fidesz.hu főoldal
Hírek
Interjú
Publicisztika
Európai Unió
Mondatok
Számítók
2010. október 7., 10:34
Különös tévéjátékot hozott össze kedd este a valóság. Néztem a hírcsatornákon a tározónak nevezett betontákolmányból kiszabadult vörösiszap pusztítását az Ajka környéki falvakban, miközben a Vörös föld című, 1982-ben készült dokumentum-játékfilmet vetítette az állami televízió. Nem tudtam eldönteni, melyik drámát kövessem tovább, mindkettő odaszögezett a képernyőhöz, végül inkább Vitézy László különös műfajú valóságtükrét néztem meg.

Személyes oknál fogva is: másfél évtizede magam is kötődöm e földhöz, egy dél-bakonyi faluban "épültem" - ahogyan az itteniek mondják -, megismertem a környék településeit, bejártam az erdei-mezei utakat, a vörös, marsbeli tájra emlékeztető, felhagyott bauxitbánya-gödröket. Megszoktam a tapolcai főutca sarkán álló, régi Alutröszt-székház látványát, most a három évtizeddel ezelőtti formájában láthattam a tévében. Réges-réginek tűnik az előtte várakozó szovjet autókkal és az öltönyös, sofőrös káderekkel, pedig épp most mutatkozik meg a valóságban, hogy nem is vagyunk olyan messzire a múlttól, amint azt hisszük.

Teljes cikk

(Ludwig Emil, Magyar Nemzet)