Ahol kétharmados felhatalmazás van, ott hozzá lehet kezdeni a szőnyeg alá söpört és az aktuális választói célközönség átmeneti megnyerését szolgáló rövid távú gazdaságpolitika lebontásához és egy igazságos program megalapozásához, amely beindíthatja végre a gazdaság motorjait.

Véget érhet az a korszak, amelyben két és fél millió ember tart el tízmilliót, százötvenezer ember fizeti be az összes személyi jövedelemadó háromnegyedét, minimálbéres rokkantnyugdíjasok hasítanak a legújabb Porschéval, spekulánsok pedig offshore cégek közbeiktatásával adnak-vesznek állami portékát.

Tegnap rászámoltak a nagy adóbújócskára is, arra a törvényben rögzített össznépi adócsalásra, amelyet Európa második legnagyobb adóprése kényszerített a társadalomra. Orbán Viktor miniszterelnök normális mértékű, reálisan kigazdálkodható adókulcsokra tett ígéretet a kölcsönös felelősségvállalás jegyében. A bejelentett 29 pontot az teszi hitelessé, hogy a valós problémákkal mert szembenézni, és a spórolást végre tényleg saját magán kezdi el az állam.

Vége lehet az álszent menedzserszerződéseknek a közszférában, a milliós alapbéreknek és - zömmel valós teljesítmény nélkül folyósított - prémiumoknak, amelyeket még tavaly decemberben, a válság mélypontján is nyugodt szívvel kifizettek. Bezárulhat az irreálisan magas végkielégítéseket tartalmazó munkaszerződések kiskapuja. Átutalhatják a tízmilliókat, de csak miután levonták belőle a potom 98 százalékos adókulcsot.

Nem árt felidézni, hogy a válság kitörése után még az Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában is csak beszéltek a hasonló mértékű bónuszadóról, de végül egyetlen kormánypárt sem merte vállalni.

Nálunk nem lesz havi nyolcmillió forintos jegybankári fizetés sem. Ugyan milyen alapon keresne a magyar központi bank elnöke két és félszer annyit, mint amerikai kollégája? Véget érhet az álszent korszak, amikor egy állami vezető féléves munkavégzés után akár többévnyi fizetésének megfelelő búcsúpénzt vehetett fel fájdalomdíjként, és az adófizető pénzén tengethette dologtalan hétköznapjait. Végre valaki kimondta: válság idején nem ildomos az átlagbér tízszeresét meghaladó állami apanázst folyósítani köztulajdonban álló cégek vezetőinek, akik a miniszteri fizetések többszörösét kapták töredékannyi felelősségért. A Fidesz ráadásul éppen akkor csökkentette le az igazgatótanácsok és felügyelőbizottsági tagok számát, amikor akár saját híveit is pozícióhoz juttathatná, mégsem ezt az utat választotta. Továbbá hozzá mer nyúlni az eddig érinthetetlennek tartott közszférabértáblához, amelyről eddig is tudta mindenki, hogy hamis, mert nem teljesítményalapon jutalmazott: éppen ezért a takarékoskodási kényszer idején a bértömegcsökkentés az igazságos út. A tegnap ismertetett program a termelésre, a munkára koncentrál, és valóban a munkahelyteremtést állítja a központba. Levegőhöz juttatja a munkavállalók kétharmadát foglalkoztató kis- és középvállalkozói kört a társasági adó 19-ről 10 százalékra csökkentésével, az uniós források átcsoportosításával, valamint a Széchenyi-kártya hitelkorlátjának megemelésével. Ezt a konstrukciót már évek óta százezer vállalkozás használja, az iparkamarák mégis hiába kérték a kamattámogatás megtartását és a program kiterjesztését. Helyette Bajnai Gordon ezermilliárdokat ígért egy bukott hitelezési tervre, holott a működő modell már ott volt a kezükben, csak nem kellett volna tönkretenni.

Végre meghallgatták a szakma szavát is: hány éve ismételgetik, hogy felesleges ötven engedély beszerzése egy beruházáshoz, ilyen adminisztrációs akadályokkal ugyanis elveszthetjük az uniós forrásokat, mert kifutunk a fejlesztési terv idejéből. Hogyan is mondták a pályázatírók nemrég egy konferencián? A beruházásonként mázsányi benyújtandó papír miatt arra kell külön figyelniük, hogy két markos férfikollégára bízzák a pályázatírás utolsó simításait.

Jogos az is, hogy a kisembereket érintő megszorítások helyett viseljenek a terhekből azok a pénzintézetek is, amelyek tavaly a válság évét is háromszázmilliárd forintos adózott nyereséggel zárták, miközben bőven kaptak segítséget az adófizetők pénzéből. Tárgyalniuk kell majd a kilakoltatási moratórium meghosszabbításáról, a közszolgáltatóknak pedig a rezsiköltségek ügyében kell majd kompromisszumot kötniük.

Nagyot fordult a világ. A tavalyi költségvetésben még a gyermekétkeztetéstől próbáltak elvonni 17 milliárd forintot a szocialisták, miközben csaknem 40 milliárd forintot szántak a kormányzati irodabútorok és mobiltelefonok kicserélésére - amelyre tegnap költségstopot hirdettek.

Kitessékelik a minisztériumokból a közbeszerzés nélkül, felesleges munkákra szerződött tanácsadóhordákat, és hazaküldik a külföldről beáramló élelmiszerszemetet. Időbe telik, mire minden pont megvalósul, de egy hiteles programmal igenis hátrahagyhatjuk az elmúlt nyolc év gyalázatos örökségét.