Jellemző, hogy a szavazás napjához érkezve, még azelőtt, hogy az első voks egyáltalán az urnába hullott volna, az elemzők már csak néhány, az országos politika szempontjából mérvadó kérdést tartottak megválaszolatlannak. Budapesten a főpolgármesteri tisztség mellé a Fidesz-KDNP besöpri-e a közgyűlési mandátumok többségét is? A 23 megyei jogú város élén marad-e mutatóba két-három szocialista polgármester? És az MSZP vagy a Jobbik szerzi-e meg az országos összesítés alapján a második helyet? Nos, úgy látszik, Budapest is a polgári oldalé; az MSZP jelöltje csak Szegeden tudott nyerni; a Jobbik nem érte be a szocialistákat. Azt mindenki természetesnek vette, hogy a megyei közgyűlések mindegyikében a kormánypártoké lesz a legnagyobb frakció. A Fidesz tegnapi eredménye nemcsak rendkívüli, de minden bizonnyal megismételhetetlen is. A párt egy hosszú menetelésen van túl: 2006-os önkormányzati választás, 2008-as szociális népszavazás, 2009-es európai parlamenti választás, 2010. áprilisi parlamenti választás és most ismét önkormányzati választás. Mostanra az Orbán Viktor vezette közösség szinte mindent megnyert, szinte minden pozíciót megszerzett, amit demokratikus körülmények között egy párt, pártszövetség megnyerhet, megszerezhet. Sikerét a pártok szabad, szabályozott versenyében érte el, ezért csak a vesztesek dühe, elkeseredettsége vagy éppen cinizmusa láttathatja mindezt egy diktatúra születésének.

Azoknak pedig, akik gúnyolódnak a tavaszi választást forradalomként értelmezőkön, csak azt tudom ajánlani: nézzenek az eredményjelzőre, nézzenek magukra!

A teljes írás az mno.hu-n olvasható.