Télen hideg volt a cellában. Időnként fűtöttek, fűtögettek egy kicsit, de ez sem javított sokat. Megesett, hogy reggelre befagyott a víz a ceglédi kannában. Nyolc négyzetméteren élt itt négy elítélt. Nyolc négyzetméteren úgy, hogy a két emeletes ágy már önmagában elfoglalt négy négyzetmétert.
Mosakodni egy lavórban lehetett, a szükségletek elvégzésére pedig ott volt egy kübli a cella egyik elfüggönyözött sarkában. Télen még csak hagyján, de a nyári melegben borzalmas szagot árasztott, annak ellenére, hogy rajta volt a fedele.
Étkezés tekintetében sem volt jobb a helyzet. Reggel brómos fekete egy kis kenyérrel, aztán délben valamilyen szerény ebéd, estére még szerényebb vacsora. Háromféle levest különböztettek meg a rabok. A Petőfi-levest, amelyet "minek nevezzelek" levesnek becéztek, a Zilahy-levest, amely a "valamit visz a víz" nevet kapta, meg a kínai levest, amelyet "pan csunk van csak" levesként emlegettek. Hús vasárnap került az ételbe, egy kis lóhús persze.
Ez volt a kalocsai női börtön 1956 után. Itt még - a régi börtönhagyományoknak megfelelően - elkülönítették a politikai és a köztörvényes elítélteket. A munkahelyen, a börtön varrodájában is külön szalagon dolgoztak, de ahogy szabadultak egyes politikai foglyok, lassan megindult a keveredés.
Wittner Mária emlékei ezek, aki egyébként egészen a szalagvezetői posztig vitte Kalocsán, sőt elvégzett egy ide illő tanfolyamot is. Papírt mégsem adtak neki róla. Nem kertelt a börtönvezetés, amikor közölte Wittner Máriával, hogy fölösleges lenne minden bizonyítvány, hiszen kint, az életben soha semmilyen vezetői beosztásban nem dolgozhat, örüljön annak is, ha egyszerű varrónőként el tud helyezkedni egyáltalán.
A parancsnokság tisztjei és a fegyőrök nem voltak egyformák. Valamiben viszont mégis nagyon hasonlítottak. Még a legkisebb emberséges gesztust is meg kellett gondolniuk a foglyokkal szemben, hiszen tele volt a börtön besúgókkal, akik nemcsak a rabokra, de a fegyőrökre is vamzeroltak.
Amúgy két műszakban dolgoztak a női elítéltek a varrodában. És mit csináltak ezen túl? Wittner Mária például olvasott. Az a furcsa helyzet állt elő, hogy amíg a kinti könyvtárakban számos kötetet kivontak a forgalomból, mert nem erősítette a dolgozó osztály szocialista tudatát, addig a börtönben ezzel nem törődött senki. Nagy könyvtára volt a kalocsai fegyintézetnek, benne sok-sok odakint indexen levő művel, például Kant köteteivel.
Wittner Máriát 1958-ban halálra ítélték, ám ezt nem sokkal később életfogytiglanra változtatta a bíróság, s 1959 márciusában került Kalocsára. Hogy mit csinált a forradalom alatt, miért ítélték el, arról nem beszélt a zárkában. A besúgók miatt nem. Mindenki így volt ezzel, aki sokat beszélt, eleve gyanús lett. Pláne, ha sokat kérdezett. Bármilyen, jelentéktelennek tűnő információ elegendő lehetett a rendszernek és a kádári bosszúnak arra, hogy újabb embereket fogjon le, s újabb ügyeket kreáljon. Például Hrzova Erzsébetről, Wittner Mária zárkatársáról is csak annyit lehetett tudni, hogy a Vígh utcában harcolt a forradalom alatt, s életfogytiglant kapott.
Ugyanebben a zárkában raboskodott gróf Andrássy Ilona is, bizonyítékaként annak, hogy sok esetben nem volt szükség semmilyen konkrét tettre, már a származása miatt is lecsuktak valakit a megtorlás során. A férjét nem engedték beszélőre. Ezért ő egy barátját küldte le Budapestről, mondván, nézze meg, hogy van Ilonka. A barát azonban sohasem érkezett meg a beszélőre, útközben súlyos autóbaleset érte. Nem halt meg, de megvakult. Szabadulása után Andrássy Ilonka járt fel hozzá felolvasni.
Egy másik sors a rabtárs Komáromi Kornélia sorsa. Bírónak készült. Számtalanszor ugratták őt a börtön jellegzetes fekete humorával, mondván, "bíró akartál lenni, rab lett belőled". Sokat szenvedett Tímár Ágnes, aki eredetileg ciszterci szerzetes volt. A kádári klerikális perben ítélték el, odabent is végzettségének megfelelően, építészmérnökként dolgozott. Mindenütt belekötöttek.
Nagy lelkierő kellett az ilyesmi elviseléséhez. Lelkierő ott, ahol az embert nemcsak a vele, de a másokkal megesett igazságtalanság is bosszantja. Szólni, tiltakozni éppenséggel lehetett. Húsz napjával mérték érte a szigorítottat, illetve a sötétzárkát. Egyik nap kenyér és víz, a másik nap fél adag börtönkoszt.
Mi lett amúgy a spiclik sorsa? Wittner Mária mesélte, hogy megpokrócozták őket. Volt olyan felügyelőnő, aki pontosan tudta, mi történik ilyenkor a zárkában, hallotta, hogy az áldozat segítségért kiált, de csak igen nagy késéssel jött oda az ajtóhoz. Ennyit tehetett.
A börtön operatív szolgálata nem volt elég gondos. Többször megesett, hogy elvittek valakit úgymond pótnyomozásra. De ha nem kapott utána új ítéletet, már mindenki tudta, hogy vamzer, akit odafönt, a Fő utcában valamilyen fontos fogoly mellé ültettek.
Élénken él Wittner Mária emlékezetében Klimkó Ágnes alakja, aki a híres sebészprofesszor, Klimkó Dezső lánya. Másodéves orvosegyetemista volt, amikor letartóztatták, s ezzel kitiltották az ország összes egyeteméről.
Ott volt Sipos Jutka is, akinek kivégezték a bátyját, a nővére pedig disszidált. A testvére egészen 1991-ig élt Németországban, de sohasem fogadta el a német állampolgárságot. A magyart pedig automatikusan elvették tőle. Hontalan volt. Amikor végre hazajött, Wittner Mária segített neki újra megszerezni a magyar állampolgárságot. Jutka viszont szabadulása után öngyilkos lett. Ha az lett...Wittner Mária szerint nem az az ember volt, aki ilyet tenne.
Ugyancsak szomorú sorsa volt egy másik rabtársnak, Opoczki Istvánnénak. Csinos, szőke hajú, teltkarcsú asszony volt. Azzal vádolták, hogy ő szervezte a december 4-i asszonytüntetést 1956-ban.
Pesten többek között úgy kínozták a Kádár-pribékek a vizsgálat során, hogy feldugtak a hüvelyébe egy gumibotot.
Méhrákban halt meg.
Kalocsai évei elől egyébként nem futhatott el. Wittner Máriát egészen a rendszerváltásig figyelték. Sőt, azután is. Wittner Mária szerint egyszer össze kellene írni a Kalocsán raboskodott összes politikai fogoly nevét. Az 1956 előttiekét éppúgy, mint a forradalom utániakét. S egy nagy emléktáblára felírni mindegyiket.
Börtönviszonyok 1956 után
A börtönök a Belügyminisztérium Büntetés Végrehajtás Parancsnoksága alá tartoztak. A rabokra a börtönőrök, a börtönőrökre és rabokra is egyaránt a karhatalmista elhárító tiszt vigyázott. November 4-től 1957 januárjáig az orosz MVD adta az őrséget, majd fokozatosan a belső őrséget a börtönőrök, januárban pedig a külső tornyok őrségét is átadták a Börtön Parancsnokságnak. A külső őrséget még egy évig a pufajkások néven közismert karhatalom, a munkásőrség, sok esetben vezényelt kiskatonák adták. A BV állományába nagy számban toboroztak görög menekülteket, akiket a köznyelv "janicsároknak" becézett. Az Országos Börtönparancsnokság elhárító parancsnoka Potecz József volt, karhatalmista őrnagy, aki az ötvenes években a recski tábort vezette. A rabok is csak a "recski hóhér" néven emlegették. A politikai elítéltek 85 százaléka ötvenhatért ült. A többiek régebben elítélt háborús bűnösök és a Rákosi-féle koncepciós perek maradványai, akiket elfelejtettek rehabilitálni. Az utóbbiak 1956-ban szabadultak feltételesen. A karhatalom egy részüket begyűjtötte, mások kisebb bűncselekmények miatt kapták vissza új eljárás keretében mint visszaesők a 10-15 éves ítéleteket, összbüntetésbe foglalva. (Részletek Kopácsi Judith írásából - internet)
Egy kis történelem
A Kalocsai Királyi Törvényszéki Fogházat - a Királyi Ügyészséget, a Királyi Járásbíróságot és a telekkönyvi hivatalt is magába foglaló - "Törvényház" részeként 1897-ben adták át rendeltetésének. A fogház mellett rabműhely és rabkórház is létesült, 1916-ban női dologházat hoztak létre, amelynek működtetését a fogház személyzete látta el. 1949-től Kalocsai Megyei Bíróság és Fogház az intézmény neve, a bíróság azonban 1950 áprilisában megszűnt. A Kalocsai Fegyház és Börtön - alapító okirata szerint - 1950-ben létesült. Ez év augusztusában a Márianosztrai Fegyház és Börtönből a női elítéltek egy részét ide szállították át. Az elítélteket eredetileg karbantartási, mezőgazdasági munkákkal, illetve kosárfonással, majd 1953-tól a Kalocsai Konfekcióipari Vállalat keretében - elsősorban munkaruhák gyártásával - foglalkoztatták. (Internet - Wikipédia)