A Híd párt 8,12 százalékot kapva 14 képviselőt küldhet a pozsonyi parlamentbe, a Magyar Koalíció Pártja 4,33 százalékkal azonban a bejutási küszöb alatt maradt. Az ily módon elveszett magyar szavazatok így alapvetően a szlovák pártokat erősítik. Elsősorban Robert Ficóékat és az utolsóként a parlamentbe épphogy becsúszó Ján Slotáékat is. Ott keresendő az elveszett nyolc mandátum is...
Hosszú évek után miért éppen most nem tudott egységesen fellépni a felvidéki magyar politikai elit? Miért épp erre a választásra éleződtek ki a személyi, gazdasági és politikai különbségek, s vezettek pártszakadáshoz? Nyilván más és más választ adnának erre az MKP és a magyar koalíciót ott hagyó Híd vezetői. A budapesti bal-liberális sajtó véleményemberei természetesen máris megtalálták a kettős állampolgárságról szóló törvényben az MKP rossz szereplésének okát. Hiszen miért éppen most ne akarnának a felvidéki magyarok helyzetéből belpolitikai tőkét kovácsolni? Érvelésük azonban hamis, ugyanis ha csak a kettős állampolgárság körüli hisztéria határozta volna meg a választást, Slota nem marad meg öt százaléknál. A Híd nyolc százalékának és az MKP gyenge szereplésének magyarázata Szlovákiában keresendő.
Ott, ahol a Fico-kormányzat az elmúlt időszakban minden létező törvényes és nemtelen eszközt megragadott, hogy megossza és gyengítse ellenfeleit. Magyarokat és szlovákokat egyaránt. Partnert is talált - önkéntest avagy önkéntelenül a játékba kényszerítettet - ehhez mind a két nemzetiségből bőven.
Csak kevésen múlott, hogy ez most nem vezetett teljes sikeréhez.
Teljeshez, hiszen Ficót és Slotát pillanatnyilag mindössze öt parlamenti hely választja el attól, hogy hatalmon maradjanak.
A szociáldemokrata-szélsőjobb csoportnak 71 mandátuma van a középjobb pártok - köztük a Híd - 79 mandátumával szemben.
A négy, eddig ellenzékben lévő tömörülés tegnap kijelentette, hogy szó sem lehet semmilyen egyezkedésről Ficóékkal. Így gondolja azonban mindegyik képviselőjük is? Biztosan nem találnak öt olyan képviselőt, aki meginog?
A szlovák politika sajátos tisztítótüze lesz a kormányalakítás.
A felvidéki magyar közéleté pedig a majdani kormányzás.
Ha Fico és Slota mégis marad, akkor az lesz a kérdés, hogy a magyar politikusok tanulnak-e hibáikból, vagy továbbra is megosztottan veszik fel a harcot a nacionalista gyűlöletkeltéssel szemben.
Ha jobbközép kormány alakul, a Híd hét magyar és hét szlovák nemzetiségű parlamenti képviselőjéről derül ki, hogy a valóságban mit érnek a kampányban hangoztatott szép társadalmi és "nemzetiségek feletti" ígéretek. Hogy a bennük bízó magyar és szlovák választók- becslések szerint a Híd szavazóinak háromnegyede volt magyar - tényleges akarata, avagy a hatalmi és pártérdek diadalmaskodik-e? Kérdés az is, hogy a hatalomba kerülő Híd párbeszédre és együttműködésre törekszik-e a felvidéki önkormányzatokban meghatározó Magyar Koalíció Pártjával, avagy visszaél mostani előnyösebb helyzetével. Képes lesz-e mindkét párt túllépni ellentétein, vagy legalább egy időre félretenni nézetkülönbségeit?
Kiderül az is, hogy a Híd a szlovák pártok kezére csap-e, ha azok újra a magyar kártyához nyúlnak.
A szombati voksolás egyszerre volt az elszalasztott lehetőségek és az új esélyek választása. Az új sansszal, a Fico- és Slota-mentes kormányzás lehetőségével a Hídnak kell élnie. Az azonban az egész felvidéki politikai elit felelőssége, hogy négy év múlva ne vesszen el több mint százezer magyar szavazat.
A turáni átok ugyanis nem elkerülhetetlen nemzeti csapás, hanem a kisstílű politikai önérdek eredménye.