Mindez csak azért téma megint, mert az idei esztendő első hét hónapjában majdnem hat százalékkal kevesebb gyerkőc jött erre a világra, mint egy éve, s éppen csak ezer fővel vagyunk a tízmilliós - lélektaninak mondott - határ felett. Persze az ember lassan már itt elkezdi a sírva röhögést, mert sajnos igen kevesen vannak azok, akiknek a 9 millió 999 ezer fős adat bármilyen szintű traumát is okozna. Plusz ez az egész népesedési téma egy olyan dimenzióban van, amelybe nem lehet behatolni (csak) egy olyan családpolitikai eszközrendszerrel, amely kizárólag gazdasági vagy természetbeni juttatásokkal igyekszik rávenni a magyarokat a gyermekvállalásra. Mert ugyebár a pénz "valami", de nem minden.

Ám az is ténykérdés, hogy manapság igen nagy bátorság kell a gyermekvállaláshoz. Egyrészt az elmúlt évek családpolitikája minden volt, csak nem gyermekbarát - különösen a szocialisták regnálásának utolsó időszakában -, másrészt egyszerűen merev a magyar munkaerőpiac. E végzetes rugalmatlanság miatt olyan lassan szivárog le a munkáltatók szintjére a gyermekbarát munkahely fogalma, hogy a jelenlegi struktúra komoly életkrízis elé állítja nemcsak a nőket, hanem immár a férfiakat is.

Lippai Roland