Akkor nem sikerült egyezségre jutni, azonban a mexikói COP16 sikeréért ismét munkába lendülnek az állam-, és kormányfők. Cikkünkből az Európai Unió legújabb kezdeményezéséről, valamint az eddig elért eredményekről értesülhetnek.

Az Európai Unió- részben elszakadva a jelenleg reflektorfényben lévő fiskális és monetáris politika problémáitól- ismét korunk egyik legnagyobb kihívására, a globális felmelegedésre fókuszál. Az Európai Bizottság új és ambiciózus tervével kívánja felhívni az országok figyelmét arra, hogy a koppenhágai találkozó célkitűzéseinek érdekében továbbra is jelentősen csökkenteni kell az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának szintjét. Az új javaslat szerint az integráció az előzetesen meghatározott 20% helyett, 30%-kal csökkentené az 1990-es évekhez képest 2020-ig szén-dioxid kibocsátásának szintjét.

Az unió végrehajtó szervének meggyőződése, hogy a környezetvédelmi célok eléréséhez, a jelenlegi pénzügyi zavarok ellenére is feltétlenül szükséges, hogy az Egyesült Királyság, valamint Európa többi nagygazdasága is szigorú pénzügyi szankciókat vessen ki iparára. Az új, 30%-os kibocsátás-csökkentési javaslat 33 milliárd font extra költséget jelentene az Európai Unió számára. A jelenlegi 20%-os cél 48 milliárd fontos finanszírozási keretet foglal magában - írja a Times.

A Bizottság javaslata megalapozott lehet a tekintetben, hogy a korábbi célkitűzést a gazdasági recesszió következtében könnyebb betartani, mivel a termelés-csökkenés miatt tavaly több ezer gyár zárt be. Ezt igazolja az az adat is, miszerint a múlt évben az 1990-es szinthez képest már 14%-kal csökkent a kibocsátás mértéke.

"Mind a nemzetközi háttér, mind a gazdasági elemzések is azt mutatják, hogy megalapozott az Európai Unió 30%-os célkitűzése" - nyilatkozta Connie Hedegaard, az unió éghajlati biztosa, aki abban reménykedik, hogy az integráció felajánlása motiváló tényező lesz a többi ország számára is.

Az új terv azonban az integráción belül is feszültséget kelt: az Egyesült Királyságban a liberális demokraták azonnal elfogadták a 30%-os célkitűzést, a konzervatívok azonban tartózkodtak a kérdést illetően. Chris Huhne liberális demokrata miniszter azt mondta, a " kormány még nem rendelkezik elfogadott állásponttal az ügyben".

Az új kezdeményezéstől az üzleti vezetők is tartanak. Jeremy Nicholson, a nagyenergia igényű felhasználók csoportjának igazgatója szerint: "A 30%-os egyoldalú lépés kárt okozna az európai gazdaságnak egy olyan időszakban, amikor nemigen engedheti meg magának ezt".

Koppenhága

Június elején Bonnban újrakezdődött a hat hónapja lezárt klímavita, azonban a légkör mit sem változott. A 12 napos találkozó lényege a tavalyi csúcs eredményeinek és felajánlásainak nyomon követése.

Tavaly decemberben nem született jogilag kötelező érvényű megállapodás, csupán politikai egyezmény. Az akkor megalkotott szövegtervezet szerint az országok 2020-ig 20-30%-os, 2050-ig pedig 50%-os kibocsátás-csökkentést vállalnak. Ezen irányelvek egyikét sem lehet számon kérni az államoktól, hiszen Koppenhágában nem született egységes megállapodás, és a létrehozott szövegtervezetet sem írta alá minden részt vevő ország. Ezért az államoknak külön-külön, 2010 decemberéig kell eljuttatnia az ENSZ számára saját kibocsátás-csökkentési javaslatait, valamint a célhoz rendelt intézkedési tervezetet.

Eredmények, vagy csak szavak?

A klímakonferencián több mint 100 ország vett részt, ebből 55 fogalmazta meg célkitűzéseit az ENSZ számára. Februárban a legnagyobb kibocsátók, India, Kína, Brazília, Japán és az Egyesült Államok is közzé tette döntését.

India 20-25%-kal, Kína 40-45%-kal, Brazília 36%-kal kívánja csökkenteni kibocsátását 2020-ig a 2005-ös szinthez képest. Japán 25%-kal csökkentené szén-dioxid kibocsátását az 1990-es évekhez képest. Az Egyesült Államok továbbra is ragaszkodik a Koppenhágában is rögzített 17%-os szinthez, mely az 1990-es adatokhoz viszonyítva csupán 3-4%-ot jelent.

Az adatokból látható, hogy Európa ambiciózus tervei ellenére nem történt nagy előrelépés. Eleve vitatható Brüsszel elkötelezettsége annak fényében, hogy a 30 %os kibocsátás-csökkentésre nem egyoldalúan, hanem a többi szereplő vállalásához igazodva tett ígéretet. Az országok vonakodását látva azonban a veszélyben lévő Afrikai Nemzetek csoportja figyelmeztetett, nem akar még egy Koppenhágát látni.