Három éve a román gazdasági minisztérium az új atomerőműnek több mint száz helyszínt jelölt ki - nem meglepő módon ezek csaknem háromnegyede volt erdélyi. Így már előre sejteni lehetett, hogy végül a magyarok lakta vidékre esik majd a választás.

Alapos terepszemlék és talajvizsgálatok után az illetékesek négy nagyváros - Kolozsvár, Brassó, Nagyszeben és Arad - övezetét nevezték meg, valamint a Szamos, az Olt és a Maros folyók völgyeit. Ennél többet akkor nem közöltek, pedig a Greenpeace romániai képviselői bíróságon is kérték a beruházás építési helyének pontos ismertetését. Majd az Evenimentul zilei napilap megszellőztette, hogy a Szilágy megyei Nagyilonda, Konkolyfalva és Hosszúrév települések környékén, Dés városától 40 kilométernyire, a Szamos völgyében épülhet meg az atomerőmű.

A lap értesülését a román gazdasági tárca nem kívánta megerősíteni, csupán annyit közölt: a helyszín a nukleáris technológia kiválasztásának függvénye.

Szomszédunk új energiakomplexumának tíz év múlva már üzemelnie kellene, a hivatalos megnyilvánulásokban viszont egyre gyakrabban 2030-at hallani. Az atomerőmű várhatóan kétreaktoros lesz, legalább 1000-1000 megawattos teljesítménnyel, s külföldi együttműködéssel valósulhat meg - valószínűleg francia technológiával. Románia délkeleti részén, a Duna-parti Cernavodán egyébként már 1996 óta működik atomerőmű, alapkövét még 1982-ben rakták le.

Első reaktorának több mint 700 megawatt a teljesítménye, akár a 2007-ben átadott második blokknak. (Mindkettőnek egy kanadai-olasz konzorcium volt a kivitelezője.) A két reaktor az ország energiaszükségletének 18 százalékát fedezi. A tervek szerint 2015-16-ig még két finn típusú, 720-720 megawattos reaktorral bővül a telephely. Amikor párhuzamosan működnek majd az erdélyi és dél-romániai atomerőművek, az ország energiaszükségletének legalább 60 százalékát fogják biztosítani. Románia fő célja ugyanis a térség államaitól való energiafüggetlenség elérése.

A cernavodăi 3-as és 4-es blokkok 3-3 milliárd euróra becsült költségének 30 százalékát befektetők fedezik, a többit hitelből biztosítják. (A 2-es reaktor megépítését például uniós kölcsönök is segítették.) A befektetők a majdani energiaszolgáltatásokból kapnák vissza pénzüket, illetve nyereségrészesedésre számíthatnának. Feltehetően nem lesz ez másként a nagyilondai atomerőmű esetében sem: a beruházás iránt máris jó nevű cseh, belga, olasz, német és spanyol energetikai cégek érdeklődnek.

A több évtizedes atomenergiaberuházások és uránércbányászat dacára Romániában csak 2001-ben készült jogszabály a radioaktív hulladékanyagok szakszerű, biztonságos tárolásáról. Cernavodă 20 ezer fős lakosságának 86 százaléka ellenezte, hogy a város körzetében legyen az uránsalak-tároló, s miután ezt mégis megépítették, az önkormányzatnak nagy nehézségei adódtak abból, hogy a veszélyességi illetéket behajtsa az atomerőmű gazdáitól. A brit The Times lap nemrég pedig arról cikkezett, hogy az Európai Unió tagállamainak közös radioaktívhulladék-temetője is Romániában épülhet meg.