- A washingtoni külügyminisztérium közleménye - az ön amerikai útjával kapcsolatban - nem győzte hangsúlyozni Magyarország stabilizációs szerepét a térségben. Mitől értékelődött fel hazánk ilyen mértékig az amerikai diplomácia szemében?

- Magyarország politikailag a legstabilabb államok közé tartozik a térségben, mivel a parlamenti választások eredményeként a kormányzó pártszövetség a kétharmadosnál is nagyobb többséget kapott. Ez a politikai stabilitás lehetőséget ad arra, hogy a magyar gazdaság is megerősödjön. Mindez nyilvánvalóan kihat a térségre, Közép- és Délkelet-Európára. De azért ne feledjük, hogy az amerikai érdeklődés elsősorban a Nyugat-Balkán felé irányul, mert ezen a területen még nem fejeződött be az "egységes és szabad Európa" megteremtése. Ilyen szempontból Magyarország szerepe kétségkívül felértékelődött, mivel a politikai és az ebből következő gazdasági stabilitás ki kell hogy sugározzon a térségre, elsősorban déli irányba. Ebből a szempontból igen lényeges, hogy a jövő év első felében Magyarország tölti be az Európai Unió soros elnöki posztját, és erre Washingtonban igen nagy várakozással tekintenek.

- Mennyiben növeli hazánk diplomáciai mozgásterét, hogy a magyar nemzeti érdekek a térségben egybeesnek az első számú nagyhatalom érdekeivel?

- Kétségtelen, hogy egybeesnek. Az Egyesült Államok a politikai és gazdasági stabilitásban érdekelt, abban, hogy a Nyugat-Balkán minél előbb csatlakozhasson azokhoz az euroatlanti szervezetekhez, amelyekbe mi is éveken keresztül be akartunk kerülni. Magyarország ezt minden lehetséges eszközzel támogatja. Bízunk abban, hogy a mi elnökségünk alatt sor kerülhet Horvátország csatlakozási szerződésének aláírására is. De azt is szorgalmazzuk, hogy Horvátország integrációja után ne álljon meg a bővítési folyamat, tehát Európa újraegyesítése tovább folytatódjon.

- Az Egyesült Államok nemcsak Délkelet-Európa iránt mutat érdeklődést, hanem a teljes középeurópai régió iránt is. A térségben talán Lengyelország a legfontosabb szövetségese. Magyarország most nagyon is bensőséges együttműködést kíván Varsóval kialakítani. Mindez új stratégiát jelentene itt, Európa közepén?

- Nem hiszem. A dolog lényege az, hogy mi meg akarjuk őrizni a Visegrádi Együttműködést. Úgy látjuk, hogy az elmúlt majd két évtized bebizonyította: Visegrádra szükség van. Elsősorban nekünk, közép-európai országoknak, de Európának is. Az sem kétséges, hogy a Visegrádi Együttműködés tengelyében a megerősített lengyel-magyar szövetség, barátság kell hogy álljon. Ezt a stratégiai szándékot fejezte ki Orbán Viktor miniszterelnök első külföldi útja, amely Varsóba vezetett. Ugyanakkor ki akarjuk bővíteni a közép-európai politikánkat. Dél felé is jobban figyelünk: nemcsak Szlovéniáról, Horvátországról, Szerbiáról, Romániáról van szó, hanem a térség többi államáról is, amelyek történelmileg nagyon közel állnak hozzánk, de ezt az utóbbi években nemigen vettük észre. Nekünk nagyon fontos Délkelet-Európa felemelkedése, mert Magyarország csak ekkor fog igazán elkerülni a perifériáról. Van egy keleti és egy nyugati iránya is ennek a közép-európai politikának. A magyar EU-elnökség idején megrendezzük a Keleti Partnerség csúcskonferenciáját, ami az Európai Unió keleti irányú érdeklődését testesíti meg. A nyugati irány többek között a Duna-stratégiát jelenti, amely bekapcsolja Ausztriát, Bajorországot is a térségbe. A Duna-stratégia egy olyan dimenziót ad a közép-európai politikánknak, amelynél hatékonyabbat nehéz lenne találni.

- Említette a Visegrádi Együttműködés sikereit. Az elmúlt időszak magyar-szlovák ellentétei mennyire terhelték meg a közös gondolkodást? Csehország például egyértelműen felsorakozott Szlovákia mellett.

- Nehéz megmondani, hogy most mennyire sikeres a Visegrádi Együttműködés. Ha kicsit visszatekintünk, akkor láthatjuk, hogy az együttműködés minősége mindig is hullámzott. Nagymértékben függött attól, hogy milyen szelek fújtak Pozsonyból vagy éppen Prágából. Most úgy érzem, hogy a következő hónapokban és - reményeim szerint - években is kedvező lesz a széljárás. Tudjuk, hogy mind Prágában, mind Pozsonyban jobbközép kormány lesz. Ez nem azt jelenti, hogy az összes vitás kérdés magától meg fog oldódni, de mindenféleképpen kedvezőbb hangulat alakul ki. Finomabb lesz mindenekelőtt a stílus, a nyelvezet, a szóhasználat. Mindez lehetőséget ad arra, hogy új lendületet vegyen a Visegrádi Együttműködés. Mi mindenféleképpen ezen fogunk dolgozni. Természetesen ennek fontos eleme, hogy miként alakulnak a magyar-szlovák kapcsolatok a következő hetekben, hónapokban. Minden vitás és nem vitás kérdésről tárgyalni akarunk, amint megalakul az új szlovák kormány. A magam részéről derűlátó vagyok.

- Az alakuló jobbközép szlovák kabinet programjából hiányzik a nemzetiségi törvény, és úgy tűnik, hogy meglehetősen elnagyoltan foglalkozik a már hatályos nyelvtörvény módosításával.

- A szlovák kormányprogram megfogalmazásába nem tudunk és nem is kívánunk beleszólni. A mi dolgunk, hogy pontosan feltérképezzük a helyzetet, lássuk, melyek azok a területek, ahol véleményeltérések vannak. Valóban ilyen például a nyelvtörvény kérdése. Tudjuk, hogy bizonyos gesztusokat mindenféleképpen meg kell majd tennie az új szlovák kormánynak. Azt hiszem, hogy nekünk nem a kormányprogram szövegéből kell kiindulnunk. Az a lényeg, hogy mi mit kívánunk elérni.

- Közép-Európa nemcsak az Egyesült Államok szemében értékelődött föl, hanem Oroszországéban is. Moszkva egészen más hangot üt meg manapság Varsóval, amellyel korábban súlyos összetűzései voltak. Versenyfutás kezdődött volna a két nagyhatalom között a térségért?

- Én más tendenciákat látok. Úgy érzem, hogy általában javul a helyzet a globális rendszeren belül. Ennek egyik fő eleme az amerikai-orosz viszony lényeges javulása. Hozzáteszem, érzékelek párhuzamosságot - persze a méretekben lévő hatalmas különbségek elismerése mellett - az amerikai és a magyar törekvések között. Átlátható, megbízható, kölcsönös, megértésen és tiszteleten alapuló viszonyt akar Washington Moszkvával kiépíteni. Ez nagyon fontos, mert ez a két ország még mindig rendelkezik a nukleáris robbanófejek olyan mennyiségével, amelyekkel ugyanúgy el tudnák pusztítani a világot néhány perc alatt, mint huszonöt vagy harminc évvel ezelőtt. Az más dolog, hogy most erről kevesebbet beszélünk, mert a veszély lényegesen csökkent. Nekünk az az érdekünk, hogy zökkenőmentes legyen az energiaellátás, hogy áttekinthető és megbízható legyen a magyar-orosz kapcsolat. Nem hiszem, hogy orosz viszonylatban tartanunk kellene bármilyen kockázattól, amelyekről régebben szó esett.

- Amerikai útja során többször is hangsúlyozta Magyarországnak az atlanti katonai rendszer iránti elkötelezettségét. Ezt amerikai részről jól fogadták, különösen hazánk afganisztáni jelenlétét, és katonai kontingensünk létszámának növelését. Viszont más NATO-országok fontolgatják csapataik visszahívását. Mennyiben osztja ez meg a NATO-t?

- Maga az Egyesült Államok elnöke is jelezte, hogy 2011 második felétől megkezdődhet az amerikai csapatok létszámának csökkentése. Tehát nem azt mondjuk, hogy mi mindenáron ott akarunk maradni, hanem azt, hogy alapvető szövetségi érdek, hogy ha együtt mentünk oda, akkor együtt is távozzunk, és ezzel egy idejűleg keressük a politikai megoldást. Én az amerikai televízióban is azt mondtam el, nem tartom valószínűnek, hogy ezt a háborút katonai eszközökkel meg lehet nyerni. Ugyanakkor úgy hiszem, hogy a nyugati világ egész egyszerűen nem engedheti meg magának, hogy ezt a háborút katonailag elveszítse. Ebből az következik, hogy nincs más megoldás, mint a politikai. Ez egy tágabb térségre vonatkozó konfliktuskezelést jelent, be kell kapcsolni Pakisztánt és nagy valószínűséggel Indiát, sőt más hatalmakat is. Meggyőződésem, hogy csak ez lehet a kiút. Amikor megvan a politikai megoldás, Magyarország a lehető legnagyobb örömmel fog távozni Afganisztánból.

- Az őszi lisszaboni NATO-csúcson szóba fog kerülni ez a menetrend?

- A lisszaboni csúcs célja a NATO új stratégiai koncepciójának a kialakítása. Ez fontos döntés lesz Magyarország nemzeti érdekeinek szempontjából is. Nekünk továbbra is a leglényegesebb szempontunk a területünk védelme. Ezt a washingtoni szerződés ötödik cikkelye garantálja, amely meghatározza a kollektív védelem fogalmát, vagy is ha támadás ér egy tagállamot, az összes szövetséges a saját területe elleni agressziónak tekinti azt. Ezt kell megerősíteni. Itt arról van szó, hogy az új típusú támadások, amelyek nem hagyományos módon történnek, például egy ország számítógéprendszerének a megbénítása, mennyiben tartoznak a kollektív védelem körébe. Ugyanakkor vannak olyan támadások, amelyeket nagyon nehéz lokalizálni, ilyen például a nemzetközi terrorizmus. Tehát globális jellegű fenyegetésekről beszélhetünk. Az új stratégiai koncepciónak ezeket az új, területhez nem köthető veszélyeket is megfelelően kezelnie kell.

(G. Fehér Péter - Heti Válasz)