Hol itt a botrány?
Nem volt előre lejátszott meccs Schmitt Pál államfői kinevezése - állítja Navracsics Tibor. A közigazgatási miniszter, egyben a kormányfő helyettese a kifüggesztési üggyel kapcsolatban elismeri: nem minden döntésüket vezérli a célracionalitás.
- Megszánták a szocialistákat?

- Bizonyára vannak köztünk, akik igen, én mindenesetre korántsem látom őket sajnálatra méltónak.

- Épp ez az. Az önök jóvoltából ismét ők lehettek a vicces törvényjavaslatot beterjesztő trendi társaság, szemben a saját politikai nyilatkozatát hatalmi szóval kihelyeztető kormánnyal.

- Netán vicces a mások által vallott értékeket gúny tárgyává tenni? Gyurcsányék ezt tették a Nemzeti Együttműködés Nyilatkozatának kifüggesztését karikírozó törvényjavaslatukkal. Mi, akármilyen keményen támadtuk az MSZP-t, egyre mindig ügyeltünk: az általuk vallott értékeket soha nem gúnyoltuk ki. Nem véletlenül nem nevetek most sem, amikor azokon az értékeken röhögnek, amelyekre az identitásunkat építjük.

- Biztos, hogy az értékeket nevették ki, s nem a nyilatkozat öntömjénező kitételeit, például hogy "forradalom történt a szavazófülkékben"? Listán 53 százalék már forradalom?

- Az ellenzék állandóan előjön ezzel, miközben az egyéni körzetekből 173-mat nyertünk. Ez jócskán meghaladja nemcsak az 53 százalékot, de a kétharmados mandátumarányunkat is, tehát nyugodtan tekinthető a változás iránti igény forradalmi megnyilvánulásának.

- Politológusként ön el tudja magyarázni, minek nevezzük a régi rendszert, amelyet állítólag leváltottunk?

- A történészek szokták megállapítani, hogy mikor váltanak le egy rendszert, s utólag adnak nevet a korszakoknak. Csakhogy akár Margaret Thatcher, akár Ronald Reagan, Tony Blair vagy, urambocsá', Gyurcsány Ferenc példáját vesszük, azt látjuk: a győztes a Fideszénél jóval kisebb arányú diadala után is új rendszer kezdeteként írja le a történteket. Politológusként éppen hogy tudom: nincs ebben semmi különös.

- Abban viszont a Fidesz-szavazók számára is van, hogy ők állítólag megalapították a nemzeti együttműködés rendszerét. Hogy is tették volna, ha e szókapcsolat el sem hangzott a kampányban?

- Hogy mekkora lesz a választók változás iránti vágya, nem láthattuk előre. Csak a választásokon derült ki, hogy a polgárok egyértelmű választóvonalat húztak a múlt és a jövő közé. A definíció ezért sem hangzott el. Azt viszont nyilvánvalóvá tettük: ha nagy felhatalmazást kapunk, nagy változások lesznek. Így hozzányúlunk azokhoz a területekhez is, amelyekhez eddig azért nem sikerült, mert nem jött létre megállapodás a korábbi kormánypártok és az ellenzék között. A szocialisták most is azt a törekvésünket nevették ki, hogy szerettünk volna olyan értelmezési keretet adni az előttünk álló éveknek, amelyet minden parlamenti párt elfogad.

- Az ellenzék nem szavazta meg, így ez egy kormánypárti politikai nyilatkozat, igaz?

- Igaz.

- Mit keres akkor a közhivatalokban?

- Nézzük meg, mit tartalmaz: béke, szabadság, egyetértés, egészség, munka, család - egyik sem egyetlen párt értéke. Legalábbis bízom benne, hogy ezek fontosságát minden párt magáénak vallja. A nyilatkozat parlamenti vitája során nem is tiltakoztak ezek ellen, joggal remélhettük tehát, hogy van egy konszenzusos értéktartomány, melynek deklarációja kifüggeszthető a kormány alá rendelt hivatalokban, hiszen tartalma nem sértő, a demokrácia iránt elkötelezett, ráadásul nem kötelező elolvasni. Ma sem értem, hol itt a botrány. Jellemzőnek tartom, hogy az egész azzal kezdődött: Gyurcsány Ferenc a blogjában támadást indított a nyilatkozat ellen. Mindennél fontosabb számukra, hogy ezekben az értékekben ne értsen egyet a politika. Ha egyetért, nem jöhetnének többé azzal, hogy a Fidesz háborús, antidemokratikus, antiszemita. Ők is tudják, hogy nem az, ezért volt fontos kigúnyolni a nyilatkozatot.

- Így még egyértelműbb: önök csak veszthettek a kifüggesztési ügyön. Nem látták előre?

- Nem minden lépésünket vezérli a célracionalitás. Van úgy, mint ez esetben is, hogy nem az a szempont: hány szavazót tudunk még magunk mellé kötni. A politika célja olykor a közösségteremtés is lehet.

- Azért van ellentmondás a nemzeti együttműködés kinyilvánítása és a gyakorlat között. Miért nem kérdezték meg a polgárokat például arról, kit látnának szívesen a köztársasági elnöki székben, ha öt éve még fontos volt a véleményünk ez ügyben?

- Öt éve más volt a helyzet. Mádl Ferenc minden közvélemény-kutatás szerint élvezte a polgárok bizalmát, a szocialisták viszont Szili Katalint jelölték, akit még az SZDSZ sem támogatott. Tiszta vizet akartunk önteni a pohárba, ezért logikus volt, hogy megkérdezzük a polgárokat: valóban Szili Katalint látnák-e szívesen a Sándor-palotában? Akik véleményt nyilvánítottak, többségükben azt szerették volna, hogy Mádl Ferenc maradjon, ő viszont nem vállalta, így került a képbe Sólyom László. Most nem volt káosz, a parlament döntésképességéhez kétség sem fért, a tiszta víz tehát már benne volt a pohárban.

- Nem egészen: Schmitt Pált látszólag házelnöknek hívták haza, majd hirtelen megválasztották államfőnek. Erre mi szükség volt?

- Az Országgyűlés házelnöknek választotta. Később annak rendje és módja szerint lezajlott az államfő-jelölési folyamat és a választás, s több jelölt közül ő lett, akire mind a kereszténydemokraták, mind a Fidesz rábólintott.

- Nem volt lejátszott a meccs? - Hiszen Orbán Viktor egy személyben jelölt, s nyilván nem egy héttel az államfőválasztás előtt találta ki, ki legyen Magyarország első közjogi méltósága.

- A hivatalos jelölést valóban ő tette meg, előtte viszont folytak az egyeztetések, több név is forgott a frakciókban. A végleges döntés akkor született, amikor kikristályosodott, hogy Schmitt Pált mindkét képviselőcsoport elfogadja.

- A Schmitt-elnökség akkor logikus, ha átmeneti a félprezidenciális rendszer felé. Ön viszont máris nyilatkozta, hogy nem ez a terv.

- Az újságírói kérdés arra vonatkozott, hogy ha már új alkotmány lesz, nem Orbán Viktor lesz-e a következő, már erősebb jogosítványokkal rendelkező köztársasági elnök. Erre mondtam, hogy mai tudásom szerint 95 százalékig biztos vagyok abban, hogy nem ő váltja majd Schmitt Pált.

- Pedig mintha máris félelnöki rendszer működne: Schmitt bevallottan nem lesz ellensúly, Orbán Viktor a kormány fölött áll, s mintha ön vinné a hagyományos miniszterelnök-szerepet.

- Tény, hogy a kormányzás technikai kérdéseivel én foglalkozom, és az is biztos, hogy Orbán Viktor más felfogású miniszterelnök, mint Antall József és Horn Gyula vagy Medgyessy Péter volt. Ők amolyan "első az egyenlők között" típusú kormányfők voltak, Orbán Viktor és például Gyurcsány Ferenc pedig olyan kormányzást valósított meg, amelyben a miniszterelnök kiemelkedik a kormányzati szerkezetből. Az Alkotmány mindkét szerepfelfogásra lehetőséget ad. Orbán Viktor formális jogosítványai ettől még nem nőttek meg. Az, hogy minden korábbinál erősebb szereplő, annak a felhatalmazásnak köszönhető, amelyet a Fidesz a választáson kapott.

- Hogy telnek eddig a kormányzat mindennapjai? Bevált a csúcsminiszteri rendszer?

- Halálos sebet, amely miatt elvérezhetne a kormányzat szervezete, nem látok. Persze folyamatosan csiszolódik az államtitkárok és a miniszterek szerepkörének meghatározása: az, hogy hol ki mennyi felelősséget visel, minisztériumonként változik, s függ a politikusok személyiségétől is. Ha lesznek problémák, azok várhatóan később jelentkeznek majd - nagy gond lenne, ha már most ilyesmivel szembesülnénk.

- Azért van, hogy egy államtitkár maga sem érti, miért nem ő felügyel egy területet. A kultúráért felelős Szőcs Géza még petíciózni is kezdett, hogy ne önnél legyen a külföldi magyar intézeteket felügyelő Balassi Intézet.

- Szőcs Géza eredetileg úgy gondolta, hogy a kulturális intézeteknek kizárólag kulturális missziót kell folytatniuk, amikor azonban beszélgettem vele erről, ő is megértette, hogy szakítani szeretnénk a szokásos ágazati szemlélettel. Az intézetek az egész országot képviselik; egy kicsi Magyarországnak kell lenniük, így logikus, hogy minden tárca képviselője beleszólást kapjon a működésükbe. Mivel pedig a tárcakoordináció az én minisztériumomhoz tartozik, ésszerű, hogy ide tartozzanak az ilyen tevékenységet végző intézmények.

- Már kormánybiztost is kinevezett, hogy rendet rakjon a külföldi magyar intézetekben. Retteghetnek az oda bújtatott Hiller-ejtőernyősok, jön a nagytakarítás?

- Aki jól teljesített, annak nincs félnivalója.

- A kormánytisztviselőkkel szemben viszont lehetővé tették az indoklás nélküli elbocsátást. Hányan kerülnek utcára?

- A szavazás óta eltelt másfél hét, mégsem kószálnak állástalan ex-kormánytisztviselők tömegei az utcán. Én legalábbis nem találkoztam velük.

- Mi értelme volt a törvénynek, ha nem az, hogy elküldhessenek egy rakás embert?

- Jelentős minőségi problémák vannak a közigazgatásban, eddig viszont csak úgy lehetett felmondani egy tisztviselőnek, ha az alkalmatlanságát bizonyították. Ez gyakorlatilag lehetetlen, hiszen egy köztisztviselő általában nem papírral bizonyítható módon - például a megfelelő szakirányú képzettség hiánya miatt - vált alkalmatlanná. Inkább azért, mert nem érezte magáénak a köz szolgálatát. Ezért szerettük volna az államigazgatást jobban elhatárolni az önkormányzatiságtól; a kormány alkalmazásában állók számára pedig minőségértékelési és ösztöndíjrendszert is létrehozni amellett, hogy életpályamodellt biztosítunk nekik. Alapvető átalakításra készülünk, hogy hatékonyabbá váljon a munkavégzés.

- Miért nem inkább az egészségügyi vagy oktatási reformba vágnak bele?

- Azért a közigazgatással kezdtük, mert Magyarország versenyképességét jelentősen rontja ennek a struktúrának az elavultsága. Az, hogy a gazdasági válságnak ilyen súlyos következményei voltak idehaza, csak részben vezethető vissza világgazdasági okokra. Jelenleg a hatékony ügyintézés helyett inkább elhárító magatartást tapasztalnak azok, akiknek a közigazgatás valamely területével akad dolguk.

- Ezt oldja meg, ha létrehozzák az ispánságoknak becézett megyei kormányhivatalokat?

- Ma megyénként körülbelül harminc különálló szervezet működik; ezeket egységesítjük. Tévedés, hogy az állam ezzel az átalakítással növeli a hatalmát: csupán egyszerűbbé válik a szerkezet. Ráadásul ahhoz az eddigi gyakorlathoz képest, amelyben az állam feladatokat adott, ám ezek ellátásához pénzt nem biztosított az önkormányzatoknak, tisztább viszonyokat teremt, ha az állam maga vállalja a feladatot, és erre forrást is biztosít.

- Ezek szerint nem lesz szükség önkormányzatokra?

- Ha egy közösség számára fontos, hogy társadalmi munkában dolgozó polgármester álljon az élén, miért kellene gátat vetni ennek? Ezért álkérdés, hogy kell-e több mint 3000 önkormányzat. Az viszont jogos felvetés, hogy minden faluban szükség van-e mondjuk külön építésügyi hatóságra. Világosan látszik, hogy az oktatás és az egészségügy körül lesznek még viták, és mivel fontos kérdésekről van szó, ezekre hagynék is időt. Később mindezt az önkormányzati törvényben kell rendezni.

- Azt tehát nem erőből, önálló képviselői indítványként passzírozzák majd át a parlamenten?

- Mivel a frakcióban sok a polgármester és megyei közgyűlési elnök, akik jól látják a rendezésre szoruló problémákat, az önálló képviselői indítvány ellen sem lenne kifogásom. Az önkormányzati törvényt azonban a kormány nyújtja be, s jövőre lesz idő a részletes vitára is. A cél, hogy a folyamat végén az állam intézményei, a közigazgatás úgy működjön, mint a svájci óra: halkan, észrevétlenül ketyegjen, s mindig pontosan lássa el a feladatát.