- A szociális partnerek választ várnak arra, hogy a kormány változtat-e az érdekegyeztetés jelenlegi rendszerén. Megmaradnak a jelenlegi struktúrák, fórumok?

- Fontosnak tartjuk az érdekegyeztetést, hiszen ha lényeges társadalmi kérdésekben a jogalkotók rossz döntéseket hoznak, akkor azokat nem lehet jól végrehajtani. A döntések előkészítésébe szeretnénk az érintetteket, azaz a munkaadói, munkavállalói képviseleteket, a kamarákat vagy egyéb más szakmai szervezeteket is bevonni. Azt, hogy a jelenlegi struktúrát a mostani formában érdemes-e fenntartani, egy kicsit később, a helyzet pontos ismerete után tudjuk majd eldönteni.

- Változhat akár az Országos Érdekegyeztető Tanács jelenlegi rendszere?

- Akár ez is elképzelhető. Egy rendszer akkor működik hatékonyan, ha nem burjánzik túl. Hatékonyságot akarunk javítani, ehhez keressük a megfelelő felállást.

- Szó van a munka törvénykönyve módosításáról. Különböző csatornákon különböző érdekcsoportok már jelezték módosítási igényeiket. A kormány milyen irányba mozdulna?

- Az előző kormány ezen a téren is súlyos örökséget hagyott ránk. A munka törvénykönyve rendkívül komoly, átfogó szabályozás, amihez nem lehet ad hoc módon hozzányúlni, félévente változtatni. Tudok róla, hogy sok helyen műhelymunkák folynak erről, szeretnénk összegyűjteni a már meglévő koncepciókat. Ez nem egy hónapos munka lesz, viszont olyan átfogó módosítást akarunk, amely a munkavállalói és munkaadói szempontból hosszú távon is kiállja az idő próbáját.

- A munkaadók erőteljes lobbizásba kezdtek a sztrájktörvény szigorítása érdekében. Elképzelhető ez?

- Nem szeretnék ennyire előre szaladni, ezt a kérdést közösen kell megvitatni. Nyilván kormányoldalról is meglesz az elképzelésünk, amivel viszont nem akarjuk befolyásolni a partnereket. A tárgyalások alatt pro és kontra várjuk a munkaadók és a szakszervezetek elképzeléseit.

- Egy konkrétum azért van, az idényfoglalkoztatás szabályait módosítják.

- Valóban, ez az ügy nem tűr halasztást, a módosítás ezért heteken belül a parlament elé kerül és remélhetőleg legkésőbb júliusban hatályba is léphet. A szezon kezdetén vagyunk, jönnek a betakarítások, a gazdák ott állnak a föld szélén, miközben bebizonyosodott, hogy a jelenlegi alkalmi foglalkoztatás nem működik. Az egyszerűsített foglalkoztatásnak vannak ismérvei, ezek pedig a gyorsaság, az egyszerűség, az átláthatóság és az ellenőrizhetőség. Ezek most nincsenek meg. Az pedig végképp nem támogatható, hogy valaki januártól decemberig folyamatosan alkalmi kiskönyvvel foglalkoztat. Az új szabályozás lényege, hogy a lehető legkevesebb papírmunkával, a leggyorsabban, a leghatékonyabban lehessen foglalkoztatni, miközben a jelenlegi kiskapukat bezárjuk.

- Miközben tény, hogy a foglalkoztatottság mindennek az alapja, az elmúlt években a konkrét döntések meghozatalakor mégis háttérbe szorult ez a szempont. Az új kormány képes lesz-e a foglalkoztatás ügyét a gyakorlatban is igazi prioritásként kezelni?

- A kampányban és a kormányprogramban is a legfontosabb célok között szerepel a munkahelyteremtés, a foglalkoztatottság növelése. Az unió huszonhét tagállamából a huszonhatodikak vagyunk foglalkoztatottság tekintetében, nálunk átlagosan 55-56, míg az unióban 63-64 százalékos a foglalkoztatottsági szint. Ez azt jelenti, hogy ha csak az EU-s átlagot tudnánk tartani, akkor ma Magyarországon 400-500 ezer emberrel több dolgozna. Amíg tehát ebben a kérdésben nem tudunk előrelépni, addig kilátástalan a helyzetünk. Eddig a foglalkoztatást együtt kezelték a szociálpolitikával, a tárca neve is ezt jelezte. Az új kormány egyik legfontosabb üzenete, hogy a foglalkoztatást a gazdaság szerves részeként kezeli, emiatt került a Nemzetgazdasági Minisztériumhoz, akárcsak a szakképzés. Nem statisztikai módszerekkel akarjuk növelni a foglalkoztatottságot, ezért pénzt, forrásokat, lehetőségeket kell teremteni ah hoz, hogy ebből a siralmas állapotból kimozduljunk. A cél az, hogy az értékteremtő munka irányába toljuk a foglalkoztatás lehetőségeit, irányát.

- Mit jelent az értékteremtő munka?

- A lényegében közfoglalkoztatást jelentő Út a munkához programot éves szinten százmilliárd forintból tartják fent, miközben hatékonyságáról tudjuk, hogy százezer emberből egy százalék sem tud az elsődleges munkaerőpiacon elhelyezkedni. Ez botrány, ezt az irdatlan mennyiségű pénzt nem lehet ilyen feltételek, ilyen eredmények mellett elkölteni. Elfogadhatatlan állapot, hogy ha egy vállalkozó alkalmaz egy munkanélküli embert, akkor 28 500 forint támogatást kap, míg egy önkormányzat ugyanerre a célra 85 ezret. A legfrissebb KSH-adatok szerint a közszférában a közfoglalkoztatás miatt öt százalékkal nőtt a létszám, míg a versenyszférában ugyanennyivel csökkent. Tarthatatlan, hogy az állam elszívja a versenyszférából a lehetőséget, a forrásokat, hogy egy kvázi látszattevékenységet, látszat-munkahelyteremtést folytasson. Persze azt is látni kell, hogy ha az Út a munkához program most leáll, akkor százezer emberrel azonnal kevesebb lesz foglalkozatott, és ennyivel több a munkanélküli. Ez a fajta rossz gyakorlat sajnos ilyen módon is befolyásolja a mutatókat. Meg akarjuk valósítani az adó- és járulékterhek csökkentését. Az államnak nem az a feladata, amit eddig csináltak, hogy beszedik a pénzt, amit aztán bizonyos feltételekkel, bizonyos vállalkozásoknak, személyeknek kiosztanak. A forrásokat ott kell hagyni azoknak, akik valóban képesek fejlődni, fejleszteni, munkahelyeket teremteni. Ez pedig éppen a hazai kis- és középvállalkozói szektor, amelyet eddig mostohagyerekként kezeltek.

- Nyomasztó tény, hogy noha komoly hazai és uniós források álltak rendelkezésre a foglalkoztatás növelésére, munkahelyteremtésre, az utóbbi években mégis milliárdok folytak el az Országos Foglalkoztatási Közalapítványnál, a Nemzeti Fejlesztési Ügynökségnél értelmetlen pályázatokra, a Munkaerő-piaci Alapot pedig a költségvetési lyukak betömködésére használták. Véget lehet vetni a munkahelyteremtésre fordítható források elherdálásának?

- Nemhogy lehetséges, hanem kötelező feladat. A Munkaerő-piaci Alap jelenleg háromszázmilliárdos forrással rendelkezik, ebből az összegből éves szinten mégis mindössze 2,5-3 milliárdot fordítanak munkahelyteremtésre, az összes többi gyakorlatilag a rendszer fenntartására megy el. Ez elképesztő súlyponteltolódás. Látjuk, illetve részben látjuk, hogy ezek a pénzek hová mentek el, mi ezt meg fogjuk állítani, a forrásokat pedig a gazdaság élénkítésére, a foglalkoztatottság növelésére fordítjuk. Azt szeretném, hogy a jövőben minden egyes pályázaton azon projektek kapjanak prioritást, amelyek mögött helyi vagy nagyobb szintű foglalkoztatási igény van, és a foglalkoztatás valódi bővülése várható.

- Évek óta megoldatlan probléma a szakképzés ügye, azaz hogy a képzés és a kereslet köszönő viszonyban sincs egymással. Van tervük a helyzet orvoslására?

- Noha stratégiai kérdés, az elmúlt időszakban a szakképzés, a szakmunkásképzés mégis teljesen leamortizálódott. A probléma gyökere azonban sokkal mélyebben, az általános iskolában van, elsőként ott kell rendet vágni. Úgy, hogy a nyolc osztály elvégzése után funkcionális analfabéták kerülnek ki a rendszerből, középfokon nem lehet érdemi eredményt elérni. Ami konkrétan a szakképzést illeti, jelenleg négy-öt éves a képzés, amivel a tanulók semmivel nem tudnak többet, mint a korábbi hároméves rendszerben. Éppen ezért visszahoznánk a hároméves képzést úgy, hogy az elméleti helyett sokkal több óraszámmal, sokkal nagyobb hangsúlyt kapna a gyakorlati képzés. Ebben számítunk a munkaadók, a kamarák segítségére, hogy a szakképzés valódi termelő üzemekben, munkahelyeken folyhasson. Érdekeltté akarjuk tenni a munkáltatókat, hogy gyakorlóhelyek fenntartásával, jól felkészült oktatók alkalmazásával szálljanak be a szakképzésbe. Erre most is van példa, de ezt a keretet szeretnénk bővíteni. Mivel jelenleg gyakran olyan képzések indulnak, amelyek elvégzése után a biztos munkanélküliség vár a résztvevőkre, normatív támogatásokkal, ösztöndíjakkal próbáljuk a szakképzés szervezőit a helyes irányba ösztönözni. Azoknak az iskoláknak, amelyek hiányszakmákban indítanak képzést, nem átlag, hanem emelt szintű normatívát adunk, fordított esetben pedig természetesen csökkentjük a normatívát. Ez a büdzsében nem okoz pluszkiadást, mégis kellő ösztönzést jelenthet az intézményeknek.

- A roma foglalkoztatás kérdése a gazdasági megfontolásokon túl egyben társadalmi ügy is. Hogyan lehetne megoldani, enyhíteni ezt a súlyos problémát?

- A romák körében a munkanélküliség megközelíti a kilencven százalékot, ezen belül csaknem nyolcvanszázalékos a maximum nyolc általánossal rendelkezők köre. Óriási a baj. Mivel tíz évig szakképző iskolát vezettem, saját tapasztalatomból meg kell jegyeznem, hogy amíg a gyereknevelésben a szülő nem tekinti partnernek a pedagógust, addig nem lehet érdemi eredményt elérni. A romák döntő többsége ráadásul a leghátrányosabb helyzetű térségekben él, míg Budapesten 6,5, addig Borsodban 24, Szabolcsban pedig 25 százalékos a munkanélküliségi ráta. Eddig a romák foglalkoztatására szánt források öntözőkannaszerűen mentek ki, aminek semmiféle eredménye nem látszott. Nekünk ezért koncentráltan, egyértelműen olyan fejlesztéseket kell támogatnunk, amelyek a leghátrányosabb térségekben élő, leghátrányosabb helyzetűeknek biztosít munkalehetőséget. A magas élőmunkaigényű, szakképzetlen munkaerőt is alkalmazó helyi beruházások esetében úgy kell kiírni a közbeszerzési pályázatokat, hogy előnyben részesítsük azokat, akik ilyen térségekben nagy létszámban képesek helyi munkaerőt felszívni.