibb akar lenni az erdélyieknél - ő egyébként erdélyi születésű, csak elhagyta Erdélyt és áttelepült Magyarországra - én azt gondolom, hogy őneki kisebb a jogalapja, hogy a Lendvay utcai székházból megmondja, hogy mi a jó az erdélyi magyaroknak, mint Markó Bélának és az RMDSZ vezetőinek, az RMDSZ-nek, akik ott élnek Erdélyben." A szocialista politikus kijelentése egyrészt hülyeség (csak nem fertőző a miniszterelnök krónikus fogalmazásképtelensége?), másrészt hazugság: Németh Zsolt ugyanis "hivatalos iratok és szemtanúk egybehangzó állítása alapján" Budapesten született. Igaz ugyan, hogy felmenői között vannak erdélyiek, de vannak felvidékiek is, és nehéz dolga lenne annak a családfakutatónak, aki a mai határokon belül élő ősökkel rendelkező famíliát keres az anyaországban.
Németh Zsolt nyílt levelet fogalmazott válaszul a külügyminiszternek. "Eszmefuttatása nem személyes vonatkozása miatt döbbentett meg igazán. Jól értelmezem, Miniszter úr, hogy Ön azt állítja: kinek-kinek származása alapján dönthetjük el, hogy milyen kérdésekben nyilváníthat véleményt? Netán azt akarta kifejezni, hogy valakinek a származása határozza meg, egy-egy kérdésben milyen álláspontot foglal el? (...) Hány százezer vagy millió erdélyi vagy más határon túli magyar származásútól akarja megvonni a szabad véleménynyilvánítás jogát?"
Érdekes, hogy Kovács a státustörvény megcsonkítása kapcsán számtalanszor nyilatkozta: az EU-ban tilos a származás alapján való különbségtétel és mindenfajta diszkrimináció. A románokat tehát nem lehet diszkriminálni, de a magyarokat nyugodtan: az erdélyi kevesebbet ér az anyaországinál, a felvidéki talán kicsit többet (EU-tagtárs), hogy a kárpátaljairól ne is beszéljünk. A fideszes politikus szerint az is megeshet, hogy Kovácsnak igazából a szintén erdélyi gyökerekkel rendelkező miniszterelnökkel van baja, csak ezt nem merte a szemébe megmondani.
A származás felemlegetése nem új keletű dolog a szocialista berkekben. A Népszabadság 2000. szeptember 20-án például címlapon indított egy cikket, amelyben arról volt szó a külügyi tárcánál történt személyi változások kapcsán, hogy melyik államtitkár honnan települt át és milyen gyökerekkel rendelkezik. Igaz, a cikkben szereplők mindannyian "csak" határon túli magyarok. Az írás végén a konklúzió így szólt: "s minthogy ezek a vezetők származásukból, érdeklődési körükből következőleg a szomszédos országokra és a magyar kisebbségek sorsára figyelnek, félő, hogy a magyar külpolitikában a szomszédságpolitika túlsúlyossá válik a többi térség rovására". Ezt megelőzően a HVG írta le az Illyés Közalapítvány akkori irodavezetőjéről, hogy "maga is erdélyi. A kilencvenes évek elején tanulni jött Magyarországra, ám utóbb itt ragadt, és ügyvédjelöltként dolgozott." Amikor kinevezték a Határon Túli Magyarok Hivatalának új vezetőjét, akkor pedig az volt a megszólítása a balliberális sajtóban, hogy "a felvidéki származású elnök".
Fordítsuk át a külügyminiszter szavait a saját nyelvére, hátha ért a szóból! Tehát: Kovács Lászlóról, aki most európaibb akar lenni az európaiaknál - ő egyébként véresszájú kommunista, csak elhagyta az eszmét, és köpönyegét kapitalistára cserélte -, mi azt gondoljuk, hogy őneki kisebb a jogalapja, hogy a Köztársaság téri székházból megmondja, hogy mi a jó a magyar nemzetnek, mint bármelyik olyan politikusnak, aki nem kompromittálta magát az elmúlt rendszerben.
Így nem is hangzik akkora hülyeségnek - és hazugság sincs benne.

Lukács Csaba - Magyar Nemzet
2003. szeptember 26.