Próbálják elképzelni, hogy Magyarország holnap reggel Budapestből, Pest, Nógrád, Fejér megyéből meg még fél Bács-Kiskunból, darabka Borsodból s még egy picike Szolnokból áll. És ennyi. Szeretném, ha Gyurcsány Ferenc egyetlenegyszer az életében el tudná képzelni, hogy reggel arra ébred, Pápa nem Magyarország többé, s az édesanyja nem magyar állampolgár többé. Hanem szerb. Vagy osztrák. Vagy... Teljesen mindegy. S ne áltassa magát olyasmivel, hogy mindez mesebeszéd. Ugyanis ezerévnyi államiság után éppen ilyen mesebeszédnek gondolták ezt Kolozsvárott, Kassán, Munkácson, Szabadkán és az Őrvidéken. S a mesebeszéd, a rémálom valósággá lett egy iszonyatos órán, és...

És nincsen és. Tessék olvasgatni Tormay Cécile-t, és Szabó Dezső Elsodort faluja sem árt. Legalább a vonatkozó fejezetek. Tessék belenézni egyszer az életben egy öreg székely szemébe. Hogy minden érthető legyen. Ha a rémálom valósággá válna még egyszer, mindent megtennék azért, hogy Gyurcsány Ferenc édesanyja visszakapja magyar állampolgárságát. S ezzel büntetném legjobban a fiát. Erről ennyit. Aki ebből sem ért, annak nincsen több mondandóm. S mindenki másnak van fontosabb mondandóm. Azt szeretném, ha Trianon iszonyatából összekovácsolnánk végre a jövőt. S ha méltóképpen fejet hajtanánk azok előtt, akik kilencven esztendőn át megmaradtak magyarnak. Megmaradtak, pedig óriási erők mozdultak meg azért, hogy ne maradhassanak meg. Óriási erők az utódállamokban s persze idehaza is. Idehaza, ahol a kádári-aczéli "kultúrpolitika" prioritásai közé tartozott a határon túli magyarság elfelejtése és elfelejtetése. Úgy is mint a haza- és nemzetárulás minősített esete. S ők, az elszakítottak, ki- és megtagadottak, megmaradtak magyarnak. Nekünk pedig ebbe kell belekapaszkodnunk, ha Trianon borzalmából valamiféle erőt s jövőt akarunk meríteni. S akarunk, mert akarnunk kell.

Ezért gondoltam a következőket: a történelmi Magyarország minden településére, ahol még élnek magyarok, juttassuk el a következő felhívást: írjanak egyetlen mondatot, amelyet üzenetként szánnak a következő ezer esztendő magyarságának. Lehet ez idézet, vagy írják ők maguk - mindegy az. Csak írják meg. S ha megvan, hát véssék rá településük nevével együtt egy kőlapra. Így lesz nekünk körülbelül kilencezer kőlapunk. Kilencezer kőlapunk, kilencezer mondatunk. Eredetileg azt gondoltam, ebből a kilencezer kőlapból építünk majd egy falat, s az lesz a Megmaradás fala. De Makovecz Imre azt tanácsolta, építsünk inkább egy kápolnát vagy templomot, és azt burkoljuk belül azzal a kilencezer kőlappal. S legyen az a Megmaradás kápolnája vagy a Megmaradás temploma.

Igen. Legyen az. Legyen így. Legyen Trianonból hit, remény és jövő. És örök üzenet az örök magyarságnak. Kérem a történelmi egyházakat, segítsenek. Hiszen csak papjaik tudnak eljutni a történelmi Magyarország minden településére. Kérem Semjén Zsoltot, Kövér Lászlót, segítsenek ebben. Kérek mindenkit, aki tud, segítsen. Kérem Orbán Viktor miniszterelnök urat, segítsen. Épüljön fel a ciklus végére a Megmaradás temploma. Hogy soha ne felejtsük el Trianont, de ne csak sírjunk és átkozódjunk.

Hanem lássuk: túléltük azt is. És túl fogunk élni mindent.