- Mi volt a célja a biciklis kirándulásnak?
- Ez sokkal több volt, mint egy egyszerű kerékpártúra. Magyarország határon túli politikájában jelentős változások mentek végbe az utóbbi időben. Olyan törvényeket fogadott el a Magyar Országgyűlés, amelyek fél évvel ezelőtt még elképzelhetetlennek tűntek. Például a nemzeti összetartozásról szóló törvényt, ennek emléknapja is lesz az iskolákban, és örömteli lesz az is, hogy minden diák tanulmányai alatt eljut határon túli magyarlakta területekre. A legnagyobb eredmény, hogy a határon túlra rekedt magyaroknak lehetőségük nyílik több évtizedes álmuk megvalósítására, a magyar állampolgárság fölvételére. Ezzel a túrával nyomatékosítani szerettük volna, hogy mindenki vegye észre, korszakváltás történt a magyar-magyar kapcsolatokban.
- Ki szervezte a túrát, és kik vettek részt rajta?
- A túrát Lánczi Tamás barátommal álmodtuk meg. Én már kétszer végigtekertem Erdélyt, és évek óta terveztem, hogy elmegyek biciklivel a csíksomlyói búcsúra. Tamásé volt az ötlet, hogy a Székely-gyors mintájára, próbáljunk valamilyen katartikus közösségi élményt is kialakítani a politikai változások mellé. Az útvonal kialakításánál szerettük volna, ha magyarlakta területeken haladunk át, és elkerüljük a legforgalmasabb utakat. Mivel mindenképpen egy nagy létszámú, látványos túrában gondolkodtunk, tudtuk, hogy ennek megszervezéséhez profikra is szükség van, ezért bevontuk Eisenkrammer Károlyt, a legnagyobb hazai kerékpáros rendezvények egyik főszervezőjét. Érdekesség, hogy ő végigversenyezte a fél világot, de Erdélyben velem volt először a túra útvonalbejárásán. Ő szervezte a túra technikai részét, a szervizkocsit, a motoros felvezetést, a rendőri biztosítást, szállást, étkezést, programokat. Biciklis honlapokra, kerékpárosok címére küldte el a meghívókat, így döntően aktív biciklisek jöttek el. Külön szeretném megköszönni Sólyom László államfőnek, hogy vállalta a fővédnökséget, és ezzel jelentősen megkönnyítette számunkra a túra szervezését.
- Hol és hogyan ünnepelték augusztus 20-át?
- Reggel Marosvásárhelyen indulás előtt a román rendőrkapitány boldog, kellemes ünneplést kívánt nekünk. Este Székelyudvarhelyre érkeztünk, ahol Bunta Levente polgármester fogadott minket, és elmondta, örül, hogy ennyien jöttünk Szent István király ünnepére, amit idén együtt ünnepelnek az állampolgársági törvény hatálybalépésével, és ezzel, szerinte lemostuk december ötödike rossz emlékét Magyarországról. Este a tűzijáték után utcabál volt, ahol csak magyar számokat játszottak. Másnap a Szentegyházán minket fogadó huszárkapitány úgy fogalmazott, sok-sok év után most csillant föl először annak reménye, hogy optimistán tudjanak a jövőbe nézni. Miután a huszárok elkísértek minket a
város határáig, az út két oldalán sorfalat állva tisztelegtek. Be kell vallanom, többünknek is könny szökött a szemébe. háznál kint álltak az út szélén és biztattak, románul is, magyarul is. A román rendőrség pedig egézen fantasztikus módon biztosította utat. Úgy bántak velünk, mint egy ontos delegációval. A városokban lezárták a kereszteződéseket, és még a szembejövő forgalmat is lelassították, nehogy baj érjen minket. A román polgármesterek is ajándékkal kedveskedtek nekünk, például juhúrós lepényt süttettek.
- Az ottani magyar politikusok teljes mértékben mellénk álltak és támogatták a túrát. Sokat köszönhetünk nekik. A magyar és román falvakon áthaladva minden járókelő mosollyal fogadott, több faluban érezhető volt, hogy vártak minket, mert szinte minden
így nemcsak a magyar-magyar kapcsolatoknak, hanem a magyar-román kapcsolatoknak is jót tett.
- Hányan vettek részt az eseményen?
- Összesen száztízen bicikliztünk. A túra legfiatalabb résztvevője 17 éves, a legidősebb 66 éves volt. Az út során is csatlakoztak hozzánk többen, néha ötszáz méter hosszú biciklisort alkottunk. Nyolc nap alatt több mint nyolcszáz kilométert tekertünk, a túra legmagasabb pontja 996 méteren volt. Az út során néhány közismert ember is beállt közénk hosszabbrövidebb időre. Erőss Zsolt hegymászó Gödöllőig tekert velünk, Pálinkás József, az MTA elnöke pedig a harmadik napot hajtotta végig. Böjte atya Csíkszeredától vezetett föl minket Csíksomlyóra, ahol a túra befejeződött. A végállomás egy olyan gyermekotthon volt, amit magyarországi közadakozásból építettek.
- Milyen tapasztalatokat szereztek az út során?
- Böjte atya szerint, aki a biciklin mindig hátrafelé néz, az előbb-utóbb orra bukik. Nem a visszafelé tekintgetés, a szomorkodás, a kesergés, hanem a pozitív élmények, a közös jövőkép az, ami újra össze tud kötni bennünket, anyaországiakat és a határon túli nemzettársainkat. Ha arra gondolunk, hogy magyar közadakozásból, a leghíresebb magyar rockzenészek közreműködésével gyermekotthonok épülhetnek határon túl, vagy hogy a csíksomlyói búcsún a magyarországi árvízkárosultaknak gyűjtöttek, sokkal jobban érez
zük magunkat, mintha a múlt sérelmein rágódnánk. Sok-sok hasonló történettel tudjuk felülírni december ötödike rossz emlékét. Ilyen eseménynek szántuk ezt a kerékpártúrát is.
- Lesz folytatás?
- Már a túrán is nagyon sokan odajöttek hozzánk és kérték, hogy ennek mindenképpen legyen folytatása a jövőben. Miután hazaértünk, itthon is sokan mondták, nagyon sajnálják, hogy nem voltak ott, de jövőre feltétlenül jönnének. Korszakot váltani nem lehet minden évben, de a túra nevének második felét tovább lehet vinni, így várhatóan lesz Határon Túra 2011-ben, hiszen számos gyönyörű, magyarlakta te-
rület van a határainkon túl. A Felvidékre, Kárpátaljára, Délvidékre is el kell vinni a hírt, hogy nem feledkeztünk meg az ottaniakról, és van mit javítani az ezekkel az országokkal való kapcsolatunkon is. A túra súlyára, jelentőségére való tekintettel még azt is el tudom képzelni, hogy vezető politikusok, miniszterek, miniszterelnökök is be fognak állni hosszabb-rövidebb időre tekerni. A szervezést azonban jóval korábban, még az idén meg kell kezdeni, mert biztos, hogy sokkal, de sokkal többen jönnek majd, mint az idén.