- Semjén Zsolttal közösen nyújtották be a hétfőn elfogadott, a nemzeti összetartozás melletti tanúságtételről szóló törvény javaslatát. Miért tartották fontosnak, hogy jogszabállyal is emlékezzenek a trianoni békediktátumra?

- Nem engedhettük meg, hogy az Országgyűlés ezen az évfordulón ne adózzon tisztelettel azok emléke előtt, akik lehetővé tették a magyarság talpra állását, megmaradását a kilencven esztendővel ezelőtt bekövetkezett tragédia után. Emlékezni kell rájuk, s persze mindazokra, akiket az elmúlt évtizedekben magyarságuk miatt hátrány ért, és azokra is, akik nemzeti önazonosságuk vállalásáért életüket kényszerültek áldozni. Kilencven év elég hosszú idő ahhoz is, hogy végre számot vessünk a trianoni békediktátumhoz fűződő viszonyunkkal, segíte- nünk kell e tragikus döntés feldolgozását is. Úgy gondoltuk továbbá, hogy a kettős állampolgárság lehetővé tétele mellett ez a törvény is gyógyírt jelenthet a 2004. december ötödikén keletkezett sebekre.

- A kerek évfordulón túl miért pont most érezték aktuálisnak ezt a lépést?

- Áprilisban a magyar választók lezártak egy húszéves korszakot. Az előttünk álló időszakban számos változásra van szükség, sok mindent újra kell kezdeni, s ez igaz a nemzetpolitikára is. Abban bízom, hogy az állampolgársági törvény és a nemzeti összetartozásról szóló törvény után a következő években több hasonló lépést tesz még az új Országgyűlés és a most felállt új kormány. Június negyedikén, a Nemzeti Összetartozás Napján nem a tragédia felett érzett önemésztő gyász kell legyen immár, ami meghatározza a közgondolkodást, inkább erőt kell merítenünk ebből a kilencven évből. A huszadik században a magyarság megszenvedte az első világháborút, Trianont, a második világháborút, ültek a nyakunkon nyilasok és kommunisták, mi mégis túléltük ezeket a csapásokat, sőt gyarapodni tudott az ország és a nemzet. Büszkének kell lennünk erre az erőre, büszkének kell lennünk nemzeti összetartozásunkra.

- Az MSZP kevésbé tűnik elutasítónak a határon túli magyarsággal kapcsolatban, mint amilyen mondjuk az ön által már említett december ötödikei népszavazás kapcsán volt. Vannak, akik ezt Gyurcsány Ferenc meggyengülésének, mások a szocialista párt súlyos népszerűségvesztésének tudják be, s akadnak, akik szerint az SZDSZ eltűnése a magyarázat.

- Mindig mondtam, hogy ha az SZDSZ a választók akaratából kiesik a parlamentből, az a demokrácia újjászületését jelenti. Ezt már akkor is így gondoltam, amikor nem tudhattam, hogy mi pedig eközben kétharmadot jelentő felhatalmazást kapunk. Az áprilisi választásokat követően sokunknak volt olyan érzése, mint amikor valaki levegőhöz jut, miután hosszú időre lenyomták a fejét a víz alá. Az MSZP-n egyelőre a zavarodottság jeleit látom, próbálnak erre is, arra is gesztusokat tenni, s nem is egységesek. Három politikusuk, köztük Gyurcsány Ferenc még a kettős állampolgárságot sem szavazta meg. Az időnként tapasztalható gesztusok persze nem helyettesítik a bocsánatkérést, amivel a szocialisták még mindig adósak a nemzetnek. Hiszen nem kértek bocsánatot 2004. december ötödikéért, nem kértek bocsánatot 2006. október huszonharmadikáért, s nem kértek bocsánatot azért sem, amit az őszödi beszéd szimbolizál, vagyis a csalásokért, a hazugságokért. Ez is mutatja, hogy az MSZP ugyanaz maradt, mint ami eddig volt. S hogy csekély optimizmusunk is elszálljon e vonatkozásban: a Nemzeti Összetartozás melletti tanúságtételről szóló törvényt már egy emberként utasították el.

- "Mi, a Magyar Köztársaság Országgyűlésének tagjai, azok, akik hiszünk abban, hogy Isten a történelem ura, s azok, akik a történelem menetét más forrásokból igyekszünk megérteni"- így kezdődik a nemzeti összetartozásról szóló törvény. Isten nevének megjelenése ebben a jogszabályban csak egyszeri alkalom, vagy egy új időszak kezdetét jelenti?

- Mindenképpen illett az emelkedettséghez, ugyanakkor az elmúlt húsz évben is születtek olyan törvények, amelyeknek a preambulumába ezt ugyanígy be lehetett volna emelni. A mögöttünk hagyott nyolc évben azonban nyilván nem jutott eszébe senkinek, hogy Isten nevét megemlítse egy törvényben, akiknek pedig fontos ez az értékrend, azok 1990 óta valószínűleg nem érezték helyét és idejét egy ilyen gesztusnak, talán mert tartottak egy hosszú és méltatlan vitától, amit ez kiválthatott volna. Örülök, hogy ezúttal ez a lépés nem ütközött ekkora ellenállásba, még az ellenzék részéről sem. Ez is egy új korszak kezdetét jelzi. Itt az ideje megérteni, hogy Isten említésével még nem zárjuk ki, különböztetjük meg hátrányosan azokat, akik nem hisznek benne, s a világ dolgaira valamilyen más magyarázatot keresnek. S tegyük hozzá azt is, hogy - Balog Zoltán képviselőtársamat idézve - az áfatörvényben például természetesen nem fog szerepelni Isten neve, bár a tőle kapott bölcsességre az ilyen törvények elfogadásakor is szükségünk lesz.

- Visszatérve a kettős állampolgárság kérdéséhez: mit szól a szlovák reakciókhoz?

- Az első választ Martonyi János meg is adta: a külügyminiszter világossá tette, hogy az elmúlt nyolc évhez képest teljesen más külpolitikára kell számítani az új kormánytól. Ez a kabinet, szemben az előzővel, felemeli majd a szavát minden olyan esetben, ahol sérülnek az elszakított magyarság egyéni és kollektív jogai. Csak olyan nemzetnek van tekintélye, amelyik képes világosan fogalmazni, amikor a saját méltóságáról, jogairól van szó. A szlovák politikai elitnek is meg kell tanulnia viszonyulni ehhez az európai normákat messzemenően tiszteletben tartó, de önérzetes magyar külpolitikához. Képtelenségnek tartom, hogy a szlovák vezetés lényegében az ország lakosságának egytizedét nemzetbiztonsági kockázatnak nyilvánította. Aki ilyet tesz, az az égvilágon semmit nem ért az Európai Unióból. Úgy vélem, az EU-nak nem lenne helyes szó nélkül hagyni Jan Slota kirohanásait, amellett pedig pláne nem lenne szabad elmenni, hogy a kettős állampolgárságot igénylőket meg akarják fosztani szlovák állampolgárságuktól.

- Már megszületett a kettős állampolgárságról szóló törvény, a nemzeti összetartozásról szóló jogszabály, s pénteken emlékülés lesz a parlamentben. Hogyan éli meg ezt az időszakot?

- A múltkor egy képviselőtársamnak azt mondtam: azok után, hogy ezt a két törvényt elfogadta az Országgyűlés, kis túlzással mondva úgy érzem, mintha minden fontos feladatot elvégeztem volna a politikában. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem maradt munkánk, hiszen Magyarországot újra növekedési pályára kell állítani az előző kormány által okozott csődhelyzet után - nem csupán gazdasági, anyagi, de lelki, erkölcsi értelemben is. A szocialista-szabad demokrata kormány nyolc évének örökségeként sok százezer család él mélyszegénységben, számtalan kis- és középvállalkozás küzd a fennmaradásért, s közbiztonság az ország egyes területein egész egyszerűen nem létezik. Van tehát még teendőnk bőven, s ennek a munkának a sikere is rendkívül fontos számomra, mint ahogy az alkotmányozás is felemelő és felelősségteljes feladat lesz mindannyiunknak. Ugyanakkor azt gondolom, a nemzeti összetartozás kinyilvánítása, a lelki sebek begyógyítása olyan új energiákat szabadíthat fel, amelyek segítségével könnyebb lesz a bajból való kilábalás.