Csupán azért, hogy legyen például miből önteni a betont. És persze az autópálya-építést is csupán azért részesítik előnyben az egészségügy rendbetételével szemben, hogy legyen apropója annak: tízmilliárdokat játszhassanak át időlegesen egy éppen még meg nem bukott brókerhez, aki tudja, meri és teszi a dolgát a gazdasági és politikai holdudvar kényének-kedvének megfelelően.

Az öt évvel ezelőtt Princz Gáborék által kistafírozott csókos elvtársi cégek miatt bedőlt Postabankot több mint 150 milliárd forint közpénzzel mentették meg - az adófizető polgárok és a betétesek javára, és megőrizve a korábban jócskán megtépázott közbizalmat a hazai pénzügyi rendszerben. A Postabankért most 101 milliárd forintot szurkolhat le boldog tulajdonosa, az osztrák Erste Bank. Van, aki soknak tartja ezt a pénzt - van, aki kevésnek. Ha abból a szempontból nézzük, hogy a Budapest Bankot - a beváltott állami garanciák után - kilencezer magyar forint "haszonnal" sikerült eladni Bokros Lajos pénzügyminiszternek és Draskovics Tibor államtitkárnak köszönhetően, akkor valóban "csillagászati" áron kelt el a Postabank.

Ha úgy nézzük, hogy ezt a pénzintézetet - az előző években ráköltött adóforintoknak, az új menedzsment hozzáértő munkájának köszönhetően - a békává elvarázsolt Princz herceg feneke alól kihúzva jól működő kereskedelmi bankká sikerült átalakítani, amely képes lett volna arra, hogy a magyar gazdákat, a magyar kisvállalkozókat tisztességes piaci kamatok mellett ellássa hitellel, akkor bizony kótyavetye történt.

Az szerintünk teljesen rossz megközelítés, hogy a szocialista bankosok, Bokros Lajos vagy Medgyessy Péter pénzügyminisztersége idején a magyar pénzintézeteket olyan áron sikerült eladni, amenynyit a piac diktált értük. Hiszen a Horn-kormány idején a bankprivatizációba befolyt vételárak még a pénzintézetek tulajdonában álló ingatlanok értékével sem voltak köszönő viszonyban.

Vannak, akik azt mondják: azért mesés az elért ár, mert az ÁPV Rt. által közbeszerzési tenderen kiválasztott szakértő cég által becsült összeg több mint dupláját is kifizeti a vevő a bankért. Kérdés azonban, hogy vajon milyen vételár alakult volna ki a tenderen, ha a nemzetközi vagyonértékelő cégnek sikerül a bank piaci értékének csütörtöki beárazásához hasonló összegre felbecsülnie a Postabank értékét.

Van, aki visszamutogat az Orbán-kormányzat idejére: akkor is el akarták adni a bankot, és sokkal kevesebbet, a felénél is kevesebbet ajánlottak érte, mint amennyiért most elkelt. Csakhogy a kérdésben akkor a kormány stratégiai döntést hozott, amellyel felülbírálta a költségvetési érdekeket szem előtt tartó pénzügyminisztériumi véleményeket. Engedett ugyanis annak a jogos társadalmi igénynek, hogy az államnak a gazdaságélénkítés céljára eszközök legyenek a kezében. Ilyen eszköz volt az állami tulajdonban lévő, a globalizáció káros hatásait potenciálisan ellensúlyozandó, kizárólag a magyar érdekeket szem előtt tartó állami Postabank. Könnyen belátható, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozásra való felkészülés folyamatában - meg később - milyen fontos szerepe lehetett volna az állami tulajdonú banknak.

De ha már a kormányozni csak privatizációs bevétel segítségével képes Medgyessy-kormány eldöntötte: ha törik, ha szakad, mindenképpen túlad a Postabankon, vajon milyen piaci megfontolásból csökkentette töredékére a bank piaci értékét?

Mint ismeretes: az Orbán-kormány az állami garanciával nyújtott diákhitelek folyósítására a nemzeti tulajdonban lévő Postabankot jelölte ki, és ezzel akkora üzlethez juttatta a bankot, amely meg is alapozta biztonságos működését. Ugyanis mára már több mint 37 milliárd forint diákhitelt folyósítottak, és szakértők szerint az összeg néhány év múlva elérheti a 100 milliárd forintot is.

Érthetően zúgolódtak hát a külföldi tulajdonú kereskedelmi bankok, amit azután a balliberális médiumok hazafias hevülettel igyekeztek felerősíteni, hogy Brüsszelben is jól hallják, micsoda skandallum, hogy a magyar kormány egy magyar banknak kedvez. A külföldi bankok fel is bátorodtak ekkora sajtótámogatottságot tapasztalván, és elrohantak panaszra a Gazdasági Versenyhivatalhoz, kérve, ítélje el az Orbán-kormány szabad versenyt korlátozó diszkriminációját. Csakhogy a versenyhivatal - a Medgyessy-kormány hatalomra jutása után - a törvények alapján megállapította: nem törvénysértő az, ha az állami garanciájú diákhitelt az állami tulajdonú Postabank folyósítja.

Bármilyen hihetetlen, a Medgyessy-kormány ennek nem örült. Sőt talán még bosszantotta is, hogy mindenki szeme láttára kell megsértenie nemzeti érdekeinket. Ugyanis a versenyhivatal döntése után megfosztotta a privatizációra kijelölt Postabankot diákhitel-folyósítási privilégiumától, és a külföldi tulajdonú bankokat is bevonta a százmilliárdos üzletbe. Szakértői vélemények szerint Medgyessyék ezzel ötvenmilliárd forinttal csökkentették a bank piaci értékét.

Egy törvényesen csak diákhitelből százmilliárd forintot forgató kereskedelmi bankot vett át a szocialista-szabad demokrata kormány. Kormányzati döntéssel leértékelték, majd egy nemzetközi céggel lebecsültették - és most magukat ünneplik.

Forrás: Torkos Matild, Magyar Nemzet

fidesz.hu