Megkockáztatjuk: ha sikerrel jár a szóban forgó gazdaságpolitikai koncepció, amelyhez szükség lesz a társadalmi nihil és az értelmiségi cinizmus leküzdésére is, az felér majd egy "mini" rendszerváltással. És tényleg: az intézkedések egyike-másika hatalmas átalakulást generálhat.

Mielőtt rátérnénk a részletekre, nem árt felidézni: nyolc éve, továbbá 1994 és 1998 között csak megszorításokkal, kisebb-nagyobb "csomagokkal" (Bokros-Horn, Medgyessy, Gyurcsány és Bajnai), száz- és kétszáz napos ötletelésekkel tudott magán és ígéretlistáján úrrá lenni, valamint kirukkolni a balliberális oldal. Persze tudtuk: a befektetőket, a multinacionális cégeket és bizonyos hazai érdekköröket feltétel nélkül kiszolgáló hatalom csak ideig-óriág képes megkaparintani a kormányrudat.

Miért is elsőrangú, majdnem szimbolikus jelentőségű kérdés a gazdaságpolitika? Azért, mert a világ és mi, magyarok most kezdünk kijönni a válságból. Ráadásul egy súlyos örökséggel.

Magyarország hosszú ideje hitelből él, azt pedig mindenki tudja: minél több kölcsönt veszünk fel, annál nagyobb az adósság, s annál nagyobb a törlesztőteher. Hazánk azért került és kerül rendre a globális pénzügyi világ fókuszába, mert rendkívül eladósodott.

Jöjjön pár adat: míg az Orbán-kormány hivatali idejének a végén az államadósság a gazdaság éves teljesítményéhez mérten 53 százalékos volt, ez idén meghaladja a 80 százalékot. Több mint 21 ezer milliárd forint jelenleg az államadósság, ezzel szemben a magyar gazdaság évente átlagosan 25-26 ezer milliárdot termel!

A pénzügyi kölcsönökre épülő világ azonban véget ért. A világ gazdagabb részén a krízis megmutatta, hogy spekulációra nem lehet felépíteni egy országot. A magyar választók vették a lapot, és vette a lapot az új kormány is, amikor a spekulatív kapitalizmus helyett a termelő kapitalizmus rendszerét helyezi előtérbe. Tudniillik a jobbközép kormány akciótervének utóbbi az eszmerendszere.

Egyébként az új gazdaságpolitikai koncepció 29 lépésből áll, a cél pedig nem kevesebb, mint egy új rendszer kiépítése a gazdaságban is. Ennek el is jött az ideje. Hiszen a régi rendszert, amely elméletben és gyakorlatban is régi, alkalmatlannak ítélték meg a választók. Mert az nem oldotta meg problémáikat, ráadásul a mai világ kihívásaira sem tudott megoldást fölmutatni.

Nem győzzük hangsúlyozni: az MSZP, illetve korábban az SZDSZ kétszer négy évet kapott a kormányzásra. Arra futotta belőle, hogy klientúráját megerősítette, pozícióit bebetonozta, működtette média-, pénz- és kultúrkörét.

Azért keserű az örökké fanyalgók szájíze, mert az említett struktúrák innét kezdve nem működnek. Új időszámítás kezdődik a gazdaságban is, ezáltal pedig új mércék lépnek életbe a mindennapokban is. Az új gazdasági rendszer kölcsönös felelősségvállalást is feltételez, többek között ezért van szükség bankadóra, a régi gazdasági elit leváltására, az állami kiadások csökkentésére, az adózói szemlélet megváltoztatására.

Ne legyenek azonban illúzióink. A "túloldalról" a második Orbán-kormány minden egyes tettére nemet mondanak majd, gátolják az elképzelések, döntések megvalósítását. Már most boszorkányüldözést említenek azok, akik 2002-től több ezer dolgozót küldtek - vélt politikai meggyőződés miatt - az utcára.

Bár a parlamenti ellenzék nem egységes, de nem lesz kíméletes - ez a tegnapi parlamenti hozzászólásokból is kiderült. Alig telt el másfél hét a kormányzásból, máris az Orbán-kormány felelősségét emlegetik.

Noha ők is tudják: lejtmenetből a legnehezebb fölkapaszkodni. Mégis: az első akcióterv erre tesz kísérletet.

Hajrá!